Öt hónap múlva...

Louis megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor végre belépett hosszú percek óta keresett helyiségbe.
Lábai már fájtak a sok sétától és bár nem látta a sötét melegítőjén keresztül, de biztosra tudta, hogy bokái ismét hatalmasra dagadtak. Nem volt valami kellemes öt hónapos terhesen végig sietni egy halom stáb tagtól, instrukciókat egymásnak kiabáló hangmérnököktől hemzsegő folyosón. A nagy pocakja rengeteg dologban gátolta őt, még az is nehéz menetnek bizonyult, hogy normálisan vegyen levegőt, anélkül, hogy csúnyán befulladjon.
-Oh, Louis!-intett felé Briana mosolyogva, amint ellépett a sminkes asztaltól. A barna hajú lány megigazította magán fekete csipkés egybe ruháját, majd vigyorogva sietett az ajtó előtt ácsorgó Louis felé, hogy szorosan magához ölelhesse. -Azt hittem, hogy már ide sem találsz.
-Hidd el, úgy volt-biccentett a fiú, tenyerét öt hónapos, kerek pocakjára helyezve.-Hatalmas ez a hely!
-Nekem mondod? Azt hittem az egyik sarokba kell majd pisilnem, ha nem találok valahol egy rohadt mosdót-vakarta meg homlokát a lány.
Louis mosolyogva ingatta a fejét, miközben körül nézett a hatalmas helyiségben, amelyet az Ő szerelmének alakítottak ki, mint ideiglenes öltözőt. A szoba elég tágas volt, tökéletesen elfértek benne a családtagok, mint például Gemma, Johannah és Anne. Viszont, most Brianan kívül egy ismerős alakot sem látott az itt is túlbuzgó sminkesek, stylistok között. Nem látta sehol sem, Harry-t.
-Harry?-fordult szemöldök ráncolva a VIP kártyáját a nyakába aggató Brianahoz.
A lány vállat vont.
-Biztos még Mitchel. Mielőtt megjöttetek volna, még a backstageben voltak és pinpongoztak. De, hé!-kapta el karját mosolyogva.-Gyere és ülj le egy kicsit! Fél órája van még a koncertig és az öltönyét is felkell vennie. Nemsokára jönni fog, nyugi.
Louis hálásan mosolygott, amint Briana leültette a fal mellé tolt bőrkanapék egyikébe, egy vörös hajú lány pedig kedvesen hozott neki egy pohár vizet. A kékszemű fiú fáradtan sóhajtott fel, fejét kissé megkönnyebbülten hajtva hátra.
A mai nap valami borzalom volt, legalábbis Louis úgy érezte. Az egész hete rohanás volt, hiszen az ünnepek közelednek, Karácsony pedig két teljes nap múlva beköszönt. Minden percét elvette a költözés az új házba, az ajándékok vásárlása, a háztartás vezetése és nem utolsó sorban Darcy. A kislány tíz hónapos és már magától áll. Most van abban az időszakban, amikor minden érdekli, mindent a szájába venne és megkóstolna. Louis körübelül két percenként kap szívrohamot, amikor az ő göndör kisbabája csak úgy feláll a kiságyában, vagy éppen a konyhából egészen a bejárati ajtóig mászik. Persze a két fiatal örül annak, hogy gyermekük lassan megtanul járni, de azért mégsem a semmiért tették bababiztossá az egész hatalmas lakást. Az ő kis göndör kis babájuk, hamarosan egy éves lesz és már most érzik, hogy nehezen fognak vele bírni, pláne majd ha második baba is megérkezik majd négy hónap múlva.
