Hétfőn döntenem kellett melyik órára menjek be két óra közül, mert egy keddi órát áthelyeztek hétfőre ezen a héten. Miután előző héten hagytam ki órákat a betegségem miatt, ezért arra mentem be, amiről több hiányzásom volt. Ez a sociologia dell'ambiente tárgyam volt (a környezet(védelem) szociológiája), amit amúgy nagyon vártam, mert a környezetvédelem érdekel, és az ELTÉ-n nincs ilyen óra. Viszont amilyen nagy potenciállal bírt a tárgy neve, annyira nem váltotta be az elképzeléseimet. Az után az óra után leadtam a tárgyat, mert a tanár egy pillanatra nem tudta fenntartani a figyelmemet, emellett az órákra 12-15 ember ha bejárt, ami azt jelentette, hogy nagyon kevesen voltunk, és amikor kevesen vagyunk, de a tanár interaktív órát próbál tartani, akkor felszólít embereket. Olaszul természetesen. Úgyhogy úgy döntöttem, ott hagyom azelőtt, mielőtt sor került volna rám. Lehet, hogy megfutamodás, de ha a többi tárgyamat tudom teljesíteni, akkor nincs mitől félnem, nem kell visszafizetni az ösztöndíjamat (ha nem sikerülne akkor aggódhatok, de egyelőre nagyon pozitívan állok hozzá, mert így csak 2 fontosabb, olasz nyelvű tárgyam maradt és pont hétfőn megszereztem rá a tankönyveket, szóval mostantól nem csak a hallgatásra, hanem olvasásra is támaszkodhatok (ami azért – még szótárhasználat nélkül is – jobban megy, valljuk be). Este pedig a lakótársaim újabb iszgatást terveztek, amihez akkor semmi kedvem nem volt, mert azt éreztem, már minden nap csinálok valamit és lassan kikészített az, hogy nem volt egy délután&estém magamra. Ennek ellenére amikor kopogtak az ajtómon, nem mondtam nemet. Aznap nem volt hűdejó ez a program, de miután az egész lakás összegyűlt, nem akartam az egyetlen lenni, aki a szobájából hallgatja a konyhából hangzó nevetést.

Kedden fáradtan keltem, elmentem órára, Aglaét áthívtam ebédelni, de semmi különös, semmi izgalmas nem történt. Nem éreztem magam valami jól, ezért miután Aglaé elment, csak lefeküdtem az ágyamba egy kis komfortos himym-t nézni, de épp akkor mikor elindítottam volna, a húgom rámírt, mert már napok óta halogattuk, hogy beszéljünk (ő idén érettségizik, és minden este tanul, amit nem akarok zavarni). Lényegében kettesben nem is beszéltünk amióta eljöttem otthonról (valójában sosem chateltünk sokat, lényegében az erősítette a kapcsolatunkat, amikor hazamentem, vagy találkoztunk valahol személyesen). Úgyhogy felhívott facetime-on, és legalább 2,5 órát beszéltünk, ami alatt megpróbáltunk közösen Harry Pottert nézni (nem jött össze), végigvitt az otthoni állatokon: három cicán és egy kutyán (egyiküket sem érdekelte a jelenlétem:c), majd anya hazaért, és ő is leült velem beszélgetni és egy anyához méltó módon körülbelül 3 mondat után megállapította, hogy nem vagyok olyan jól, mint amikor legutóbb beszéltünk. Ez egyébként legfőképpen amiatt volt, a hívás előtt magamnak is megfogalmaztam, mert ennyi idő alatt nem találtam meg a komfort zónámat, ahova visszavonulhattam, ha lemerült a social batterym. Otthon ez általában egy tea, gyertya és sorozat/League of Legends/írás, mikor melyik. Most viszont hiába van gyertyám és teám, nem otthonról nézem a sorozatot (és azt sem tudtam mi az, ami őszintén lekötne), Lolozni még nem próbáltam, mert félek, hogy nem elég jó hozzá az internet és tönkretenném mások játékát, így az írás maradt a legjobb módszer a komfortzónám elérésére, de azon meg napokig törtem magam, mert kitaláltam egy nagyon jó akciójelenetet, de a főszereplő Harrym nincs ott, hogy a saját szemével nézze végig, ezért nem tudtam ugyanolyan jól átadni, ami csak csalódást okozott nekem. (Mostmár átlendültem rajta, de egyelőre az elégedett jelzőt nem használnám magamra (ilyenkor jönnek nagyon jól a tartalék fejezetek, mert legalább öt hétnyi időm van még gondolkodni és változtatni rajta, ha akarok).) Mindenesetre egy olyan hely nélkül, ahol nem tudok feltöltődni igen nehéz konstans jól érezni magad, és a miután leraktuk ez csak jobban megütött (anyum néha hajlamos gondolkodás nélkül kimondani dolgokat, mint például ebben az esetben, hogy ,,nincs benned harmónia" vagy a szexuális zaklatás közvetlen reggelén ,,nagyon hálás lehetsz, hogy az élet ilyen finoman, csak 20 éves korodban figyelmeztet". Ez kifejezetten rossz szokása, mert ha ezeket a mondatokat megtartaná csak magának, talán hamarabb találnám meg a "harmóniát").

