Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

13. Bónusz 3) - Olasz testvérek

Heya, folks!

Itt is a harmadik bónusz.
Ez nem lesz nyálas 😂
Yuhhuuu 🙌

Tre
Due
Uno!

-------------------------------------------------------------

*North Italy (Feliciano) szemszöge*

~Veeee, mio fratello, mit csinálsz, ne csikizz. - (fiú testvérem) nevettem, mert Lovinoval összekaptunk, és tudja, hogy ez a gyengém.
-Mindig én főzök rád, most csinálj valamit te is, Fel! - parancsolt rám.

A lehető legszomorúbb arcot vettem fel, de őt nem hatotta meg.
-Te, duro d'orecchio! (nagyothalló)
-Duro d'orecchio? Nem is hallok nagyot. - állt meg egy pillanatra fratello.
-Akkor csak duro. (durva)
-Grazie. - forgatta a szemeit. (köszönöm)
-Ha neked attól jobb, akkor főzök én. De akkor spagetti lesz. - adtam be a derekam, mert egyszerűen makacs.
-Juhé.

-Spagetti, jövööök! - szaladtam ki a szobából, hallottam még egy csattanást. Biztos a kedves fratello volt az, arculcsapta magát. Ennek azaz oka, hogy mazochista.
-Méghogy mazochista, mi? - suttogta Lovino.
-Miiiiii, te ezt hoooogy. - sírtam fel meglepetésemben. Ludwig egyszer meg fog pofozni, mert érzékeny vagyok.
-Oh, madre. (Oh,anyám)
-Mi van anyával? - ijedtem meg.
-Semmi. Jól van.
~Veeee, Anya jól érzi magát! - mosolyodtam el.

Nekiláttam a művészetemnek.
A spagetti szín tiszta művészet.
-Hai presente la luna il sabato sera
Intendo quella vera, intendo quella vera
Hai presente le stelle, le torri gemelle
Quelle che non esistono più ,quelle che non esistono più
E se ti parlo di calcio
E se ti suono un po' il banjo
Dici che sono depresso, che non sto nel contesto, che profumo di marcio
Ma se ti porto nel bosco
Mi dici portami in centro
Perché lì non c'è campo, poi vai fuori di testa come l'ultima volta... - énekeltem.

(első versszak)

-Fratello, ez iszonyat hamis.
-Nem iiiiiis.
-Fejezd be az éneklést!
-De szeretem ezt a dalt. - válaszoltam durcásan.
-Te minden dalt szeretsz.
-Ti sbagli di grosso! (Hibásat állítasz)
-...

Lovino ezt nem tudta mire vélni, így nem folytatta a vitát.

⭕⭕⭕

-Lovi, kész a spagetti!
-Na végre. Ne hívj így! - kelt fel a kanapéról a testvérem.
-Oh, és áthívtam Ludwigot.
-MIT CSINÁLTÁL?!
-Hát, ha már szövetségesek vagyunk...
megbeszéljük a következő World meetinget. Most végre én jövök!
-Oh, madre.
-Tessék, spagetti. A specialitásom.
~Ja, meg a pizza. Ennyit tudsz csinálni.
-Fratello, megbántottááááál. - sírtam fel.
-Komolyan, mintha egy háromévessel társalognék.
-Egyed a spagettit, mert kihűl. Én nem főzök neked újat.
-Grazie.
-Prego. (kérem, a szívesen udvariasabb változata)

*South Italy (Lovino) szemszöge*

Az ebéd csendesen telt volna, ha Fel nem kezdi el nekem mesélni a spagetti történelmét.
-Haló, én is olasz vagyok. - mondtam.
-Miiiiii, akkor én?
-Ember, testvérek vagyunk.
-Tényleeeeeg.
-Oh, madre.
-Nekem is hiányzik Anya.

Ökölbe szorítottam a kézfejemet, hogy ne üvöltsem le a fejét.
Ludwig, neveld meg, hogy ne legyen ilyen idióta.

Mintegy varázsütésre, megszólalt a csengő. Fratello szinte repült ki a konyhából.
-Emlegetett szamár. - pusmogtam az orrom alatt.
-Doitsuuuuuuuuuuu! - ölelte meg fratello a vendéget. Ludwig segélykérően nézett az irányomba, mire én röhögve elfordultam.

Felmentem a szobámba, de a lépcsőn megtorpantam. Biztos, hogy ott kell hagynom egyedül a két jómadarat, ha Olvasó-chan érti, mire gondolok.
A gondolatra elkezdtem vigyorogni.
Nagy a valószínűsége, hogy előző életemben maga voltam a sátán.
Muhhahhahahaaa.

