Óvatosan nyitottam ki az ajtót, épp hogy csak kinézzek rajta, de aki kint állt, mintha sejtette volna. A lábát betámasztotta, és már bent is volt.

- Zawe! Nem jöhet be! Karanténban vagyunk.

- Az jó, mert akkor most már én is! - felakasztotta a kabátját, és megállt velem szemben csípőre tett kézzel - Tom?

- Telefonál a kertben. - Azt hittem ott mentem meghalok. A csók még ott égett a számon, és reméltem, hogy talán folytatása is lesz, erre tessék. - Főzzek egy teát?

- Az jó lesz. Nem kérek bele cukrot. - Bementünk a nappaliba, Zawe leült a kanapéra, és csendben figyelt. Tom közben befejezte a telefonálást, és bejött. Nem vette észre, hogy más is van ott rajtunk kívül. Én a csészéket készítettem, ő meg hátulról átölelt. Belecsókolt a nyakamba.

- Minek három csésze?

- Mert hárman vagyunk. - Zawe hangja úgy hasított a levegőbe, mint a becsapó villám után a mennydörgés. Mozdulni sem mertem, de Tom sem. Nem engedett el, még csak el sem húzódott.

- Te nem jöhetsz ide be! Leticia fertőzött.

- De látom ez téged nem nagyon érdekel. - Végre elengedett, és szembefordult vele. Hallottam hogy nyikordul a kanapé rugója, és azonnal utána csattanást. A nyakamat is behúztam, azt hittem a következőt én kapom. Rövid dulakodás, és Zawe keserves sírása hallatszott, meg hogy Tom nyugtatni próbálja. - Mekkora szemét vagy te!

- Hagyd ezt abba! Nem ígértem neked semmit, tudtad, hogy nem szeretlek!

- De jó volt velem dugni, ugye? Arra jó voltam. - Erre már megfordultam. Tom arca kissé feldagadt, és lángolt az ütéstől. Rám nézett, és ezt a fél pillanatot használta ki a nő, hogy újra üssön. Most láttam, hogy az ujjain lévő vastag gyűrűket használta az előbb is, és most is ezekkel hagyott nyomott. - Mi van kislány? Ezt ugye nem mondta?

- Nem. - nyögtem, és megremegett a kezemben a csésze. - Citromot kér bele?

Mindketten ledöbbentek a higgadtságomon. Tom elengedte Zawe kezét, aki úgy látszik, megnyugodott, mert kikapta a kezemből a csészét, és leült. Kevergette a gőzölgő teát, nagyon szippantott bele, és sírva fakadt. - Most mi lesz, Tom? Én azt hittem... csak kihasználtál, ugye?

Az ő kezébe is nyomtam csészét, de nekem már nem volt erőm magamnak tölteni. A szemembe nézett, felhúzta a szemöldökét, és tanácstalanságot türközött az egész lénye.

- Mi lenne? Barátok maradunk. Kollégák.

- Ja persze. - Zawenak úgy remegett a keze, hogy le kellett tennie a csészét. - Nem lesz ez annyira egyszerű. És pont ez miatt, azt hiszem jobb, ha megyek. Nem akarom, hogy elkapja... De talán az lenne a legjobb.

Felállt de mielőtt elment, letett egy borítékot. Bennem ott vibrált. Ki ne kapja el?

- Ez micsoda? - Tom értetlen ábrázatára ellágyult, és könnyek között nézve rá, megsimogatta az arcát, amire ő nem reagált. Kicsit talán mintha elhúzta volna a fejét, de nem voltam benne biztos, hogy ez az érintésre volt-e válasz, vagy újabb pofontól való félelem.

- Majd akkor nyisd ki, ha elmentem. - Amikor elindult, de az ajtó helyett hozzám lépett, azt hittem én jövök. Tom is mozdult, de Zawe csak keserűen rám mosolygott. - Gratulálok! Megfogtad az isten lábát kislány. Csak el ne felejtsd. Egy színész mindig színész. És Tom kiemelkedő tehetség. - egészen közel hajolt, és a fülembe súgta. - Loki meg nem más, mint a hazugságok istene.

Úgy ment el, ahogy jött. Viharosan.

