Egy autó balesettel kezdődött az egész. A családban nekem már csak a nagynénim volt. A szüleim születésemkor meghaltak, a nagyszüleim pedig jóval hamarabb. Most pedig az egyetlen családtagomat is elvesztettem. A nagynéném 3 hete meghalt egy balesetben. Már egyedül lakok New York-ban. Még középiskolás vagyok, de nemsokára belépek a nagybetűs életbe. Mostantól viszont anyuka.

A nénikémnek volt egy kislánya. Nagyon szerette őt. Viszont mivel eltávozott, így a szőke hajú kis lányt az én gondjaimra bízta. Amikor előtte beszéltem vele azt mondta, hogy, ha valami történne, vele neveljem fel az ő szeme fényét.

Rose most kezdte az iskolát. Reggel, amikor felkeltünk ő elindult fogat mosni én pedig csináltam neki reggelit. Az anyukája halálát nehezen fogadta, de mindig próbált mosolyogni. Míg ő evett én elkészültem és elővettem a fésűt. Éppen felgumiztam a hajam, amikor oda állt elém.

- Megfésülsz?- kérdezte a tükörből nézve engem.

- Persze. Hogy csináljam meg a hajad?

- Ahogy Elen néni csinálta.

Ezzel eszembe jutott, hogy milyen szépséges hercegnőnek érezte magát a frizurától. Ahogy készen lettünk elindultunk a sulijába. Amikor beértünk az iskola kapuin láttam pár szülőt, aki furcsán néz rám. De nem érdekelt. Az évnyitó 30-40 perces volt. Ez után az osztályterembe mentünk. Rose leüt az ablak mentén a középső padba, én is mentem utána. Neki támaszkodtam a falnak és úgy hallgattuk az új osztályfőnököt. Amikor befejezte a mondandóját hozzám fordult és gúnyosan nézet rám.

- Elnézést. Nem tudtam nem észrevenni, hogy nagyon fiatalnak látszol szülőnek. Te lennél Rose testvére?

- Nem a testvére vagyok. - néztem le zöld szemeibe a mellettem lévő kislánynak.

- Akkor kije vagy neki?

-A gondviselője vagyok. - mondtam és néhány anyuka felnevetett.

- Értem. – mért végig. - Van valakinek valamilyen kérdése?- nézett körbe, de senki nem kérdezett.

Elindultam a suliba. Az osztályfőnök mindenről tudott szóval nem voltam bajban. Amúgyis ma csak 10 órától kezdődik az iskola. Tekintettel arra, hogy ez nyár óta az első nap. Egy fiatal tanár úr az. A neve Noah Miller és 28 éves. Ő a legbefolyásosabb tanár. Mindent tud a családomról. Valahogy csak neki tudom elmondani. Éppen a terembe mentem, amikor a hátam mögül meghallottam a hangját.

- Shirley vége Rose évzárójának?

- Tanár úr, igen. Most jöttem onnan. Mellesleg nagyon szépen köszönöm, hogy falazott nekem.

- Semmiség. Na menjünk.

Kinyitotta az ajtót és bementünk. Ezek után kezdtem megijedni. Mikor tudok, majd elmenni Rosert? Hiszen ma délutánig vagyunk. Szünetben oda mentem az osztályfölökhöz.

- Baj van. – mondtam neki ijedt arccal.

- Ha az a baj, hogy nem tudsz elmenni Rosert, akkor ne aggódj. Elmegyek érte ebédszünetben. De akkor ide kell hoznom. Felvállalnád? – kérdezte óvatos mosollyal.

- Igen. Nekem kell őt felnevelni szóval ezt is vállalom.

- Akkor megegyeztünk.

Ahogy megígérte elhozta őt, de ahogy beléptek a terembe a tanár úrnak teljesen vörös volt az arca. Oda mentem hozzájuk.

- Mi a baj tanár úr? – kérdeztem aggódva.

