Talán itt az ideje, hogy jobban utána nézzek az én szállásadómnak. És főleg, ennek a "barátságnak", ami kettejük között van, hiszen nem egészen tiszta az ügy. Mert ha több annál, ha ez viszony, akkor félreértelmeztem a jeleket, és Tom nem meleg, Taylor pedig... egy nő.

Bepötyögtem, hogy Tom Hiddleston és Taylor, aztán, aztán megvilágosodtam. Milliónyi oldal ugrott fel képekkel. Tom és Taylor Swift, aki énekesnő.

Hát persze!

A homlokomra csaptam, akkorát hogy csak úgy csattant. Elöntötte a homlokom a zsibbadt fájdalom, igyekeztem kidörzsölni belőle, de csak azt értem el, hogy egy jókora vörös folt lett rajta.

Mekkora egy idióta vagyok! Vajon miért gondoltam ennyire túl a dolgot? Istenem! Dehogy meleg! Vagy ha az is, csak egy kicsit. Milyen jól nézett ki a kiscsaj mellett, szakáll nélkül, lesülve, szőkén. Ez nem is ugyanaz az ember. Három hónap együttjárás után vége lett, és mindez a kamerák előtt. Mármint a románc. Nem csináltak belőle titkot.

Zawe már más tészta. Pletyka, pletyka, közeli barát nyilatkozata... bla-blabla. Nem győzött meg, de már fenntartásaim vannak magammal szemben is, nem csak a hírekkel.

Lehet csak annyira nem akarom, hogy együtt legyenek, hogy tagadom. És azt is a magam védelmére találtam ki, hogy Tom meleg. De akkor miért baj, ha ezzel a nővel jár?

A mobilom csörgése rángatott vissza az információk mocsarából.

- Szia, anya.

Édesanyám aggódó hangjától könnybe lábadt a szemem.

- Hiányzol te is nekem. De jól vagyok... Minden rendben. Tudod kinél lakom? Nem fogod elhinni... Annál a pasinál, aki feljelentett.

Egy pillanatig néma csend volt, aztán anya megállíthatatlanul zúdítani kezdte rám a szidalmait. Hogyan vagyok képes szóba állni vele, aki miatt az egész történt? Hogy inkább tekertem volna ki a nyakát. Hosszú percekig kaptam a részt, cifra káromkodással megtűzdelve, ami tartalmazott még némi átkot is, a végén pedig egy kérdést, amitől elállt a szavam.

- Dehogy feküdtem le vele! - harsogtam túl anyámat, mikor végre felocsúdtam. Mert ő nem hagyta abba. Mi spanyolok vehemensek vagyunk, vitáink is szenvedélyesek, de tiszteljük a szüleinket. Anya a meglepődéstől végre elhallgatott, és csak a levegőt kapkodta.

- Anyu, nincs annyi pénzem, hogy hazautazzak. Ő most legalább három hónapig Amerikában lesz, forgat valamit. Mit tudom én, valami szűkharisnyás szuperhős filmet. Nem! Nem ő Superman! Anya! Hallgass már végig!

Nehéz vele, még így is, hogy több ezer kilométerre vagyunk egymástól.

- Tele van pénzzel. Kifacsarok belőle amennyit tudok, aztán utazom haza. Ne félts engem.

Hosszasan bizonygattam, hogy nem bocsájtottam meg neki. Hogy dúl bennem a harag, hogy legszívesebben megfojtanám álmában, és ahogy győzködtem anyát, lassan rajta kívül sikerült magamat is meggyőznöm.

Ez a pasi maga az ördög! Az angyalarcú bukott Lucifer, aki itt ragadt a Földön, hogy megrontsa a jó lányokat, az olyanokat mint én, meg az olyanokat is, mint Taylor. A naiv szőke kislányt, aki miután szakítottak még egy számot is írt hozzá. Most esett le!

Ezt énekelgette részegen.

Elég volt, nem akarok tudni róla többet, inkább nem keresek rá.

Megint telefon csörgés zavart meg, de ezúttal nem anya volt.

- Jó reggelt, vagyis otthon már délután van, igaz? Teljesen összezavar ez az időeltolódás. 6 órával van itt korábban.

A hangja fáradt volt, és túl kedves.

- Maradjunk a szép napnál Tom. Hívom Bobbyt.

A kutyus már ott ült előttem, fejét forgatta.

- Várjon! Leticia, kérem. Először magával szeretnék beszélni. Zawe ott járt?

