„Hogy miért hagytam őt elmenni? Pont azért, mert szeretem."
-A szépség és a szörny

-Nem is tudom mit mondhatnék.-mondja Atyám.

Idő közben átmentünk a könyvtárba, hogy kényelmesebb legyen a beszélgetés. Most Tony kivételesen nem a hátam mögött állt, hanem mellettem ült. Hiába mondtam neki, hogy itt nem érhet baj ő nem tágított. Szerinte az ő hibája, hogy meglőttek, mert-az ő szavaival fogalmazva-idiótán viselkedett velem. Nem csak ő tehet róla. Mindenki hibás. Ő is mert nem figyelt, én is mert leblokkoltam és nem szóltam, a biztonságiak. Furcsa hogy ezt mondom, de szükség volt erre. Különben ki tudja mikor óhajtott volna újra szóba állni velem. Örülök hogy mellettem van. Ez alatt az egy hét alatt hiányoltam őt. Persze itt volt velünk, de távol volt tőlem, és nem volt hajlandó szóba állni velem.

-Mindegy hogy hol kezded. Az a lényeg, hogy őszinte légy. Én csak ezt kérem.-mosolygok Atyámra halványan.

-Rendben.-mosolyog vissza.-Sajnálom, hogy nem voltam jó apád. Többször eléd helyeztem az országot, és téged elhanyagoltalak. Lemaradtam életed fontos pillanatairól. Sosem töltöttem veled elég időt és ezt mérhetetlenül sajnálom. Bárcsak változtatni tudnék rajta.-mondja teljesen őszintén. Látszik rajta hogy megbánta. Sosem hallottam még ennyi érzelmet a hangjában.

-Én pedig azt sajnálom, hogy önfejű voltam. Néha teljesen elfelejtettem azt, hogy ki is vagyok. Mint egy kisgyerek, megsértődtem és azt gondoltam hogy jobban szereted az országodat nálam, vagy Anyámnál. Éveken át ezt hittem hogy csak egyel több gond vagyok a számodra. Sajnos csak később jöttem rá, hogy mennyire ostoba is voltam. Meg tudsz nekem bocsátani?-kérdezem tőle.

Gyengéden elmosolyodik. A szeme annyi érzelmet leír. Látom benne a felém irányuló feltétel nélküli szeretetet, az aggódást, a hálát és a bűntudatot.

Mind a ketten elhanyagoltuk a másikat. Ki milyen okból, de nem ez a lényeg. Makacsságunk miatt csak később láttuk be a hibáinkat.

-Én megbocsátok ha te is.-mosolyog rám.

-Én is.-mondom elérzékenyülve, és óvatosan felállva odamegyek hozzá és megölelem. Percek múlva elhúzódom tőle, és visszaülök a helyemre.

Megszorítom a mellettem ülő Tony kezét, úgy hogy senki ne lássa. A többiek elmesélték, hogy gyermekkorában és egész fiatalon min ment keresztül az apjával, és hogy mekkorát tévedett. Ezért is tudom, hogy mennyire fájhat most az neki hogy én ennyi év után kibékültem az apámmal neki pedig nincs már rá esélye.

Érintésemre összerezzen. Lepillant a kezén nyugvó kezemre, majd fel az arcomra. Szeme keserűséget, és fájdalmat tükröz, de egyben hálát is amiért itt vagyok neki. Tudtam hogy fájni fog ez a téma. De szentül hiszem, hogy ezt ő is megtette volna értem. Így hát csak mélyen a szemébe nézek, és próbálom minden mondandómat belesűríteni ebbe a pillantásba. Szerintem megérthette mind azt amit mondani akartam neki, mert megszorította a kezemet.