Harryre nem igazán számíthatott egész héten, hiszen szerelme lázasan készülődött az első igazi nagy arénás koncertjére, amire minden jegy elkelt kevesebb, mint két óra alatt. A fiatalabbik fiú korán ment és későn ért haza. És bár Louis nagyon is büszke volt szerelmére, mégis várta, hogy legalább egy napot együtt tölthessenek. De nem. Louisnak egyedül kellett végeznie minden munkát otthon, fájó háttal, bedagadt bokákkal és hatalmas pocakkal. Persze Zayn, Liam, Niall és Eleanor, valamint szülei minden egyes napot vele töltöttek és segítettek neki. Hálás volt nekik, de mégsem volt ugyanaz.
Ma Harry egész délelőtt otthon volt, szerencsére csak két órakor kellett eljönnie otthonról, hogy az este tíz órai koncertre minden tökéletes legyen. Az egész délelőttöt az ágyban töltötték, miközben kislányukkal játszottak, valamint Harry, Louis növekvő pocakjával beszélgetett. Aztán a káosz csak akkor kezdődött el, amikor Louis, Eleanor, Zayn, Johannah és Mark megérkeztek az arénához. Ahogy a nyakukba akasztották a VIP-t jelző kártyákat, onnantól kezdve Louis senkit sem talált meg. Mindenki elkeveredett, ő pedig egyedül találta magát. Csak néhány futó pillanatra bukkant fel Anne is, és mintha Niallt látt volna Darcyval a karjában sétálgatni. De már úgy gondolta, hogy csak képzelődött.
-Három másodperced van, hogy leülj ide és megcsináljam azt az átkozott hajadat!
Louis hirtelen kapta fel a fejét, a kezében a fésűt veszélyesen forgató Brianara. A kékszemű szíve azonnal hevesen kezdett el verni, amikor megpillantotta szerelmét belépni az ajtón. Harry haja szanaszét ágazott, arca kipirult volt, szemei pedig csillogtak az izgatottságtól, amelyet igyekezett elrejteni mindenki elől. De Louis elől nem tudta, ahhoz túlságosan is jól ismerte a fiatalabbik fiút, aki éppen vigyorogva fogadott el egy üveg ásványvizet egy másik lány kezéből. Aztán Harry mosolya szélesebb lett, amikor megpillantotta Louis-t. A kékszemű fiú nehézkesen kászálódott fel a kanapéról, és sétált a göndör hajú felé.
-Szia-suttogta az idősebbik, hagyva, hogy Harry óvatosan átkarolja a derekát és magához húzza, vigyázva, hogy pocakját meg ne nyomja.
-Hiányoztál, angyalom-simította ujjperceit Louis arcára, elérve, hogy az idősebbik szokásosan elpiruljon.
-Te is nekem. Nagyon, nagyon-sóhajtott fel a kékszemű, arcát Harry fehér póló fedte, kemény mellkasába temetve. Harry kuncogva ölelte magához az ő kis szerelmét, puszikkal elhalmozva őt.
-Harry!-sipította újra Briana, mire Harry szemeit forgatva kulcsolta össze ujjait, Louis apró ujjaival és a sminkes asztal felé húzta, ahol a lány már türelmét vesztve fújtatott.
-Szia, Bri-vigyorgott a fiú pimaszul leülve a tükör elé, ölébe húzva Louis-t, aki igyekezett kényelmesen elhelyezkedni szerelme combjain.
-Huszonöt rohadt perc és te sehol sem vagy még, Harold-ingatta fejét a lány, kezeibe véve néhány fésűt.
Harry nem válaszolt. Túlságosan lefoglalta az ölében ülő gyönyörűsége, akit fejét fáradtan döntötte a göndör vállának.
-Hogy vannak az én babáim?-kérdezte a fiatalabbik, tenyerét Louis fekete pulcsi fedte, gömbölyű pocakjára helyezve.
-Fáradtan-nyöszörögte az idősebb.-Egész délelőtt a lányodat kergettem, mert akárhányszor felakartam öltöztetni egyszerűen elmászott!
Harry nevetve puszilta meg szerelme homlokát, elérve, hogy Briana elégedettlenül morduljon fel és rántsa vissza Harry fejét.