- Azt nem mondtad, hogy ilyen aranyos. – rakta a kezét a szája elé.

Felnevettem, majd leguggoltam Rosehoz.

- Jó kislány voltál?

- Igen. – mondta mosolyogva és odabújt hozzám.

Megfogtam a kezét és elindultam a helyemre. A többiek nagyon megnézték. Egy fiú oda jött hozzá és felkapta.

- Milyen aranyos. Ki ez? A lányod Shirley? Ki is nézem belőled. – röhögtek.

Rose elkezdett sírni. Ökölbe szorult a kezem, de mielőtt tehettem volna valamit Mr. Miller oda jött és kivette Roset a kezeikből és magához ölelte. Mire Rose kezdett megnyugodni. Viszont a férfit nagyon sötét aura vette körbe.

- Valami bajotok van? – nézett rájuk gyilkos tekintettel.

- Most miért van annyira oda? Hisz ez Shirley kölyke.

Felnevettem.

- Akarod tudni miért, van velem?

- Na.. Legalább nevetek egy jót.

Most már elegem van. Felpofoztam a fiút, aki kikerekedett szemekkel nézett rám. Még soha nem látták ezt az oldalam. Talán ez az anyai ösztön?

- Tanár úr fogja be Rose fülét. Nem akarom, hogy halja. Sőt azt se, hogy ezt lássa.

- R...Rendben.

- Rose teljes neve Rose Wilson és az unokahúgom. Sajnos ő is olyan helyzetben van, mint én. Vagyis a szülei meghaltak 3 hete. Van valami, ami nem tiszta. Ha bántani mered még egyszer... Ő az utolsó családtagom. – mondtam és eleredtek a könnyeim. Rose lejött Mr. Miller karjaiból és elém állt.

- Ne sírj Shirley. Én mindig itt leszek neked. – bújt hozzám.

- Így igaz. Soha nem engedlek el. – mondtam és leültem a helyemre.

Rosenak hoztam egy széket és leült mellém és rajzolni. Amikor indultunk volna haza eleredt az eső. Sőt mondhatni leszakadt az ég. Nem tudtunk haza menni, mert nem hoztam esernyőt. Visszamentünk a terembe és elfoglaltuk magunkat. Hirtelen kinyílt az ajtó és a tanár úr lépett be rajta. Egy kicsit vizes volt.

- Gyertek. Haza viszlek titeket. – mondta mosolyogva.

- Komolyan?

- Igen.

- Köszönöm bácsi. – szaladt oda mosolyogva a Rose és megölelte.

- Áhh.. Shirley. Lenne egy ötletem.

- Igen? – indultunk el kifelé.

- Mi lenne, ha magamhoz venném Roset te pedig vele együtt oda költöznél hozzám? Valahogy segíteni szeretnék nektek.

- Kérem, ilyennel ne vicceljen. Hisz mi árvák vagyunk, akik senkinek se kellenek. – mondtam és elmentem mellette.

- Komolyan mondtam.

Megálltam és hátra fordultam. Nagyon meglepődtem. Valaki ilyet tenne értünk. Ez olyan.. olyan... Kellemes érzés.

- Megtenné? – kérdeztem a könnyeimmel küszködve.

- Persze. Legyünk mind egy család. – mondta és megölelt.

- Maga lesz az új apukám? – kérdezte lelkesen Rose.

- Ha Shirleynek is megfelel, akkor megteszek minden tőlem telhetőt. – guggolt le mellé.

- Kérem, tegye ezt tanár úr. – mondtam. – Hisz én még nem vagyok elég nagy, hogy gyereket neveljek.

