-Hány napja is esik már? 40? – nézett ki Sakuya az ablakon.

-Még csak 2 napja - válaszolta Sensei unottan.

Sensei, Sakuya, Honoka és én a nappaliban ücsörögtünk, és az eső kopogó hangját hallgattuk. Már két napja csak zuhogott, kimozdulni sem tudtunk a házból.

-Csinálni kéne valamit...

-Bármit csak Activityt ne! – tiltakoztam rögtön.

-Hm... Twisterezzünk! – csillant fel Sakuya szeme. Rögtön szaladt is fel az emeletre, majd egy dobozzal tért vissza.

-Honnan szerzed ezeket a játékokat? – csodálkoztam.

-Még a nyaralásokkor hagytuk itt őket. Van még Monopoly, Jenga, Cluedo, Uno...

-Na jó játszunk! – tolta arrébb a kis dohányzóasztalt Sensei, majd kiterítette a színes körökkel tarkított játékmezőt.

-Én fogok pörgetni – tette fel a kezét rögtön Honoka.

-Kentoék nem jönnek? – kérdeztem.

-Valamivel nagyon el vannak foglalva – vonta meg a vállát Sakuya.

Ja, egymással.

-Akkor kezdjük! – lelkesedett Sensei.

Sakuya kezdett, majd én, végül Sensei.

-Sakuya, bal láb zöld – pörgette ki Honoka az elsőt.

Sakuya rátette az említett testrészét a legelső zöld pöttyre.

-Keito, bal láb kék.

-Iori, jobb kéz kék.

-Sakuya, jobb láb zöld.

A játék eleje még nagyon könnyű volt. Kb. a 8. körre kezdtek eldurvulni a dolgok.

-Miért érzem úgy, hogy Sakuyának van a legkönnyebb feladata? – néztem unottan a srácra.

Eddig csak lábas pörgetéseket kapott, szóval tök nyugisan állt a zöld meg a sárga körökön. Senseiel irigykedve néztünk rá. A mi pozíciónk eléggé félreérthető volt. Sensei pókjárásban a két lába a két piros, a bal keze egy sárga, a jobb pedig egy kék mezőt foglalt el. Én is két piros mezőn álltam terpeszben Sensei lábait közre fogva, a jobb kezem meg a bal keze előtti kék körön helyezkedett el.

-Hogy jutottunk el idáig? – motyogtam zavartan.

-Keito, miért ilyen piros az arcod? – szívatott Sensei.

-Keito, bal kéz sárga.

-Vajon, miért? – sziszegtem, amikor a kezem a Sensei keze mögötti sárga mezőre tettem, ezáltal is csökkentve a kettőnk közötti távolságot. Az arcunkat talán 15 centi, ha elválasztotta egymástól.

-Iori, bal láb piros.

Mivel úgy beszéltük meg, hogyha az a testrészünk már azon a színen van, amit kipörgetünk, akkor maradhat ugyanott, így tovább élvezhettem Sensei társaságát.

-Sakuya, jobb láb kék.

-Jól szórakoztok? – hajolt hozzánk.

-Soha jobban...

-Keito, jobb bal kéz zöld.

Nyújtózkodtam, de sehogy se sikerült elérnem a zöld pöttyöt. Elvesztettem az egyensúlyomat, és Senseire estem.

-Akkor most én nyertem? – kérdezte Sakuya.

-Igen – válaszolta Honoka.

-Yeah! Ezt elmondom Kentoéknak! – szaladt fel az emeletre.

Honoka is vele tartott. Én meg feküdtem kiterülve Senseien.

-Ezt a játékot sem nekem találták ki – motyogtam, miközben felültünk.

-Biztos van valami, amiben jó vagy – ölelt magához.

Beszívtam az illatát, és a szívem gyorsabban kezdett dobogni.

A két keze közé fogta az arcomat, majd finoman megcsókolt.

Kint zuhogott az eső, de mi mit sem törődve a külvilággal, elvesztünk egymás forró csókjaiban.

-Sensei – suttogtam a fülébe – Tégy magadévá.

Először meglepődve nézett rám, majd elmosolyodott.

-Rendben.