-És a kisfiam?
Egy hónappal ezelőtt, Harry tisztességes fogadást nyert, amint a szokásos rutin ultrahangon kiderült, hogy kisfiúk lesz. A fiatalabbik apukától volt hangos a londoni magánklinika, valamint pár nap múlva az összes közösségi oldal. Harry elkövette azt a hibát, hogy megosztotta követőivel a nagy hírt, ezzel pedig felrobbantotta az egész világhálót.
-Ő egy nyugodt gyerek, hál' Istennek.
Briana pár perc alatt elrendezte Harry tincseit, és bár tudta, hogy amint a fiú megőrül a színpadon a munkája a semmibe vész, a lány mégis büszke volt magára.
-Vedd fel az öltönyöd seggfej-biccentett az állványon lévő vállfák irányába, amiken különböző ruhadarabok sorakoztak.
-Békén hagynál minket két percre, drága Briana?-dörmögte a fiatalabbik.
A lány szemeit forgatva lépett ki az ajtón nyomában az utolsó stylisttal.
-Na végre!-sóhajtotta a göndör homlokát Louis vállának nyomva, aki kuncogva simított végig szerelme hátán.
-Bárcsak mindig ilyen csendben lehetnénk-Louis sóhajtva járatta végig ujjbegyeit, a Harry kezén lévő horgony tetováláson. -Nem haragudnék meg érte.
-Én igen-emelte fel fejét a fiatalabb, szeretetteljesen szerelme arcára nézve. Louis szokás szerint elveszett azokban a gyönyörű erdő zöld szemekben, amelyekbe annak idején beleszeretett. Szokás szerint kirázta a hideg, ahogy Harry végig mérte őt. -Mert ha nem lenne hangzavar, akkor nem lenne egy kislányunk.
-És hamarosan egy kisfiúnk-értett egyet a kékszemű. -Huszonhat leszek és két gyerekem lesz. Ez durva!
-Oh, gyönyörűm-Harry kuncogva puszilta arcon szerelmét. -Élvezd ki az utolsó óráidat huszonöt évesen. De megígérek neked egy valamit!
-Na, mit?
Harry pimaszul elvigyorodott.
-Huszonhét évesen négy gyereked is lehet.
-Na nem! Nem, nem!-rázta fejét a kékszemű, felpattanva Harry öléből. -Tudod te egyáltalán milyen nehéz ez? Belém rakni könnyű, na de tudod mit élek én hát?!
Harry nevetve rázta a fejét, miközben felállt, hogy megölelje az ő gyönyörűségét.

A koncert tíz perc múlva kezdődik, Harry összes családtagja már rég kint volt, csupán ő maradt még hátra.
Idegesen igazgatta magán fekete, egyszerű zakóját, majd izzadt tenyereivel kicsit lesimította fehér trikóját.
-Megcsinálod Styles-nézett bele utoljára a tükörbe. És mielőtt még kiment volna megszorította a zsebébe csúsztatott kis dobozkát.
Menni fog.
*
A kékszemű imádta nézni, ahogyan szerelme teljesen elveszíti az eszét a színpadon ezernyi rajongó örömére. A Wembley stadion teljesen meg telt, egy aprócska hely sem maradt, leszámítva a folyosókat, ahol a biztonsági őrök sétálgattak és osztogatták a vizes palackokat. Körbe nézve olyan volt, mintha sok kis hangya ülne a székekben, pedig valójában túlbuzgó rajongók voltak, akik szerelmét nézték ugyanolyan áhítattal, mint Louis.
A kékszemű fiút az sem zavarta, hogy Darcy elaludt a karjaiban és már borzalmasan fáj a lába a sok állástól. Figyelmét túlságosan lekötötte Harry, aki énekével, kinézetével mindenkit megbabonázott. Amikor tombolt, az egész aréna tombolt. Amikor a lelkükig hatolt énekével, akkor mindenki lélegzet visszafolytva, könnyeiket törölgetve figyelték őt. Mert Harry csodálatos volt, Louis pedig jó néhány év elteltével sem tudott túl lépni ezen csak úgy.