Most legyek köcsög, és menjek vissza, vagy legyek köcsög, és menjek vissza.
Hmmmmmmm.
Tétováztam egy fél századmásodpercig, majd beléptem a szobámba, kivettem a rajzeszközeim, és a nappali felé vettem az utamat.

Fratello a kanapén ült, és Ludwig vele szemben. Én pedig Feli oldalán.

Igyekeztem visszaemlékezni a rajzom miatt, de sikerült, és a ceruzám elegánsan táncolt a lapon.
Amikor kész lett a rajzom, messziről is megcsodáltam, - azaz eltartottam magamtól - de sajnos a mellettem ülő idióta észrevette, hogy rajzoltam.
~Veeeeee, mit rajzoltáál?
-Valamit. - mondtam.
-Mutiiiiii.
-Nem.
-De
-Nem.
-De.

Felálltam, viszont a rajzomat elejtettem. A testvérem elkapta, és megnézte.
~Veeee, ez én vagyok és Doitsu. - ölelte magához a rajzot.
-Oh, madre.
-Megmutathatom?
-NEM.
-Doitsu, nézd.

Ludwig meglepve nézte a papírt, elpirult, és visszadta fratellonak.
-Megmutathatom az Olvasó-channak?
-NEM.
-Nézzétek!

-Ugye, hogy szépen rajzol Lovi?
-Mandare qualcuno a quel paese. (elküldeni valakit a pi**ába)
-Nuuuuuuuu. - sírt fel az az idiot fratello.
-Majd elintézem, menj nyugodtan. - mondta Ludwig.
-Biztos?
-Aha.

Felindultam, de a testvérem kikapta a nehezen visszaszerzett papírt a kezeim közül.
-Huh?
-Fratello, kérlek hadd tartsam meg. - nézett a könnyes szemével az enyémekbe.
-Meg fogom ezt bánni.
-Grazie, mio fratello!!! - ölelt meg engem.
-Az előbbiért bocsánat. - szólaltam meg.
-Semmi gond. Tudom, néha idegesítő vagyok, Germany szokta mondani.
-Én? - pirult el.
-Igen. De olyankor leállok. Mintha egy távirányítóval működnék. ~Veeee.

Ezen én csak elnevettem magam, még Ludwig is, és fratello is csatlakozott.
-Amúgy tudtátok, hogy van egy írónk?
-Persze. - válaszoltam.
-Mi? - Ludwig csak a fejét kapkodta hol rám, hol Feliciano nézve.
-Ott van a sarokban, nézzétek!

|ül egy fotelben, és nyomkorássza a telefont|

-Az a barna, göndör hajú? - kérdeztem.
-Igen, ő az.
-Én nem látom. - szólt Germany.

|felkapja a fejét, integet a fiúknak, majd folytatja |

~Veeeeee, integetett nekem. Híres vagyok. - mosolygott fratello.
-Az én szemszögömből ír. Jófej.
-Ti mit szívtatok? Nincs ott senki.

Author: - Nem lát, mert nem írtam az ő szemszögéből.
-Oh, értem.
Author: - Ja, és nem terveztem, hogy szerepelek, szóval rám se hederítsetek.
-Ez szomorúúúú. - szomorkodott a testvérem.
-Majd írsz lemont? - kérdeztem.
Author: - Miiiiii? N-nem... én nem vagyok annyi idős, mint ti. Tizennégy vagyok!
-Attól még írhatsz. - kacsintottam.
Author: *elpirul* -Ömm, foglalkozzatok a vendéggel!

-Mi volt ez az egész? - kérdezte Ludwig.
-Semmi, csak a háziszellem.
|-Háziszellem, really?!|
-Értem... - vakargatta a tarkóját zavartan.

⭕⭕⭕

*A World Meeting egyeztetése után*

-Ilyen későre jár az idő? Én megyek haza.
-Ciao, Doitsuuuuuuuuuuu.
-Arrivederci Ludwig.

Mindketten mentünk aludni, én még olvastam egy könyvet, majd elraktam.

Arról álmodtam, hogy Author-channal beszélgetünk egy kicsit valami hajókról...

~The End~

Kinek esett le a hajós rész? 😂

Btw, tetszett? 😄

A dalt, amit mellékeltem, imádom 😍

Egy hétig edzőtáborban leszek, ott nem tudok majd írni, azért írtam meg ezt ilyen hamar 😍

Ti  amo! 😍

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro