Harry

Harry tulajdonképpen Niall legjobb barátja volt.
Imádta az Ír srácot. Középiskola óta elválaszthatatlannak bizonyultak, olyanok voltak, mint akik összenőttek. Mindenhová együtt mentek, és mindig, mindenben támogatták egymást, legyen szó bármiről.
De, most Harry a pokolba kívánta Niall-t és az ő fontos menedzseri dolgait. Majd' szétrepedt a feje, annyira fájt.
-Figyelsz te rám egyáltalán?-tárta szét karjait Niall fehér tányérja felett, melyen két hatalmas szendvics helyezkedett el. Niall jókorán kelhetett, ha már a szobaszervízt is felhívta.
Harry halántékát maszírozva bólintott. Valójában egyáltalán nem figyelt. A fejfájás teljesen eltompította érzékeit, így az odafigyelés nem igazán ment neki.
-Látom..-morogta a barna hajú srác, majd karjai összefonva fehér pólóba bújtatott mellkasa előtt hátra dőlt székén.
Harry emlékezett még, amikor legjobb barátja csak a legjobb barátja volt, és nem a menedzsere. A fiú bolondos, örömteli, és szőke hajú volt. Poénjai csak úgy záporoztak, és nem volt személy a helyiségben, aki ne nevetett volna Niall Horan viccein. Aztán Harry élete gyökerestől fogva megváltozott. Egyik pillanatban még hétköznapi huszonnégy éves volt, boldog párkapcsolatban élt. A következő pillanatban pedig a világ egyik legünnepeltebb énekese volt, aki milliók előtt lépett fel, dalait előadva. Niall mellette volt, most is mellette van, csak időközben megváltozott ő is. Megkomolyodott, haját többé nem festette, így az eredeti színben pompázott, és Harry ügyeit intézte. Már nem is emlékszik, hogy mikor beszélgetett egy jót Niall-el, anélkül, hogy az Ír srác telefonja ne csörgött volna szüntelenül.
-Jó reggelt fiatalság!-lépett be a az étkezőbe Liam, arcán hatalmas mosollyal, derekára kötött fehér törölközővel.
-Már csak ez hiányzott..-motyogta maga elé, és inkább úgy döntött, hogy csinál magának egy jó erős kávét.
-Miért ilyen morcos?-fordult Liam Niall felé.
-Mert te itt vagy..-morogta Harry, miközben egy fehér bögrébe öntötte a fekete folyadékot. Nem szerette a hotelben fogyasztani a kávéját. Szerinte túl steril volt minden, és a fehér bögre valahogy visszataszító volt számára. Jobb szerette, ha színes, saját bögréiből ihatta kávéját. Az valahogy mégis kellemesebb volt, mint ez.
-Másnapos.-válaszolta Niall Harry helyett is, és egy hatalmasat harapott a szája elé tartott szendvicséből.
-Már megint ittál?-húzta fel szemöldökeit Liam.
-Nem mintha sok közöd lenne hozzá Liam.-villantotta rá tekintetét Harry, mellyel abban a pillanatban ölni lehetett volna.
-Csak kérdeztem..-motyogta a borostás arcú fiú, ajkait kissé lebiggyesztve.
-Ne tedd.-ingatta fejét a göndör hajú srác, majd beleivott a forró, fekete italba, mely végig égette a nyelőcsövét.
Liam sóhajtva rázta meg fejét, és inkább szó nélkül neki állt reggelizni. Nem hiányzott neki, és Harry-nek sem egy veszekedés. Már megint.
Liam és Harry kapcsolata nem volt ám mindig felhős. Sőt. Harry bátran mondhatta, hogy Liam Payne az igaz barátok csoportját erősíti. De aztán történt egy eset, ami miatt megharagudott Liam-re.
Liam egy bárban dolgozott. Szeretett ott lenni, és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag alig várta, hogy elkezdődjön a műszak. Más utálná az éjszakás melót, de Liam Payne szerette. Kedvelte a társaságot akikkel dolgozott. Harry ismerte őket, és hosszú ideig jóban is volt velük, de aztán minden tönkre ment, és már semmi sem volt ugyanolyan.
-Harry, délre jó lenne ha összeszednéd magad.-nézett fel Niall a tabletjéből.
Harry értetlen tekintettel nézett a vele szemben ülő barátjára.