Harry éppen az utolsó dala közepén tartott, megörjítve rajongóit azzal, hogy végig ugrál a színpadon, vizet öntözve rájuk.
-Ti mit sugdolóztok?-Louis kíváncsian emelte fel szemöldökeit, hátra fordulva édesanyjához, valamint Annehez.
-Tessék?-üvöltötte Johannah.
Louis legyintett.
A családja az utóbbi időben túlságosan is furcsán viselkedett vele. Mintha valamit titkolnának előle.
Mielőtt Louis visszafordulhatott volna a dalát éppen befejező Harry felé, még elkapta Lottie vigyorgó képét.
-Mit vigyorogsz, Lotts?
A lány legyintve, döntötte fejét Niall oldalának.
Harry kifulladva állt a mikrofon állványt szorosan markolva, miközben vigyorogva nézett körbe a stadionban.
-Jól szórakoztatok, London?!-szólt bele a mikrofonba, elérve, hogy az aréna egy emberként sikítson fel. -Nem hallom!! Azt kérdeztem, jól szórakoztok?!!
Louis pedig abban a pillanatban azt kivánta, bárcsak kölcsönvehetné a kislányán, valamint az Eleanor karjaiban szintén alvó Sammy zajszürőjét. Ha ezek után nem lesz halláskárosodása akkor soha.
Harry levéve a mikrofont az állványról lépett a színpad közepére, hogy mindenki tökéletesen láthassa. A göndör hajú fiú mosolyogva nézett le az órájára, majd felemelte a fejét.
Csillogó zöld szemei pedig megakadtak a töle néhány méternyire álló Louison, akinek szemei azonnal elkerekedtek. Jaj ne.
-Louis, édesem. Feljönnél hozzám a színpadra?
Hangos sikítás.
Louis ijedten ácsorgott, kislányát magához ölelve.
-Add oda és menj-lépett elé Zayn, kivéve Darcyt a kezéből.
-De..de én..ne..nem..
-De igen! Most azonnal indulj meg, Tomlinson-szólt Briana.-Paul! Paul és Preston segít neked! Gyerünk!
Louis legszívesebben felpofozta volna Harry-t, amiért ilyen helyzetbe hozta őt. Tudta, hogy mennyire gyűlöli a tömeget. Akkor miért csinálja ezt?
Mégis hagyta, hogy Paul kiszedje őt a kordonok mögül, majd Preston kiséretével elindultak a színpad oldalán lévő lépcsőhöz. Louis lábai remegtek, arca vörös volt, és úgy érezte, hogy menten össze hányja magát, amikor fellépett a színpadra.
A közönség továbbra is tombolt, fényképezett, de Louis egy pillanatra sem mert felnézni még akkor sem, amikor Harry elé sietett és megfogta a kezét.
-Mit művelsz?-sziszegte az idősebbik ijedten, mire Harry megpuszilta szerelme arcát és elhúzódott továbbra is fogva a kezét.
-London, bemutatom nektek az én egyetlen angyalomat, aki már lassan három éve megdobogtatja a szívem és ha akarnék sem tudnék tőle szabadulni. Ő itt Louis Tomlinson a gyermekeim édesanyja  az én örök szerelmem-mondta a fiú, elérve, hogy Louis torka összeszoruljon. A kékszemű érezte, hogy a szemei égni kezdenek. A téren lévő közönség hangosan tapsolt és éljeznett az idősebbik fiúnak, aki bátortalanul intett feléjük.
Aztán a kékszemű hirtelen kapta oldalra a fejét, amikor Harry elengedte a kezét, a közönség pedig most már teljesen kikelve magukból üvöltöttek.