Lehet, hogy sokan egy egoista, milliárdos, önfejű embernek gondolják, de nem az. Csak meg kell látni, hogy mi van a maszk mögött. És most nem a Vasember páncél maszkjára gondolok. Ha átlátsz a gunyoros, és éles nyelvű arrogáns férfi szerepén akkor egy igenis érzékeny embert fogsz találni. Mert Tony Stark-nak is vannak érzései. Rengeteg fájdalmat élt már meg, és annál kevesebb örömöt. Nincs sok biztos pont az életében. A pénz nem számít neki, míg nem lesz boldog. Igazán boldog. Mert neki nem az egyéjszakás kalandok kellenek, hanem egy olyan nő aki mellette is marad. Aki önmagáért szereti, és elviseli a hangulatingadozásait. Annyi nő van aki szeretné odahaza Amerikában. Csak meg kell találnia az igazit. Mert nem szívtelen, nem képtelen a szeretetre. Van szíves, és tud szeretni. Tony Stark-nak igenis van szíves.

-Szerintem a lényeget megbeszéltük. Mondjanak valami maguk is. Úgy is van még egy kis időn Cambridge hercege és hercegnéje érkezéséig.-dől hátra a fotelben Atyám.

-Úr Isten tényleg.-kapom a szám elé izgatottan a szabad kezemet.

-Ennyire fontos személyek?-kérdezi Clint értetlenül.

-Cambridge hercege a második a trónutódlási sorba. Ő fogja majd a jövőben Angliát vezetni. Európa egyik legnagyobb turista központját.-magyarázza Bruce lelkesen.

-Ameerahnak más szempontból fontosak.-jegyzi meg apa.

-Hogy?-kérdezi Wanda.

-Nekem Katalin hercegné a példaképem. Nem sokkal idősebb nálam, csak egy olyan tíz évvel. Nehezen tudtam megszokni azt, hogy hercegnő vagyok. Voltak nehézségek, és sokszor Anyám sem tudott segíteni. Még a bátyám sem.-merengek el egy pillanatra, de nem hagyom hogy az emlékek magukba szippantsanak.-Nekem Katalin hercegné volt az egyik példaképem. Csodáltam azt, hogy képes volt mindent feladni még a szabadságát is csak azért hogy Vilmos herceggel legyen. Képes volt elviselni a sajtót, az őrá háruló figyelmet, és a vállára nehezedő hatalmas terhet. Most pedig olyan hercegné, mintha ebbe született volna bele. Mert kitartott, és nem adta fel. Ő adott nekem erőt ahhoz, hogy kilenc évesen, sokkal érettebben mint bármelyik gyermek, ne adjam fel a küzdelmet. És tizennyolc hosszú éven keresztül eddig mindig ő segített nekem. Ezért számomra eme találkozás hatalmas jelentőséggel bír.-fejezem be tizennyolc év rövid összefoglalóját.

-Azta.-bólogat elismerően Wanda.-Alig várom már hogy megismerjem a hercegnőt.-mondja.

-Hercegné.-javítom ki automatikusan.

-Mindig is tudni akartam hogy mi a különbség a hercegnő és a hercegné, a királynő és a királyné között.-mondja Steve.

-Ez eléggé egyszerű.-mondom mosolyogva.-Rengetegen el szokták téveszteni, ezért is javítom ki automatikusan az embereket. Ezért elnézést is kérek.-sandítok Wandrára aki csak legyint egyet hogy semmi baj.-Szóval...-nézek körbe a kíváncsi Bosszúállókon.-Hercegnőnek csak azt a hölgyet hívjuk aki nemesi családból származik. Akinek az ősei grófok, hercegek, vagy más magas rangú főurak, főúrnők voltak. Aki már ranggal együtt született meg, mint én. Hogy példát is tudjak mondani. Hercegnék azok a hölgyek, akik nem nemesi családból származnak, hanem-bocsássanak meg ezzel nem akarok senkit sem megbántani-egyszerű polgárok, és úgy házasodtak meg egy nemesi rangú férfihoz. Mint egy herceghez ahogy Katalin hercegné is Vilmos herceghez. Ő ezért nem lehet hercegnő. Az hogy valaki királyné az azt jelenti, hogy a férje a király. Mert akkor a férje az egyedüli uralkodó. De az hogy királynő legyen az már egy kicsit bonyolultabb. Akkor lehetsz törvényesen királynő ha a királyi család leszármazottja vagy. Törvénytelenül viszont úgy lehetsz ha magadhoz ragadod a hatalmat.-próbálom érthetően elmondani nekik.-Valahogy megértettétek?-kérdezem szórakozottan a gondolkodó arcukat látva.

-A hercegnő, hercegnés izé még megvolt, de a királynés, királynős na az már nem.-mondja Clint, mire nevetnem kell.

-A lényeg az, hogy nagyjából megértettük. Köszönöm hogy elmondta hercegnő.-néz rám hálásan Steve, mire csak mosolyogva bólintok. Örültem hogy megoszthattam velük.

-Hány királyi család van még a világon?-kérdezi Natasha nevetve.

Ezen most komolyam el kell gondolkodnom. Eredettörténelmet tanultam csak. Persze a nagyobb uralkodói házak szokását, családfáját is meg kellett tanulnom, de általában csak a látogatásunk előtt kapok róluk egy kis információt, abból is annyit hogy ne legyen esélyem sértőt mondani. Mert hiába vagyok hercegnő, velük egy rangban álló, a tiszteletet meg kell nekik adni, így tudjuk mi is kivívni magunknak. Fontod a kellő bánásmód is. De ez most mellékes. Visszatérve a kérdésre...

-Pontosan nem tudjuk, hogy hány nemesi család, abból is hány királyi család maradt meg a világon. Sok ház, dinasztia elszegényedett, elvesztette a rangját. Vannak kisebb királyságok mint a miénk, és vannak nagyobban mint például Anglia. Viszont néha a kisebb királyságok nagyobb befolyással rendelkeznek. Miénk a az északon lévő Égei-tenger és a délen elhelyezkedő Földközi-tenger egyik legnagyobb felügyeleti joga. A másik fele Görögországé. Kelet felé pedig van egy kis Törökország fennhatósága alól mentes területünk. Kis sziget a miénk, de hatalmas befolyással rendelkezünk. Visszatérve a kérdésre...Nyolc nagyobb befolyással rendelkező királyi család van a világon. Ebből csak párat mondok most...Például Anglia, Marokkó, India...Ezektől eltekintve pedig rengeteg királyi család él még. Vagy azoknak a leszármazottjai. Mint Magyarországon a Habsburg dinasztia leszármazottja Habsburg György aki az utolsó Magyarországon uralkodó király fia. Ő azért nem lehet király mert a királyságot már megszüntették, helyette köztársaság van. Attól még ő a leszármazott, és talán a hercegi címét is megtarthatta. De ebben nem vagyok biztos.-gondolkodik el Atyám.

-Bonyolult egy dolog ez.-sóhajt fel Clint mire felnevetek.

-Ugye? Nekem pedig ezt kell tanulnom mióta az eszemet tudom.-vágok fájdalmas arcot mire mind felnevetnek.

-Nem hiszem hogy tudnék a helyedben lenni.-húzza el a száját Natasha.

-Nem könnyű az biztos. De nem panaszkodom.-emelem fel a kezemet megadóan.-Az évek alatt elfogadtam.

-Én kipróbálnám.-mondja Wanda lelkesen.

Ennyire ki akarja próbálni? Mert akkor én segíthetek ezen.

-Komolyan?-kérdezem összeráncolt szemöldökkel.

Ühümm.-bólogat.

-Akkor tudok neked segíteni.-mosolyodok el. Meglepetten néz rám.

-Hogyan?-kérdezi teljesen felpörögve.

-Mi lenne ha addig amíg itt vannak Katalin hercegnéék addig te lennél az én udvarhölgyem? Ruhákban járhatsz, magas sarkúban, tiarát is kapsz. Úgy fognak veled bánni mint egy hercegnővel.-mosolygok egyre szélesebben.