- Igen, Tom. A barátnője elvitte amit akart, és nyomatékosan felhívta rá a figyelmem, hogy ne nagyon szokjam meg a helyet. Nem fogok akadékoskodni. Amint ideköltözik, én megyek. - Először azt hittem, hogy megszakadt a vonal, olyan csend lett a másik oldalon.
- És kérem szépen - mondtam tovább -, ha nincs kedve velem beszélgetni, akkor nem kell!

- Fogalmam sincs, hogy miről beszél, és most fáradt is vagyok hozzá, hogy megértsem. Zawe és én, nos mi nem járunk együtt...bonyolult.

- És nem tartozik rám - szóltam közbe. Ha még neki is zavaros, akkor mit szóljak én? - Adom Bobbyt.

Ezúttal nem hangosítottam ki, és nem is beszéltünk. Amikor Bobby szomorúan csusszant az ölembe tudtam, Tom letette. Festenem kellett. Régebben is ez nyugtatott meg.

Bobby rettenetesen szenvedett Tom hiányától. Ha autó ment el a ház előtt, ugrott fel, és rohant az ajtóhoz, aztán mindig csalódottan kullogott vissza a helyére. Vajon hányszor kellett már nélkülöznie a gazdáját. Biztosan nem először, hiszen színész, akit elszólít a munkája, ahogy most is.

Minek az ilyennek kutya?

Magam sem tudom miért, de kezdtem benne szándékosan hibát keresni, olyat, ami számomra majdhogynem megbocsáthatatlan.

Egyik ilyen a kutyatartás. Hercegnő nekem inkább barát, mint háziállat. Olyan helyre be se mentem, ahová őt nem engedték velem. Csak az a három hét volt, amit külön töltöttünk, amikor az előzetesben voltam. És ez is Tom miatt.

A kezemben járt az ecset, pancsoltam. Mint akinek elment az esze, úgy hordtam a festéket a papírra, ami szomjasan itta magába. Felidéztem a film plakátját, és Tomot. Cikáztak a gondolataim, sajgott a fejem. Aztán hirtelen...

Kész! Kimerülten, zihálva dőltem hátra. Őt festettem meg. Hófehér bőrű, sötét hajú férfi, magas fehér galléros ingben, zöld felöltőben. Bíborhegy!

- Ez csodaszép lett! Nézd Hercegnő.

Kis barátnőm megszagolta, prüszkölt egyet, és vad farkcsóválásba kezdett.

- Mit gondolsz? Megnézzük ezt a filmet? Bobby, te már biztosan láttad.

A fiatalúr megemelte a fejét, és azonnal visszaejtette. Nem tetszik nekem ez a kutya. Nagyon nem. Megsimogattam. Az orra száraz, a szeme fénytelen.

- Most mit csináljak veled? Alig pár másodperc alatt bepánikoltam. Felnyaláboltam Bobbyt, Hercegnő nyakörvet és pórázt kapott, és már rohantam volna bele a világba, orvost keresni, amikor csengettek. Nagyon rossz az időzítés! Nagyon rossz...

Egy srác állt az ajtó előtt, kedvesen mosolygott. Magas, szőke, pirospozsgás arccal, elegánsan.

- Luke, kiskezitcsókolom. Luke Windsor, Tom asszisztense vagyok. A kutyaszitterhez van... - Majdnem félresöpörtem.

- Luke! Pofa be! Hová hordja a főnöke Bobbyt?

Kicsit hátrahőkölt, meglepődött, ahogy én is. Nem vagyok alapvetően ennyire tiszteletlen, de ez vészhelyzet.

- Üljön be! Elviszem.

Ezt szeretem. Lényegretörő, nem beszél mellé, és tudja mit kell tenni. Ezek az olyan tulajdonságok közé tartoznakk, amiket szeretek egy férfiban. Vagyis szeretnék, ha kimozdultam volna az egérlyukból, és lett volna merszem ismerkedni.

Bobby remegett az ölemben, és rettegtem, hogy komoly baja van.

- Szedd össze magad kicsim, mert az életemmel játszol! A gazdád kinyír ha bajod esik.

- Tomnak olyan ő, akár a fia!

Köszönöm szépen. Akkor tényleg végem! - Luke, taposson bele! Nincs szirénája?

Csak a szemét fordította felém. - Miért lenne?

- A főnöke miatt, természetesen. Híres ember, vagy mi.

Éles kanyar következett, mire Hercegnő nyögve gurult át mögöttem az ülésen.

- Látszik, hogy nem ismeri...