Louis szemei hatalmasra kerekedtek, amint megpillantotta szerelmét közvetlenül mellette.
Harry arca egy pillanatra elkomolyodott.
-Harry?-suttogta halkan.
Aztán zöldszemű elmosolyodott és mélyen szerelme gyönyörű kék szemeibe nézett, majd beleszólt a kezében tartott mikrofonba.
-Sosem felejtem el azt a napot mikor találkoztunk. Mégis, hogyan felejthetném el, amikor rám borítottad a kávém és leégetted minden fontos szervem?
Louis könnyek között nevetett fel, oldalra pillantva látta, ahogyan családja összes lánytagja szemeiket törölgetik.
-Ha mondhatom így, akkor beestél az életembe és felborítottál mindent. Megőrjítettél már az első percben azokkal az imádnivaló kék szemeiddel, amik bár ártatlanságot sugallnak én megcáfolhatom az ellentétét, mert egyáltalán nem vagy az. Megőrjítettél a kedvességeddel, az odaadásoddal és azzal, hogy mindennek mindig a jó oldalát látod és nem engedted soha egy pillanatra sem, hogy a padlón kössek ki. Sosem felejtem el, amikor először randira vittelek, vagy amikor először csókolhattalak meg. Azt sem fogom elfelejteni, amikor megkértelek, légy a barátom. Sosem fogom elfelejteni, amikor a szerelmet vallottunk egymásnak. Egyetlen egy pillanatot sem akarok elfelejteni az elmúlt évekből. És egyetlen egy pillanatot sem fogok megbánni azonkívül, hogy elhagytalak és megaláztalak. Azt sosem fogom megbocsájtani magamnak. De ezek után örökre magam mellett szeretnélek tartani. Te vagy a napom, az egyetlen életem értelme. Te vagy a levegőm és ha te nem lennél, akkor valószínűleg én sem léteznék. A gyermekeim édesanyja vagy és köszönöm, hogy  megajándékoztál a mi kis csodáinkkal.-Harry nagyot nyelve fordult oldalra, szabad kezével pedig letörölte a szeme sarkában képződő könnycseppet. Harry féltérdre ereszkedett. A kékszemű torkában megrekedt a levegő, ahogyan zsebében turkáló szerelmét figyelte.
Louis halkan sírt fel, amint megpillantotta a Harry tenyerében lévő, fekete bársony dobozkát, amelyet a fiatalabbik lassan nyitott fel remegő ujjaival.
-Ismétlem te vagy az, akit örökre magam mellett akarok tudni. Csak veled kerek az életem, és csak te vagy ami éltet engem. Tehát, Louis William Tomlinson, megtisztelsz engem és hozzám jössz?
Csupán Louis halk sírása volt hallható az egész arénában. De aztán a kékszemű hevesen bólogatni kezdett, a pokol pedig igazán elszabadult.
Viszont Louis-t egyáltalán nem érdekelte. Könnyei között tapasztotta ajkait, szerelme forró ajkaira. Harry boldogan nevetve kapta fel síró szerelmét és fordult vele körbe.
-Annyira szeretlek-zokogta az idősebbik, ujjaival Harry zakójának anyagát markolva.
-Mindennél jobban szeretlek, gyönyörűm-suttogta a fiatalabbik, ismét szája elé emelve a mikrofont, amikor egy ismeretlen dallam csendült fel a háttérben. Aztán Harry mélyen Louis szemébe nézett. A kék és a zöld ismét találkozott, amikor a fiatalabbik fiú könnyes szemekkel énekelni kezdett. A szerelme huszonhatodik születésnapjára írt dalt:
- "Hey angyal. Tudod az okát, hogy miért nézünk fel az égre?"

Louis pedig el sem tudta hinni, hogy az élete ilyen csodás fordulatot vett...

(Ígérem, csak egy rész után köszönök el 💕)