Hétfőn Aglaé még mindig a síhétvégén volt az ESN-nel, ezért egyedül mentem be egy devianzia órára. Általában mindig rá támaszkodom, mert francia létére rengeteg hasonló szavuk van, ezért küzdelem nélkül többet megért, mint én, de most kettőnk helyett kellett figyelnem. Bevallom, nem ment végig, de az első hatvan perc nagyon jó volt! Annyira, hogy hazafele bementem egy üzletbe, hogy szövegkiemelőt és tollakat vegyek, hogy már aznap délután elkezdjek erre az órára tanulni. Itt még nem beszéltem erről, de a barátaim körében köztudott, hogy hatalmas fanja vagyok a bűnügyeknek, és mindenképpen valami olyan pozícióban szeretnék elhelyezkedni, ahol közvetlen kapcsolatom van velük, és amin keresztül biztonságosabb hellyé tudom tenni a világot. Régen nyomozó, aztán igazságügyi orvos akartam lenni, de a gimnázium utolsó évében meggondoltam magam, és orvosi helyett szociológia alapszakra jelentkeztem, hogy utána elvégezhessem a kriminológia mesterszakot. Nem tudom honnan jön ez a nagy fanatikum, de ha ennyire érdekel valami, mint engem a bűnügyek, azzal megéri foglalkozni. De persze, visszatérve a hétfői napomra, nem kezdtem el tanulni, helyette kipróbáltam, hogy működik az itteni wifin is a League of Legends – természetesen aznap már nem nagyon álltam fel a gépem mellől.

Kedden volt az első olaszórám, amin majdnem elsírtam magam. Ez már minimum a harmadik hely, ahol a B1-es nyelvtant tanulom, és már a hócipőm tele van vele. Nem elég, hogy már kívülről vágom ezt a nyelvtant, de ebben mégcsak semmi izgalom sincsen. A B2-esben már rengeteg nem egyértelmű, vitatható kérdés, és megoldás van. Itt semmi. És az erasmusos diákok inkább angolul beszélik meg a feladatot, mint olaszul, és ez a tanárt nem zavarja, szinte ránk se néz egész órán. Kiad egy feladatot és "kiscsoportokban beszéljétek meg". Slussz-passz. Legalább egy csoportban vagyok Aglaé-vel és Claraval (update: a múltkori overthinking-emet felejtsétek el, Clara nagyon cuki, és Aglaé meg tudja osztani a figyelmét köztünk, és csomószor csak kettesben vagyunk), így a kiscsoportos feladatokat csinálhatjuk hárman – olaszul. Az óra után átjöttünk hozzám, és amíg minden más lakótársam az A1-es olasztanfolyamon volt, mi elkezdtük nézni az Eras Tour dokufilmet, és amikor hazajöttek lasagnet csináltunk. Szóval a nap lezárása legalább jó volt.

Szerdán megint találkoztam a trentói magyar csapattal, és közösen elmentünk all you can eat sushizni, ami után mindenki olyan tele volt, hogy hazament szenvedni az ágyába, de én és egy másik lány, Barbi elmentünk közösen kávézni Trento főterére, hogy megismerjük jobban egymást. Vele bármikor amikor találkoztam, mindig tele volt energiával, ami számomra egészen elképesztő. Nagyon jól éreztem magam vele, és nagyon örülök, hogy egyre több ember van, akivel szervezhetek közösen programokat. Utána volt még egy előadásom, ami nem is igazán a tananyaghoz kapcsolódott, csak egy könyvbemutató/segítő csoport volt azoknak, akik egy számukra fontos személyt vesztettek el, miután az illető öngyilkos lett. Nagyon érdekes volt, de Aglaével mind a ketten azt éreztük, hogy nekünk személyesen semmi keresnivalónk nem volt ott. Bár mindkettőnknek volt rokona, aki saját kezűleg vetett véget az életének, de nem túl közeli rokon vagy nem a közelmúltban. Utána viszont mire visszaértem a lakásba, a legtöbb szobatársam a konyhában volt, vacsoráztak és söröztek, amihez csatlakoztam, majd kitaláltuk, hogy ellátogatunk a szociológia szakon rendezett egyetemi buliba. Az őszintét megvallva, az olaszok nem tudnak igazán jó bulikat rendezni. Hihetetlen, hogy ezt mondom, de Magyarországon bármelyik rossz buli jobb az itteni legjobbnál. Voltam délen is pár évvel ezelőtt, de sehol sem jó igazán (nagyvárosban még nem voltam mondjuk). Ráadásul este tízre vége is lett, úgyhogy mentünk tovább kocsmázni, ahol megint egy tucat új embert ismertem meg (a legnépszerűbb kocsma Trentóban nagyon kicsi, és az emberek általában kint állnak az előtte lévő utcán (csak gyalogos szerencsére) és beszélgetnek, és folyamatosan változnak a társaságok, mert mindig mindenki odamegy köszönni annak, akit ismer, ezért folyamatosan újabb és újabb embereket ismersz meg.) Nagyon élveztem, és a két másik szobatársammal akik ott voltak, rendesen berúgtunk. Amikor hazajöttünk Max (egy német srác) még levest is csinált nekünk.