-Mert? Úgy tudtam, ma szabadnapos vagyok.-válaszolta mély, rekedtes hangján, mellyel általában megdobogtatja a lányok, és fiúk szívét.
-Sajnálom Hazz, de Ellen ma szeretné az interjút..-húzta el a száját Niall szomorúan.
-De én meg nem szeretném!-tiltakozott a göndör.-Mondd le!-csapott idegesen az asztalra, aminek következtében kávéja kilöttyent a szintén fehér abroszra, csúnya barna foltot hagyva maga után.
-Tudod, hogy nem lehet!-kontrázott az Ír.-Már lebeszéltem, és ha lemondom Richard kinyír engem, és téged is.
Harry felhorkant.
-Leszarom. Szétreped a fejem, biztos, hogy nem megyek ma sehova.-állt fel az asztaltól, és megindult a lakosztály szobájába.
-Nem kellett volna annyit innod!-szólt utána Niall.
-Nem kellene seggfejnek lenned.-fordult hátra Harry, és egy negédes mosoly kíséretében aprót kacsintott megilletődött barátjának.

-Ez most valami vicc?-nézett fel Harry idegesen, és hihetetlenkedve legjobb barátjára.
Harry-nek muszáj volt eljönnie a délutáni műsor stúdiójába felvenni a beszélgető show következő részét, mely élőben megy, és minden Tv valamint Internetes csatorna közvetíti. Nem mondhatott nemet főnökének Richard-nak. A férfi ismét megfenyegette Harry-t, hogy kirúgja, ha nem teljesíti a neki kiszabott feladatokat és új kiadó után kell néznie ha így folytatja. Így kénytelen-kelletlen rendbe hozta magát, már amennyire tudta, aztán Niall, Liam, valamint két biztonsági őr kíséretével a városba utazott.
-Nem. Ezekről a témákról kell beszélgetnetek. -Niall a papír felé biccentett Harry kezében.-Nem térhettek el a tárgytól, szigorúan mindent be kell tartanod.
Harry az idegességtől remegő kézzel gyűrte össze a kezében tartott műsorrendet és dobta hátra válla felett. A nyomtatott papír tökéletes ívben repült, és a sminkesasztal előtt állt meg, közvetlen a sminkes lába mellett.
-Ezt most miért?-tárta szét karjait Niall hihetetlenkedve.
-Miért?! Még megkérdezed? Ember, ezek azt kérik, hogy tárjam ki ország-világ előtt a magánéletem?-idegesen saját mellkasára bökött.-A párkapcsolatom? Na nem! Nem fogok erről beszélni, jobb lenne, ha mindegyik tiszteletben tartaná.
Niall fejét ingatva lépett barátja mellé, és fogta meg vállát, arcán együttérző kifejezéssel.
-Sajnálom haver..Tudom, hogy milyen nehéz..
Harry idegesen felhorkant.
-Nem tudod, hogy milyen. Nem értheted! Egyáltalán nem vagy olyan helyzetben, mint én, hogy megértsd!
Az Ír srác hangosan felsóhajtott.
-Igazad van. Nem tudom.De Harry, egy éve történt. El kell őt felejtened, és továbblépni. Lehetőségek tárháza van előtted!-szorította meg barátja vállát.
Harry döbbenten, és kissé megsértődve nézett legjobb barátjára. Vállát kirántotta a fiú szorításából, majd hátrált egy lépést, és szikrázó zöld szemeit, Niall kékjeibe mélyesztette.
-Tudod jól, hogy addig nem lépek tovább, amíg meg nem bocsájt..
-Harry...-Niall arca szomorú volt.-Erre nem sok esélyt látok..
Harry keserűen felnevett, miközben kikerülte az egyik statisztát, aki fontoskodva beszélt a fülére helyezett mikroportba.
-Tudom Niall. De én nem nyugszom..-felelte halkan, majd megfordult és idegesen az öltözőjébe caplatott remélve, hogy ott kicsit lenyugodhat.

Idegtől remegő lábakkal ült, és olvasta a kezében tartott műsorrendet. Utálta, hogy még azt is megmondták neki, hogy miket válaszoljon, hol ott a műsorvezető külön megkéri őt, hogy a válasza őszinte legyen. De hát, hogyan legyen őszinte, ha szavakat adnak a szájába?