Hatalmasat csattant utána a bejárati ajtó. Néztem az ablakból, ahogy a táskájából kis műanyag flakont vesz elő, elkeni a kezén, elindul, de néhány lépés után telefonálni kezd.

Tom ült a kanapén, és nézte a kis borítékot. Nem szóltam hozzá. Azt hihette, majd dühöngeni fogok, vagy káromkodni, de ehelyett elmostam a csészét, és indultam fel a szobámba.

- Nem hazudott.

- Tudom.

- Sajnálom, hogy így kellett megtudnod.

- Nem tartozik rám. - nyeltem egy nagyot és inkább ott hagytam. Felmentem és elhevertem az ágyamon. Megfájdult a gyomrom, és úgy éreztem megint lázas vagyok. De mit is vártam? Hogy ő az én szőke hercegem, aki megcsókol, a lábam elé borul, és megkéri a kezem. Aztán világra szóló lakodalmat tartunk, és boldogan élünk....

Halk zörgés az ajtón, jelezte, hogy kint áll. Nem láthatta rajtam, hogy csalódott vagyok, mert igazából nem volt miért. Nekem sem ígért semmit. Csak egy csók volt. Az ajkamhoz értem, és elmosolyodtam. De micsoda csók volt.

- Leticia?

- Mindjárt megyek.

- Bejöhetek?

- Mondom, mindjárt megyek!

Megsüketült? Felálltam, megráztam a fejem. Azt mondtam minden más lesz, igazam van. Ha belepusztulok is, de megváltoztatom az életem.

Feltéptem az ajtót, ott állt, vissza is hőkölt egy pillanatra: - Most akkor mi van?

- Mi legyen? Mit szeretnél?

- Védelmet. - fújtattam.

- Kitől? Tőlem?

- Anyukádtól. Van egy olyan érzésem, hogy ezért engem fog felelőssé tenni.

Tom megfogta a kezem, de elhúztam. Nem lepődött meg rajta. Inkább lehet az érte volna váratlanul, ha a történtek után a nyakába ugrok.

- Na most akkor mindent el fogsz mesélni. Mi a fene történt köztetek? Az anyám szigorú, de egy végtelenül kedves asszony.

- És kicsit fajgyűlölő, nem?
Tom megáll, alattam két lépcsőfokkal, és úgy néz rám, hogy a vér is megáll nennem.

- Ezt azonnal vond vissza!

- Nem fogom. Gyűlöl, amióta meglátott.

- Ez nem igaz! Nem gyűlöl...

Fenéket nem. Most van itt az ideje az igazmondásnak.

- Azt mondtad, hülyeség, hogy Luke meg én. Várj, hallgass végig! Este itt aludt, de nem történt semmi, azon kívül, hogy csókolóztunk. Vagyis inkább ő csókolt engem, én meg hagytam. De reggel bejött a szobámba, és ha anyukád nem nyit ránk...

- Mondom hogy meleg...

- Vagy csak te akarod annak látni! Szereted, ha csak rád figyel, ha csak te vagy neki, ugye? Akarod, hogy szeressen téged?

- Francokat akarom. Mi hasznom lenne belőle?

- Kis pincsikutya, ugrándozik a gazdi körül, megnyalja a talpát... - eltorzított hanggal gúnyoltam Luke-ot. Nem őt, mégis feldühödött. - Ide hamuzzon főnök úr. Mindent megteszek magának.

- Befejezted?

- Nem! - én akartam őt felmérgesíteni, de saját csapdámba estem. - Oh, sir Thomas William Hiddlestonnak nem elég, ha nők milliói hullanak a lába elé, neki férfiak rajongására is szüksége van.

Elkapta a karom.

Talán túl messzire mentem, és már nincs visszaút. Remegett az izgalomtól, az orrlyukai kitágultak, bezöldült a szeme, olyanná vált, mint a viharos óceán.

Olyan erővel és gyorsan rántott magához, hogy összekoccant a homlokunk. Beleharapott a számba, felkiáltottam, mert fájt, de közben megőrjített az érzés. A falnak szorítva csókolt, elvesztve maga felett az uralmat, mégsem féltem tőle. Haraptam én is, karmoltam a hátát, beletúrtam a fekete hajba. Megemelt és a fenekem alá nyúlt. Ösztönösen fontam a dereka köré a lábam, és erősen kapaszkodtam.