Három hónnappal később már a tanár úr lakásában laktunk. Az igazgatónak el kellett mondani mindent, hogy ne legyen ebből félre értés. Mivel egy elég érzékeny férfi elsírta magát. Reggel elindultam a konyhába és megcsináltam a reggelit három főre. Rose álmosan sétált oda az asztalhoz. Leült és elkezdett enni. Nem sokkal később a tanár úr is csatlakozott hozzá. Egyedül élt egy családi házban. Amikor ide jöttem először teljesen rumli volt. Viszont hálám jeléül elvállaltam, hogy rendben tartom a házat. Viszont, amikor a tanár úr valamilyen oknál fogva hozzám ér ott elkezd bizseregni a bőröm és zavarban vagyok. Nem igazán értem ezt. Még soha nem éreztem ilyet. Én is megettem a reggelit, majd elindultunk. Rose alig várta, hogy iskolába menjen. Annyira boldog voltam.

Épp elkezdődött az ötödik órám mikor Rose iskolájából hívta. Nem érdekelt a tanár felvettem. A nő szomorkodva szólt bele a telefonba.

- Jónapot. Ön Shirley White?

- Igen. Miben segíthetek?

- Roset néhány fiú...

Felpattantam és elkezdtem rohanni. Átmentem a szomszéd terembe ahol tanár úr is volt. Könnyes volta szemem. Hiszen amit az a nő mondott...

- Roset néhány fiú piszkálta a szüleivel és nem hajlandó kijönni a mosdóból.

- Miket mondtak neki?

- Hogy nem kellett a szüleinek és ezért eljátszották, hogy meghaltak.

- Máris ott vagyok.

- Mi a baj Shirley? – jött közelebb a tanár úr.

- R..Roset bántották. A szüleiről mondtak neki rosszakat. Ezért elmegyek érte. De nem fogják megúszni. – mondtam és kirohantam az épületből. Az iskolájáig meg sem álltam. Egy kicsit megálltam a kapuban és kifújtam magam. Ezek után nyugodtan sétáltam be az épületbe. Bekopogtam az osztálytermébe.

- Jó napot. Shirley White vagyok. Hol van Rose?

- Megmutatom. – mondta a tanárnő.

A folyosó végén volt a mosdó. Lágy hangon megszólaltam.

- Rose. Itt vagyok. Mehetünk?

Kattant a zár és Rose kirohant rajta. Könnyes volt az arca. Belefúrta a fejét a vállamba. Felvettem az ölembe és visszamentem az osztálytermébe. Két fiú rám se mertek nézni.

- Meg szeretném tudni azt is, hogy ki volt? – kérdeztem nyugodtan.

- Adam és Clark bántotta Roset. Éppen játszottunk mikor oda jöttek és elkezdték piszkálni. – állt fel egy kislány.

- Te kis.. – emelt kezet az egyik fiú a kislányra. Arrébb húztam a lányt így csak a levegőt ütőtte meg.

- Meg akartál ütni egy lányt? – kérdeztem idegesen. - Az ilyenből nem lesz férfi.

Felkaptam a táskáját és elindultam kifelé. Viszont a tanárnő utánam szólt.

- Ki az a férfi, aki minden nap Rosert jön?

- A férje vagyok. – lépett be az ajtón a tanár úr.

Kivette a kezemből Roset és magához ölelte.

- Ne aggódj kicsi lány. Mi itt leszünk neked mindig. Szóval ne sírj. – simogatta a hátát.

Férj... Visszhangzott a fejemben. Ezt, hogy ért. Szóval azt, hogy legyünk mind egy család.. Így értette? Gyorsan észbe kaptam és elköszöntem. Kilépve a kapun kérdeztem csak rá?

- Férj..?

- Az is lehetek, ha gondolod. – mondta nevetve.

- Kérem, ilyennel ne viccelődjön.

- Nem viccelek. Ha ez kell, hogy magam mellet tudjalak tartani. – kinyitotta a kocsi ajtaját és beült.

Mi Rose-val elmentünk haza. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk. Kezdett el álmosodni, ezért elvittem a szobájába. Betakartam és megfogtam a kezét, míg el nem aludt. Ezek után lefeküdtem a kanapéra és elaludtam. Este arra keltem fel, hogy Noah karjaiban visz az ágyam felé. Elkezdtem kapálózni.

- Tegyen le. – mondtam hangosabban a kelleténél.

- Túl hangos vagy. – mondta és megcsókolt.

A szívem hevesen vert. Mi..Mi ez az érzés? Olyan kellemes meleg érzés öntötte el. Kinyitotta a szobám ajtaját és ledobott az ágyamra. Nem tett velem semmit csak kiment a szobából. Olyan csalódott érzés fogott el. Én.. Én bele szerettem. Felkeltem és utána mentem. A fürdőben volt. Zuhanyozott. Lassan kinyitottam résnyire az ajtót.

- Tanár úr. Miért tette ezt?

- Sajnálom. Nem vagyok már alkalmas tanárnak. Hiszen erőszakoskodtam az egyik diákommal. Komolyan sajn...

- Nem erőszakoskodott. – vágtam a szavába. - Hiszen szeretem magát. – a számhoz kaptam. – Bo..Bocsánat. – mondtam és a szobámba mentem.

Biztos csak teherként gondol az érzéseimre. Nekem nem is kellene itt lennem. Rose biztos, hogy jó kezekben lesz itt. Összeszedtem a cuccomat és elindultam kifelé. Csak rohantam a sötét utcán. Zsúfolt volt és hangos. Azt se tudtam hova menjek. Egy hirtelen gondolattól elindultam a régi szobám felé. Mivel a zárat még nem cserélték ki be tudtam menni. Leültem az ágyamra és elkezdtem gondolkozni.

- Bárcsak ne mondtam volna el neki. – mondtam és egy könnycsepp csordult ki a szememből. Aznap az éjszakát ott töltöttem.

Másnap az iskolában kerültem őt. Éppen a mosdóból indultam órára, amikor egy csapat fiú megállt velem szembe. Gonoszan elvigyorodtak.

- Shirley White? – kérdezte az élen álló fiú.

- Sajnálom, nem ismerem. – mondtam és elindultam mellettük, de elkaptak a nyakamnál fogva.

Alig kaptam levegőt. Hirtelen meghallottam Rose hangját. A hajánál fogva rángatták ide. Fellökték és belérúgtak. Kicsavartam a fiú kezét, majd így a Roset bántották löktem. Felkaptam Roset és elkezdtem rohanni. Ez a kislány nem láthatja azt az énem. Azt már ré el kellett felejtenem, de most nem tehetek mást. Megkerestem Mr. Millert. Roset a kezébe nyomtam és visszamentem a folyósora. Az 5 fiú körbe állt. Megragadták a kezem.

- Fiúk. Láttátok már milyen egy anya, ha bántják a lányát? Elő jön belőle az állat.

Néhány perc múlva mind a földön feküdt. Az ingem véres volt, úgy ahogy a kezem is. Elindultam a mosdóba, hogy lemossam. De a ruhámból nem jött ki. Nem tudtam vele mit csinálni vissza mentem Rosehoz. Nagyon meg volt rémülve. Felkaptam az ölembe és elindultam kifelé. Fél úton Mr. Miller elkapta a vállam és magafelé fordított.

- Hova mész Shirey? – kérdezte.

- El innen. Nem vagyok idevaló. Hiszen beleszerettem egy tanárba. És Roset a múltam miatt bántották. Szóval egy olyan helyre, ahol nem ismernek. Talán nevet változtatok és elfeledem a múlta. A pénz, ami ránk maradt egy csomó ideig elég lesz.

- Nem kell elmenned. Én, majd megvédelek. – húzott minket magához. – Hisz mondtam egy család leszünk.

- Az lehetetlen.

- Semmi sem lehetetlen. Mert én is szeretlek téged.

A szívem hevesen vert.

- Még akkor is, ha egy hercegnőt kell nevelnem Roseból?

- Együtt fogjuk felnevelni.

Befogta Rose eszemét és megcsókolt. Nagyon szeretem ezt az embert.