-Azta...-néz rám kikerekedett szemekkel.-Lehet?-fordul Atyám felé. Atyám mosolyogva nézi.

-Ez egy remek ötlet. Ha maga is szeretné akkor részemről rendben van.-bólint rá.

-Köszönöm köszönöm köszönöm.-kiállt fel boldogan Wanda. Nevetve nézem.

-Soka lennének a helyedben ugye ezt tudod?-kérdezem tőle miközben hitetlenkedve nézek rá.

-Hát hogyne tudnám. De melyik lány nem akart gyerekkorában hercegnő lenni?-kérdezi hatalmas vigyorral az arcán. Egyre jobban be van zsongva.

-Én.-emeli fel Natasha a kezét.

Nem bírtuk tovább, muszáj volt elnevetnünk magunkat.

-Mielőtt megérkeznek a vendégek egy gyors kérdés még felség.-fordul felé Bruce.

-Hallgatom.-néz rá vidáman Atyám. Régen láttam már ennyit nevetni.

-Hogy kaphatja meg valaki a hercegi vagy hercegnői címet?-okos kérdés. Sokan azt válaszolnák amit én is elmondtam, de ez a kérdés most másra utal.

-Az előbb mondta el a hercegnő.-értetlenkedik apa. Neki nem esett le mit akar a doki.

-Én tudom, hogy hogy értette.-mondom.

-Mennyire okos itt valaki.-mondja Tomy suttogva.

-Mondja ezt egy zseni.-suttogom neki. Halkan felnevet.

-Hogy?-kérdezi Atyám értetlenül.

-Mr. Banner arra gondolt, hogy valaki meddig kaphatja meg a címet.-magyarázom. Továbbra is értetlenül néznek rám, ezért csak sóhajtok egyet lemondóan.-Szóval...Megint csak az angliai királyi családot hozom fel példának. Harry herceg fia már nem lehet herceg. Azért mert a címek csak hat leszármazottig adhatóak meg. Vagyis...Károly herceg egy. Vilmos herceg kettő. Sarolta hercegnő három. György herceg négy. Lajos herceg öt. Harry herceg hat. Így a fia már nem esik bele a határba. Csakis akkor kaphatja meg a címet, ha valaki meghal a hat közül.-magyarázom el a legérthetőbben.

-Ez egyre bonyolultabb lesz.-rázza meg a fejét lemondóan Clint.

-Hagyd csak Clint tudjuk hogy neked az agykapacitásod nem bírja el az értelmes dolgokat.-mondja Tony mellőle.

-Fogd be Stark.-morogja Clint. Imádom a szóváltásaikat.

-És az öröklődés hogy van?-kérdezi Bruce. Atyám már szólna neki, hogy idő van, de én a szememmel nyugalomra intem. Ennyi még belefér.

-Általában mindig férfi ágon öröklődik a trón, tehát most az én bátyámnak kellene megkapnia. De mivel ő tőle elvették a címet, és ki legt tagadva, ezért fogok éj a trónra ülni. Remélhetőleg. Tehát ha meghal a férfi örökös, vagy lemond, vagy elveszik a címét és kitagadják, és nincsen fia, akkor a trón női ágon öröklődik tovább. Ez valamivel egyszerűbb.-mosolygok rá a kíváncsi dokira.

-Köszönöm, hogy megosztotta velünk.-mondja hálásan.

-Én köszönöm, hogy meghallgatták. Most viszont menni kellene, nehogy megvárakoztassuk Cambridge hercegét és hercegnéjét.-állok fel, és most én leszek izgatott.

Mindenki elindul a szobájába egy elegánsabb ruháért.

-Nem nem!-szólok Wandának.-Az udvarhölgyeket is öltöztetik. Nem te választasz ruhát.-húzom magammal a szobám felé.

-Ez igazságtalan.-szenved.

-Te akartad kipróbálni ezt az életet. De nyugi...Csak három napot lesznek itt. Sajnos.-szomorodok el.