-Na jó, ebből elég lesz!-az öltöző ajtaja hangosan kicsapodott, de Harry nem ijedt meg.
Kedvenc sminkese, és jó barátja arca tűnt fel a hatalmas tükörben.
Briana ledobva táskáját az egyik kényelmesnek tűnő fekete kanapéra Harry elé sétált, és szó nélkül kikapta kezéből az ominózus papirlapot, mely lassan másfél órája megkeseríti a fiú életét.
-Mi a szar ez?!-nézett fel a lány a lapból arcán egy nem tetszését kifejező grimasszal.
-Az őszinte szavaim.-morogta Harry, arcát a sminkasztalta helyezve így hangja tompa, és érthetetlen volt.
Briana hangosan felhorkant, és az ajtónak dobta a lapot, de azzal nem számolt, hogy Liam Payne éppen akkor lép be a szobába, így a papírlap, a mellkasán landolt.
-Bocsi.-vigyorgott Briana ártatlanul.
Liam lassan felnézett a lányra, majd mosolyogva megvonta a vállát.
-Nincs baj. Harry, ezt neked hoztam.-lépett a fiú mellé és lerakott mellé egy pohár gőzölgő kávét.
-Ha Niall küldte, akár meg is ihatod.-nézett fel arcát dörzsölve.
-Nem,-válaszolt a barna hajú, miközben levetette magát az egyik kanapéra és teljesen elterült.-én hoztam.
-Ugye, nem mérgezted meg?-vonta fel Harry egyik szemöldökét, úgy nézett a  barna szemű fiúra, aki hangosan felnevetett fejét ingatva.
-Attól még, hogy te szemét vagy velem, én nem vagyok az.
Harry nem szólt, csak motyogott egy köszönöm félét és beleivott a forró italba.
-Már nem azért, de Niall, hogy engedheti meg, hogy Harry-vel ilyen szavakat mondathassanak el? Ezek nem Harry szavai!
-Niall csak végre hajtja, amit Richard parancsol neki.-mondta Liam
-De Harry..nem veszik észre, hogy ez neked rossz?
Harry szomorú mosolyra húzta az ajkát. Tükörből nézett vissza Briana arcára, aki száját rágva bámulta a fiút.
-Nem érdekel, hogy nekem mi a rossz. Csak neki ne legyen az..

Briana-nak viszonylag sikerült rendbehozni ábrázatát, melyről üvöltött, hogy a tegnap estét egy londoni bárban töltötte megannyi alkohol társaságában.
A színpad mellett állt, és várta, hogy a műsor elkezdődjön.
Színes motívumokkal díszített zakójának ujját igazgatta. Elég kényelmetlen darab volt, főleg a fekete ing melynek anyaga szúrta a bőrét. Jobban tetszett volna, ha Briana egy egyszerű pólót és farmert ad rá, vagy egy melegítőt.
A stúdióban egy fajta káosz uralkodott, statiszták rohangáltak fel-alá, instrukciókat üvöltve a levegőbe egymásnak. Kameramanok állítgatták szerkezetüket, hogy a műsor ideje alatt, azok megfelelő szögben álljanak.
Niall valahol telefonálgatott. Gondolta Richard-al. Egyedül Briana és Liam álldogált mellette szótlanul. Nem akarták Harry-t feleslegesen nyugtatni, hiszen tudták, hogy amiket a fiú most mondani fog, ország-világ hallani fogja. Ő is hallani fogja. Az ő egyetlen szerelme. Az egyetlen szerelme, akit csúnyán elhagyott, és már nem tud visszaszerezni. Biztosan nézni fogja a műsort, hiszen a kedvencei voltak a talkshow-k.
Már találkozott Ellen-nel. A szőke hajú, kedves nő már percekkel ezelőtt megölelgette Harry-t és biztosította arról, hogy egy jót fognak beszélgetni.
-Harry, három másodperc múlva kezdünk!-szólította őt Niall. Bólintva fordult az egyik statiszta felé, aki ujjait feltartva háromtól kezdett visszaszámolni.
Harry utoljára Liam-re és Briana-ra nézett. A lány és a fiú szomorúan mosolyogtak rá. Aztán vett egy mély levegőt, majd magára varázsolva szokásos kamu mosolyát kilépett a színpadra, ahol már felhangzott a közönség izgatott tapsvihara...