Szerdára pedig varázslatos módon megjött a menstruációm, ami nekem megmagyarázta az egész kedd esti rossz közérzetet. Az első nap számomra minden szempontból a legrosszabb: fájdalom, vérzés, fáradtság, rosszkedv, hidegrázás (sokszor hányinger is, szerencsére most nem). Ezért hiába akartam elmenni egy közeli településre egy JYSK-be, inkább bevettem egy rakat gyógyszert és a takaróm alatt szenvedtem. A délutáni órámra már jobban lettem ezért elmentem, és estére még egy társasjáték-estés meghívást is kaptam, amit semmi esetre nem mondtam volna vissza. Szerencsére akkor már tök jól voltam, és nagyon jól éreztem magam (egy német srác hívott amúgy meg engem, Aglaé-t és két finn lányt, akikkel az integration weekenden találkoztunk. A német srác amúgy vett már részt német drag race-en, ami nekem ez annyira egzotikus, hogy teljesen odáig vagyok amiatt, mert elég jóban lettem vele ahhoz, hogy áthívjon magához*-* Néha annyira elkápráztat az, hogy más európai országokban drag race-eket szerveznek meg béketüntetéseket rendeznek, miközben Magyarországon még én sem tudom, hogy rendeznek-e ilyeneket, pedig általában tájékozottnak tartom magam azzal kapcsolatban, hogy mi folyik az országban.) Az este mindenesetre nagyon jól telt és éjfélre haza is értem. (Trentóban az egyik legjobb, hogy nem nagy város, mindössze 10 perc volt hazasétálnom).

Csütörtökön (miután eldöntöttem, hogy leadom az egyik tárgyamat), csak egy órám volt, de nagyon nem volt kedvem bemenni, ezért otthon maradtam, sajnáltam magamat a menstruációm miatt és valószínűleg szörnyű számot kapnék, ha venném a fáradtságot, hogy összeadjam a laptopom, az ipadem és a telefonom képernyő idejét. (De 300 szó híján (amit korábban írtam) megírtam egy teljes fejezetet a fanfictionömbe!)

Pénteken elmaradt a délutáni órám, én pedig úgy döntöttem, hogy ideje megszerezni azokat a párnákat. Elmentem és bár nem a legelégedettebben, de két párnával jöttem haza, amiknek azóta egyébként egyre jobban örülök és folyamatosan használom őket. Eközben Aglaé és sok másik erasmusos diák elment egy síhétvégére az ESN szervezése által, aminek a jelentkezéséről én lemaradtam sajnos. Ebből kifolyólag hiába volt péntek este, én azt is a szobámban töltöttem, mert nem volt kivel lennem (és nem is nagyon kerestem társaságot).

Szombaton viszont gyönyörű napos idő volt, 17-18 fokkal, ami kirándulásért kiáltott. Mivel a legtöbben akikkel szívesen mentem volna együtt még mindig síeltek, ezért csak Clarát kérdeztem meg, hogy lenne-e kedve velem jönni Riva del Gardára, de visszautasított, mert épp egy hete volt ott, és nem volt kedve újra menni. Én nem erősködtem, mert valójában nagyon akartam egyedül utazni, képesnek akartam érezni magamat arra, hogy kinézzek egy buszt és elmenjek valahova egyedül, majd hazamenjek este. És pont így is történt. Másfél órás buszút után megérkeztem egyedül Riva del Gardára, egy gyönyörű Garda-tó menti városba, ami konkrétan olyan érzést keltett, mintha tengerparton lettem volna. És fenomenális érzés volt egyedül felfedezni a helyet. Azzal töltöttem az ott töltött 4 órámat, hogy a partmenti korzón sétálgattam, sziklákra ültem, hogy hallgassam a hullámokat, hihetetlenül szemtelen vadkacsák elkergettek onnan, mert nem féltek tőlem (és miután erre rájöttem én féltem tőlük), vettem egy doboz cigit és egy hugo spritzet és újból leültem egy sziklára (messzebb a kacsáktól), hangfelvétellel próbáltam felvenni kis párbeszéd részletet a sztorimhoz, de a hullámok hangja miatt én alig hallatszódtam, és összességében tök jól éreztem magamat. Időzítővel még képeket is csináltam magamról, hiába nézhettek hülyének az emberek körülöttem. Az az igazság, hogy én nagyon szeretem a magam társaságát, mégis, amikor indultam vissza a buszhoz, láttam ahogy mások barátokkal vagy a párjukkal piknik takarókon borozgatnak, és azt kívántam, bár lett volna valaki velem, hogy ugyanezt csináljuk (másfél évvel ezelőtt Calabriában töltöttem egy hónapot, és ott volt olyan, hogy elmentünk egy tengerpartra, vettünk egy pezsgőt, amit hárman ittunk meg, de nagyon becsiccsentettünk tőle. Hirtelen nagyon hiányzott az a két lány mellőlem). Megígértem magamnak, hogy bárkit, aki meglátogat engem, legyen az a testvérem, vagy egy barátom, egy estére elviszem oda egy finom olasz vörösborral és megnézzük a naplementét.

(A fejezet borítójaként feltöltöttem egy montázst a városról. Nem vagyok profi fotós és profi képszerkesztő, de úgy döntöttem tök jó lenne legalább megpróbálni átadni azokat a helyeket, ahol jártam, szóval amikor kirándulni megyek még, számíthattok pár fotóra (bár elsősorban csak a helyről, rólam nem, mert szeretem itt a név- és arctalanságomat. Ebben a montázsba két dolog miatt szerepeltettem magam: 1. nem csináltam olyan képet erről a tájról (ami szerintem gyönyörű volt) amin nem vagyok rajta, és ha csináltam is volna, szerintem valami hiányzott volna középről, szóval a kép sokkal jobb, ha én is rajta vagyok (nyilván:D), 2. a Louis merch pulcsim volt rajtam és talán senki sem értékeli úgy az instagram ismerőseim körében, mint itt wattpadon a directioner követőim, szóval muszájnak éreztem menőzni:'D))

Vasárnap pedig megint nagyon lustulva töltöttem/töltöm a napot. Viszont legalább az írással haladok valamelyest, és ilyen őrült terveim vannak a délutánra, hogy elolvasom mindkét olasz tankönyvemből az első-első fejezetet és készítsek egy saját szótárat az ismeretlen szavakból. De minimum az, hogy olvassak egy fejezetet abból a regényből (The Charm Offensive), amit az ebookomra olaszul töltöttem le, és azelőtt akartam elolvasni, mielőtt megérkezem Trentóba. Na meg mosni sem ártana mielőtt visszajön két szobatársam a skitripről a szennyesükkel. Meglátjuk mi lesz belőle:D

(Sajnálom, hogy egyre laposabbak a feltöltések, azt hiszem kezd rendeződni az életem itt Trentóban, és azt csinálom mint otthon: Bemegyek órákra és hazamegyek lazítani (viszont itt még nincs sok és erős baráti kapcsolataim, akikkel beszélhetnék hogy menjünk el kávézni, igyunk meg egy sört, ezért ennyi változatosság sincs benne. Ha valamit csinálok, akkor azt elsősorban Aglaével együtt csinálom)

És ti hogy vagytok? Milyen hetetek volt? <33