-Szerencsére.-forgatja meg bosszúsan a szemét. Mint aki megbánta az egész udvarlányos dolgot.-Mint egy rossz Barbie mese.-mondja amint meglátja a szobámban lévő hatalmas gardróbot ami egyénként egy kisebb szobának felel meg. Tele van ruhákkal, cipőkkel, ékszerekkel, és néhány tiarával is. A fésülködő asztalomnál ott áll a sminkesem és a fodrászom is.

-Nem drágám.-mondom miközben a vállánál fogva tolom be a szobámba a döbbent lányt.-Ez sokkal rosszabb.

-Felség.-pukedliznek a lányok ahogy meglátnak.-Kisasszony.-köszönnek Wandának is.

-Jó újra látni titeket.-mosolygok rájuk.-Ashley és Izabella az én reményeim. Ők szoktak igazi hercegnőt varázsolni belőlem.-fordulok Wanda felé.-Lehet egy kérésem?-kérdezem a lányokat. Ők felém fordulnak.

-Persze felség.-hiába mondtam nekik, hogy csak Ameerah, nem figyelnek a szavamra.

-Wandából most három napra udvarhölgyet kell faragnunk. Menni fog?-kérdezem tőlük.

-Milyen kérdés ez?-kérdezi Izabella és már rántja is be a ,,gardróbba". Izabella szokta kiválasztani a ruhámat, és ő csinálja a hajamat is. Elképesztően tehetséges. Ashley a sminkemet szokta csinálni. Igazi műalkotást alkot.

Míg Wanda megkapja a ruháját és egy visszafogott ékszert addig nekem elkészítik a sminkemet. Ashely eltűnteti a nagyobb bőrhibáimat. Púdert is használ ami miatt tüsszögnöm kell. A szememet csak halványan festi ki. Egy kicsit csillog, de semmi több. Most csak a felső szempillámat festi ki. Rúzsnak is egy halvány darabot használ. Elegáns, de visszafogott.

-Köszönöm.-mosolygok rá, miközben helyet cserélek Wandával és átülök Izabellához hogy megcsinálja a hajamat.

A hajam alját begöndöríti, és néhány tincset egy elegáns csattal feltűz. Így nem lóg majd bele a hajam a szemembe. Miközben ő a hajamat csinálja addig én a tükörből az új udvarhölgyemre pillantok. Nevetnem kell azon az arcon amit Wanda vág. Nála jobban szerintem senki nem tud szenvedni.

-Mire vállalkoztam.-nyöszörgi.

-Segítek neked amiben tudok. Hozzám bármikor fordulhatsz.-mondom szórakozottan.

-Köszi, de én nem udvarhölgynek születtem. Maradok inkább szuperhős.-húzza el a száját.

-Hát...Ezt a három napot már végig kell csinálnod. Mutasd meg hogy benned van a hercegnő.-bíztatom. Sóhaj egyet.

-Rendben. Megcsinálom.-jelenti ki határozottan.

-Ez a beszéd.-mosolyodok el szélesen.

-Meg is vagyunk.-mondja Izabella, majd még fúj egy doboz hajlakkot a hajamra és lökdös is a ruhák felé.

-Most beleszólhatok?-kérdezem a lánytól aki már keresi is a megfelelő ruhát.

-Mondjad nyugodtan.-na végre. Ha el van merülve valamiben akkor végre tud tegezni. Annyira rossz, hogy egy korosztály vagyunk és magázódnunk kell. Persze Atyámék előtt marad a magázódás, de ha csak hárman vagyunk akkor ez elengedhető.

-Szóval...Valami egyszerű viseletre gondoltam. Takarja a vállat, mert az fontos a brit királyi családnál. A magas sarkúmnak a sarka ne legyen olyan magas. Meg ne legyen annyira szoros a sebem miatt. Ja és a ruha ne mutasson sokat.-teszem még hozzá.

-Rendben.-akaszt le egy ruhát.-Ez megfelelő lesz.-adja a kezembe, majd magamra hagy hogy nyugodtan átöltözhessek.