Csak elértem hát. Ez az igazi Tom Hiddleston. Ledobta a jófiú álarcot.

Így vitt le a nappaliba, és rádőltünk a kanapéra. Teljes súlyával rám feküdt, de már sokkal gyengédebben csókolt.

Kintről kukásautó zaja hallatszott be, és ez megzavar. Észrevette rajtam a változást, és megállt.

Pillanatok múlva visszatért a már jól ismert higgadt brit, akit mindenki láthat. De nekem már megmutatta magát, és mit mondjak. Egyre jobban bejön. Vajon hány személyiség van még benne.

- Ne haragudj! - nyögtem, mert kezdte kiszorítani belőlem a szuszt. - Elvetettem a sulykot.

- Te ne haragudj. Én meg nem tudtam uralkodni magamon. - Felült, és igyekezett az összekócolt haját valahogy rendbe hozni.

- Várj, segítek. - igazgattam a tincseket, és zavarban voltam. Ha nem blokkolok le, ha ezek a hülye kukások egy órával később jönnek. Ahogy belegondolok már zsibbad mindenem.

Ültünk egymás mellett, és egyikünk sem ért hozzá a másikhoz. Én vettem észre a levelet először, Tom csak bambult, és igyekezett lenyugodni. Nem tudom mi járt az eszébe, de én nagyon bántam, hogy hagytam kizökkenteni magam. Ha ez a Tom vitt volna ágyba, olyan vad és szenvedélyes szexben lett volna részem, amire szerintem minden nő vágyik. De elszállt a pillanat, és én csesztem el.

- Nézted a levelet?

- Milyen levelet? - Még nem tért magához, bár a szeme visszaváltott szürkére, és az arca is sápadtra, de a gondolatai ki tudja merre jártak. Talán még ő maga sem.

- Zawe itt hagyott egy borítékot. Gondolom levél van benne. Nem nézed meg? Biztos fontos, ha ő maga hozta el. - Bár volt egy olyan hátsó gondolatom, hogy ebben is anyukának van benne a keze, de ne legyen igazam. Legyen ez egy felkérés egy darabhoz, vagy egy jelölés díjra.

Aztán ami benne volt az összekuszált mindent. Tom kinyitotta a borítékot, felállt, és a pultnál széthajtogatta a benne lévő papírt. Direkt nem néztem oda, nem nekem szólt.

Hallottam, hogy morog, és ahogy ránéztem ott volt az arcán a tudatlanság. Olyan volt, mint a vizsgázó, aki olyan kérdést húzott, hogy nem hogy a választ nem tudta, de magából a kérdésből sem ért egy betűt sem. A szemöldöke felszaladt a homloka közepéig, és a lapot forgatta, hol fejjel lefelé, hol oldalra fordítva nézte.

- Mi a fene ez? Én ezt nem értem.

- Megnézhetem? - A kezembe nyomta, és lehuppant mellém.

Azonnal tudtam mi a fekete-fehér pacahalmaz. Összeszorult a szívem és a gyomrom is akkorára, hogy ki tudtam volna fújni az orrlukamon egyszerre mindkettőt.

Fényesen csillogó papír, tetején a név és a dátum:

Zawe Ashton, 2020. május 04.

- Na, mi a fene az?

Letettem a papírt az ölébe, hagy nézegesse tovább. Rámutattam egy aprócska pontra a paca közepén.

Esküszöm ez rosszabb, mint egy kibaszott szappanopera. Pedig ott is mindig ez van. Szegény lány beleszeret a gazdag fiúba, amit persze a gonosz anya ellenez. Aztán előkerül egy régi barátnő, aki gyönyörű, de a lelke mélyén rossz ember, és mindent elkövet, hogy a még törékeny románcot szétdúlja. És milyen fegyvert tud bevetni a gazdag lány? Mindig ugyanazt.

Akkor fakadtam sírva, amikor megláttam, hogy milyen édes ártatlansággal figyeli a leletet.

- Gratulálok Tom!

- Mihez? Elmondod végre, hogy mit kellene látnom.

Újra ráböktem a kis foltra. - Apa leszel!