Diana kinyitotta szobája ajtaját és kinézett a résen. Nővére halkan próbált lejutni a lépcsőn, de a fa padló recsegett a lába alatta.
- Hermione, mit csinálsz? - lépett ki az ajtaján Diana és suttogva a nővéréhez fordult.
- Én... muszáj megtennem - nézett a húgára Hermione.
- Mit? - rémült meg Diana.

Az idősebb Granger-lány megfordult és lesétált a lépcsőn. Diana követte őt.
Szüleik a nappaliban egy-egy fotelben ültek és a televízió bámulása közben teát és süteményt ettek.
Hermione a szüleire szegezte a pálcáját. Mielőtt kimondta volna a varázsigét, a húgára nézett. Diana rémültem megrázta a fejét, de nővére könnyes szemmel elfordította a fejét.
-Exmemoriam! - suttogta a lány.
A Granger szülők tekintete elhomályosult, arcuk kisimult, gondtalanná és álmataggá vált.
Diana meg sem várta, hogy Hermione befejezze, amit csinál. Nem bírta nézni. Felrohant a szobájába, becsapta maga mögött az ajtót és az ágyára vetette magát. Párnájába fúrta az arcát és kitört belőle a zokogás.

A feszültség az otthonukba már azóta érződött, hogy ő és a nővére nyár elején hazajöttek a Roxfortból. Hermione pár napja elmondta húgának, hogy idén ő már nem megy vissza a kastélyba. Diana megkérdezte tőle, miért, de azt mondta nem mondhatja el. Ahogy azt sem, hogy miért módosította a szüleik emlékezetét.

- Diana - Hermione lépett be a szobába.
- Mit szeretnél? - morogta a lány a párnájába.
- Gyere. Induljunk.
Hermione a húgához lépett és karjánál húzva felhúzta a lányt az ágyról.
Diana nem ellenkezett. Összepakolta a holmijait és alig húsz perccel később már a mugli város utcáit rótták, egy olyan hely után kutatva, ahonnan hoppanálhatnak az Odúba.