~Prussia szemszöge~

Narancssárgás-rózsaszínes szerda délután, megbeszéltem a többiekkel, hogy megtartjuk a Nagy Tavaszi Bál-t. Összeegyeztettem a terem tulajdonosával, a díszítést is én intéztem, a zongorista is el tud jönni.

Mint minden évben, most is más szervezi meg a Nagy Tavaszi Bál-t, s ebben az évben én voltam a szerencsés. A szervezéskor nagyon izgultam, hogy minden tökéletes legyen.
Remélem Alexandra elégedett lesz...
Miatta izgulok ennyire.

Kimentem az udvarra, ott beszéltük meg a srácokkal, hogy találkozunk.
Élveztem, hogy a tavaszi nap tüzesen sütötte bőrőmet, és közben enyhe tavaszi szél simogatta az arcom.
Annyira kellemes érzés volt.

Feltűnt egy csavart tincsű, barna hajú fiú.
Természetesen Italy volt az.
-Prussia! Szia! -kiáltott messziről hozzám, odasétáltam mellé.
-Szia, Italy. Régen találkoztunk.
-Többiek?
-Még nincsenek itt, te vagy az első.

Italy ettől a mondattól boldog lett, és lefeküdt a selymes smaragdzöld fűbe.
-Italy, te mi a szart csinálsz?
-Fűangyaaaaal!
~Oké, oké.... asszem ezt annyiban hagyom... igen, mindenkinek az lesz a legjobb... ~ gondoltam.

Két perc elteltével megjelent Russia, Germany és Belarus, valamint Ukraine és Spain.
-Sziasztok! - köszöntem nekik.
-Helló, hát ő meg? - mutatott a fetrengő fiúra Bella.
-Ne kérdezd. Nem tudom.
-Én már feladtam réges-régen, hogy megértsem az észjárását. -
csatlakozott be a beszélgetésbe Germany.
-Vááá!! - sikoltozott Italy.
-Mi az? - kérdeztem.
-Fűnyíróóó!!!
Sóhajtottam egyet, és odébb sétáltam a kapuhoz.
Megláttam egy sötétbarna hajú fiatal fiút: nem volt ő más, mint a
Hungary-hoz szintén közel álló Croatia.

A fiú körülnézett, és amint meglátta a csapatunkat, felénk integetett.  Viszaintegettem neki, és odamentem
a csoporthoz.
-Akkor irány befelé! Segítsetek díszíteni, meg mindent a helyére tenni. - utasítottam őket.
-Igenis, Prussia-kapitány! - tisztelgett Sweden és England-del valamint Amerika-val besiettek. Vagyis Amerika England nyakában ült, France pedig England-et hajkurászta, hogy "házasodjunk össze!". Mármint France és England.

Belökdöstem őket a terembe, ahol már a többiek díszítettek, intézték a zenét, én Luxemburg-gal és Estonia-val megterítettem a svédasztalt.
Mondjuk hogy azt miért nem Sweden csinálja, ne kérdezzétek... végülis ő ért hozzá a legjobban.

Italy kedvéért hozattam spagettit is. A végén itt éhenhal nekem.
~Prussia, kapok spagettit, ugye? ~

A bálterem hatalmas volt; a plafonig érő márványoszlopokon felfuttattunk élénklila szalagokat, mellette sötét girlandokat tettünk fel, a vázákba ibolyákat ültettünk.
-Ez is Hungary miatt van, mi? - kérdezett rá a tökéletességem egyetlen gyengepontjára England.
-Ennyire látszik? - kérdeztem lehajtott fejjel, ugyanis elpirultam.
-Bro, halálosan szereted azt a csajt. Szerinted nem esett le mindenkinek,
hogy Alexandra elcsavarta a fejed?
-Jó, jó... csak tudod, ez olyan.... furcsa.-vakargattam meg a tarkómat.
-Mármint mi? Ti vagytok a Hetalia álompárja!
-Komolyan? - kérdeztem.
-Persze. Austria van a legjobban kiakadva rátok, de ezzel nem mondtam újat. És mióta megláttad, rá sem néztél a többi csajra!
Egyre sem. - ecsetelte a történteket a szőkehajú.

Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak folytattuk a díszítést.
-Prussia! -szólt Spain.
-Igen? -futottam oda hozzá, hogy ne kelljen üvöltöznünk.
-Elfogyott a halászlé!
-Mi?! A ku*** életbe! Pont most?! -csaptam az öklömet a falba.
-Mindegy, kösz!

Kirohantam, ránéztem az órámra. Este hét óra tizenhat perc. Hungary csak fél nyolcra jön.

Odaszaladtam az istállóba, és gyorsan besiettem Csernyanka-hoz, a fríz lovamhoz. Felpattantam a hátára, a nyeregnél vacilláltam, hogy most feltegyem-e, vagy ne, de nincs időm.
Szőrén ültem meg a lovam.

Milyen jó, hogy Magyarországon van a bál helyszíne, a Dunántúlon. Így nem nehéz halászlét szerezni.

Odavágtattam a Sarkantyú-étterembe, leugrottam a frízről, és beszáguldottam a tölgyfaajtón.
A nép rendesen megbámult, hisz általában nem becsapódnak ide az emberek. Odamentem egyenest a pultoshoz, és kértem halászlét elvitelre.
-Rendben, máris hozom.

Türelmetlenül kopogtattam az asztal tetejét, közben az órára tévedt a tekintetem. Hét óra huszonhat perckor mint akit rakétából lőttek ki, úgy siettem Csernyanka-hoz, és ügyelve, hogy ki ne boruljon a leves, visszaügettünk a bálteremhez.

⭕️⭕️⭕️

Egy perccel előbb estem be, mint ahogy Hungary odaért volna a kapuhoz, így volt időm letenni az asztalra a halászlét.
A többiek remekül  helytálltak, és az egész bálterem készen állt. Gyorsan átöltöztem díszmagyarba, amit kölcsönöztem, mert meglepetést tartogatok Alexa számára.
Már csak ő hiányzott.

*Hungary szemszöge*

A telihold ezüstös sugaraival mutatta meg nekem a palotát. Kellemes tavaszi szellő fújt, a levegő délelőtthöz képest enyhén hűlt csak le.

Leszálltam Éjfél-ről, és ügyelve, hogy a bordó palotás-ruhám nehogy összegyűrődjön, kikötöttem a lovamat, és besétáltam. Eleinte aprókat lépdeltem, de mintha az égiek sürgettek volna, így zafír könnyeiket rámzáporozták, ezzel siettettek. Ahogy elkezdődött a dunántúli zápor, szaporábbra vettem a tempómat, és megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy a ruhám csak egy kissé lett nedves. A hajam nem úszta meg, sajnos. Túlzottan begöndörödött, és hullámos fürtökben omlottak a vállamra.

Vettem egy mély levegőt. Kinyitottam az ajtót, és beléptem. Csönd volt. A lámpák is le voltak oltva, csak a hold ezüst fénye sütött be a terembe. Ahogy elért egy bizonyos részt, mint egy varázsütésre türkízkék fény cikázott át a termen. Felfutott az oszlopokra, és az egész helyiség fényforrása a holdból nyerte az erejét. A lampionok is égkék színben gyúltak, és megláttam a csapatot.

Felmértem a terepet, mindenki engem figyelt. A tekintetemmel Prussia-t kerestem, amikor megláttam a vörösbe öltözött fehérhajú fiút kilépni az egyik oszlop mögül.

Minden olyan mesébe illő volt. Egyenest felém igyekezett, és amikor ki tudtam venni az arcát, láttam, hogy  csillogott a szeme. A helyes arcvonásai közt most nem a jól megszokott "szupervagyok" mosolya pihent, hanem egy lenyűgözött, szerelmes fiút láttam benne.

Az én Prussia-m. Odaért mellém, és átfogta a derekamat, majd egy apró puszit hintett az arcomra.
-Hiányoztál. Tetszik? - kérdezte mosolyogva.
-Nekem is hiányoztál. Nem tetszik. Imádom, köszönöm! - feléfordultam, és megöleltem. Beletúrt göndör hajamba, és a fülembe súgta:
-Gyönyörű vagy, hercegnőm. Kérdezhetek valamit?
-Persze. -válaszoltam.
-Szabad egy táncra? -kérdezte, és megfogta a kezem, hogy kezetcsókolhasson.
-De én nem tudok táncolni... -próbáltam lebeszélni.
-A magyar palotás csak megy. - kacsintott rám.

Bólintottam, és megfogtuk egymás kezét, majd kivezetett a táncparkettre.
Elindult a Palotás dallama, és elkezdtünk táncolni.
A többiek mosolyogva figyelték minden mozdulatunkat, majd elmentek beszélgetni.
Furcsa volt Prussia-t díszmagyarban látni. Viszont így is csodásan nézett ki.
Egy mozdulat után közelebb húzott magához, így a vállán tudtam pihentetni a fejem. Életem legszebb pillanatai közé tartozik ez a pár óra.

A tánc után odamentünk a csapathoz, és Prussia mögöttem állt, onnan ölelt át hátulról.
-Olyan jó így látni titeket! -mondta France.
-Köszönjük, azt hiszem? -néztem a mögöttem álló vörösszemű fiúra.
Egyetértően bólintott.
-Hallod, öcsi, büszke vagyok rád! -veregette meg Russia a fiú vállát.

Amikor leszállt az éjfél, mindent összepakoltunk, eltakarítottunk, majd hazaindult a többség.

Mi viszont kilovagoltunk egy kis dombra, lepihentünk a selymes fűbe, így csodáltuk az éji eget.
-Alexa.
-Igen, Alexej?
-Szeretlek. Örülök, hogy itt vagy, velem.
-Én is szeretlek. Nélküled nem lenne teljes az életem. -válaszoltam egy ásítás közepette.
-Hungary, mindjárt elalszol.
-Tudom. Menjünk haza.
-Jó, de nem szabadulsz tőlem, nálad alszom. - és megérintette az arcom, majd kisöpört egy kósza göndör tincset a szememből, majd óvatosan, és gyengéden rátapasztotta ajkait az enyémekre.

⭕️⭕️⭕️

Hazaértünk, felmentünk az emeletre, átöltöztem pizsibe, elmentem egyet zuhanyozni.

A vörösszemű addig öltözött, amíg én a fürdőben zuhanyoztam. Negyed órával később mindketten ágyban voltunk.
-Jóéjszakát, szerelmem. - suttogta.
-Jóéjt. - és leoltottam a lampiont.

Hallottam, hogy az eső szaporán kopogtat az íves ablakomon, és a hold fénye erőtlenül sütött be az erős üvegen. Mint egy szita, a kósza, rossz sugarakat kint hagyta, – ezáltal az ablak körvanalai sajátos fényt
kaptak – és a szita által jóváhagyott fények felfedezőútra indultak a szobában.

Átfordultam a bal oldalamra, és kinyitottam a szemeimet. A mellettem ülő fiú a plafont vizslatta, én pedig felültem mellé, erre ő – amikor észrevett – átölelt.

Éreztem, mintha egy súly nehezedne a szemhéjamra, egyre többször csukódott le. Pár perc múlva Prussia ölében aludtam az igazak álmát.
Ő továbbra is fennmaradt, és figyelt.
Figyelt rám, nehogy elveszítsen.

~Tú bí kontinyúd... ~

Bónusz szó : Visszajelzéseket

Tetszett? Mindig alig várom, hogy kommetnben kifejezzétek a gondolataitokat, véleményeteket!

Pusznya 😘