A csütörtök nagyban hasonlított a keddre, azzal a különbséggel, hogy amikor az olasz tanfolyamon megpróbáltam jól érezni magam, és egy rémunalmas feladatnál vicces, hülye válaszokat beírni (pl "Mit csinálnak a képen látható fiatalok a szabadidejükben?" "Családokat rabolnak ki és embereket gyilkolnak"), de Aglaé – akinél volt a gép, amin írtuk a feladatokat – ellenkezett, és mondta, hogy ezt nem fogja leírni. Még Clara is mellettem állt, ő is fel akarta dobni kicsit a hangulatot, de nem tudtuk meggyőzni őt. Mégcsak felolvasni sem kellett, sőt, meg sem lett nyitva a mi feladatunk az órán a többiek előtt. Bár nem nagy dolog, de meglehetősen felhúztam magam rajta, mert ezekben a kiegészítős feladatban ez a legjobb: kreatívnak lenni. Én egész gimi alatt minden olasz és angol házimban (már amiket megcsináltam) ilyen válaszokat adtam – és ezzel nemcsak az én kedvemet, hanem ha fel lettem szólítva, akkor a csoport kedvét is feldobtam, illetve erősítettem a szókincsemet is, mert nem a szokványos "szeretnek olvasni, utazni és zenét hallgatni" szöveget írtam, amit szerintem még németül is tudok, pedig ahhoz több, mint 5 éve közöm sem volt. Úgyhogy meglehetősen csalódott voltam amiért Aglaé is ezt a szokásos mondatot használta, de őszintén jobban sajnáltam őt, ami miatt ennyire komolyan vette a tanulást, hogy viccelődni sem tudott kicsit. Utána lényegében az óra végéig csak YouTube-ot néztem és csak a kötelező mennyiségben vettem részt az órán. Este Aglaé újra átjött hozzánk befejezni az Eras tour filmet, de én aznap nem éreztem magam olyan jól, és őszintén azt kívántam volna, hogy menjen el minél hamarabb, de nyilván pont azon az estén maradt fél tizenegyig:) ami alatt én sem csukhattam magamra az ajtót, bármennyire is akartam. Amikor finoman jeleztem neki, hogy már későre jár, elindult, és én egy 10 percen belül már loloztam a gépemen. Még visszagondolni sem jó arra a napra:/

Pénteken ne haragudjatok, de nem emlékszem, hogy mi történt. Általában a hét közben próbálok írni, de most nagyon lemaradtam vele, lényegében ma, kedden pótolom be múlthét hétfőtől. Ilyenkor általában a BeReal memories vagy galériámban lévő fotók segítenek, de aznap nem csináltam BeRealt és az egyetlen nem screenshot fotóm az a boltban a barilla tésztákról van, mert egy fél kilós csomag csak 0,79 euró volt leértékelve, ami elképesztő ár az otthoni barillához viszonyítva. Vagy az otthoni bármilyen tésztához viszonyítva is.

Szombaton nagy nap volt, egy egész nagy erasmusos csapattal elmentünk egy focimeccsre, ahol Trento játszott Mantova ellen. Nagyon jó volt a hangulat, a kántálásokat és énekeket körülbelül a harmadik alkalommal már megértettem és ordítottam én is, három sörtől már úgy becsiccsentettem, hogy fókuszálnom kellett a játékosokra, ha nem akartam kettőt látni belőlük, szóval összességében nagyon jó volt. A meccs után pedig átjöttünk a mi lakásunkra, ahol folytattuk az iszogatást, és egész addig beszélgettünk, amíg valaki fel nem dobta, hogy játszhatnánk "Piccolot", ami egy angol változata a "Bekunak", vagyis egy ivós játék, csupa szexualitásra vonatkozó kérdéssel, amire válaszolod kell. A-/demiszexuálisként válaszolni arra, hogy mi izgat fel a szexuális partneremben nem kellemes, de nem tudtam, hova menekülhetnék, és nem akartam ennyi ember orrára kötni, hogy nem vonzódok senkihez. Szerencsére egy idő után Clara, majd Aglaé elhagyta a konyhát és kb 10 percen belül Clara visszajött értem, hogy magával vigyen. Clara szobájában kibeszéltük az egészet, ami nagyon jó volt, majd csak azután mentünk vissza, miután elmentünk venni pizzát egy közeli pizzeriába, hogy közösen együnk.

Vasárnap pedig tanulni akartam, de nem nagyon jött össze. Az olasz kultúra óránkra Claranak, Aglaének és nekem is volt egy trentói látványosságunk, amit meg kellett néznünk, és rövid beszámolót írni róla (az én esetemben majd szerdán előadni yay). Ez után csak chilleltünk, próbáltuk kiélvezni a jó időt, ezért a trentói vár kertjében üldögéltünk és beszélgettünk. Amikor kezdtünk fázni, visszajöttünk az apartmanba, hogy az utolsó fél órát is megnézzük az Eras Tourból, aztán megmutattam Claranak és Aglaének egy Niall This Town-ját egy live előadásban YouTube-on és végül megnéztük az Aladdint, mert kiderült, hogy egyikük sem látta/emlékezett a történetre, pedig nekem az egyik kedvenc disney hercegnős mesém. Szerencsére tetszett nekik (mintha mertek volna bármi mást mondani:D)

Bocsi, hogy ilyen későn sikerült ezt feltölteni, kicsit sűrű volt a hétvégém, ahogy olvashattátok, és a következő sem lesz nyugisabb várhatóan. Azért jövő hétfőig megpróbálom kijavítani a következő fejezetet a Ha egyszer rabul ejt fanfictionömből hogy tudjam nektek posztolni:D

Nektek hogy telt a hetetek?<3