Ugyan honnan ismerném, bosszankodom magamban, nem ismerem, ahogy mi sem egymást.

- Leticia Beth Contreras -kezdem a bemutatkozást -, már beszéltünk, telefonon.

Satufék, Hercegnő nyüszítve csapódott az ülésem hátuljának, a tüdőm meg az összes belső szervem robogott volna tovább, de az öv megfogott.

- Luke megőrült? Hogy vezet? - köhögtem, mialatt a gyomrom kavarogva kereste a helyét.

- Magácska mondta, hogy vészhelyzet van.

Hercegnő megvető pillantásától követve szállt ki, megkerülte a kocsit, és kinyitotta előttem az ajtót. A kezébe nyomtam Bobbyt.

- Kicsikém, nincs semmi baj? Ne is törődj vele! Csúnya bácsi, majd a bokájába csíphetsz, rendben? Megengedem.

- Engem meg sem kérdez? Amúgy nem emlékszem, hogy beszéltünk volna. Biztosan emlékeznék rá. Remek az arcmemóriám.

Robogtam be a rendelőbe, utánam a két pasival. - Úgy látszik nem tud vezetni, ráadásul figyelmetlen is. Most mondtam, hogy telefonon beszéltünk.

Megtorpant, és vigyorgott. Én meg zavarba jöttem. Mi a fene baja van? Ebben mi a vicces?

- Akkor jó Leticia... Ha az utcán menne el mellettem, magácska akkor is feltűnne nekem.

Visszavettem Bobbyt. Ez hülye! Most minek bókol? Mert leteremtettem? Megérdemelte. Épp valami frappánssal akartam visszavágni, de nyílt a rendelő. Még jó, hogy velem volt, mert Bobbyról a nevén kívül semmit nem tudtam.

- Megint el kellett mennie a gazdinak? Ugye? - A rendelőben egy fiatal doktornő várt minket, aki kezelésbe vette Bobbyt. Neki végre csóvázott. - Adok vitamint. Szójásat nem kap, ugye?

Végre én is tudtam szólni. - Nem, erre figyelek. Az én Hercegnőm is...

- Hiányzik neki Tom, csak ennyi.

Durván félbeszakított. Mintha ott sem lennék. Luke elrakta a vitaminokat, kifizette a számlát és intett, mehetünk. Tőlem el sem köszönt a doktornő. Sértődötten ültem az anyósülésen.

- Mi baja volt velem?

- Nekem aztán az égegyadta világon...

Miért kezelnek engem így azok a nők, akik Tom ismerősei? - Nem magáról beszélek, róla.

- Honnan tudjam? Hazaviszem Leticia. Hol lakik?

Bemondtam a címet. Luke megállt, szerencsére sokkal szolídabban, mint az imént.

- De ez Tom lakása.

- Képzelje, tudom.. Ott lakom nála.

- Mint micsoda? - mért végig. - Tom azt mondta...
Ekkor esett le neki. - Maga volt! Magával beszéltem tegnapelőtt. Dehát miért tagadta le? Kicsoda maga?

Láttam rajta, hogy gond vagyok. Gázt adott. - Ha meglátták... Tele lesz vele a net... Nem hiányzik a botrány, olyan szépen megtervezték.

- Mit motyog? Milyen botrány?

Hosszasan nézett a tükörbe, aztán a ház mögötti sikátorba hajtott. Mint valami krimiben.

- Ugorjak ki, vetődjek? Vagy mi legyen?

Nem szállt ki. Csak intett a fejével.

- Mostantól itt közlekedjen. Az hiányzik, hogy meglássák!

Ekkor szakadt el a cérna. - Na ide figyeljen! Nem fogok titkosügynököt játszani. Mindent úgy csinálok, ahogy eddig. Fogalmam sincs miben mesterkednek, de ha elmondom Tomnak...

- Itt a számom, ha bármi van, azonnal hívjon.

- Hallja mit mondtam? - Nem hallotta. Füstfelhő maradt volna utána, ha nem elektromos kocsival húzott volna el. Így jobbhíján csak én füstölögtem. Bobby és Hercegnő gyorsan elintézték a dolgukat, összeszedtem utánuk, és szinte beestünk az ajtón.

Ennek utána kell néznem. Tom, és friss hírek.

"Zawe Ashton és Tom Hiddleston együtt vacsorázott, egy atlantai étteremben, ahol egy rajongó kapta lencsevégre őket.
Zawe elkísérte Tomot Amerikába, ahol hamarosan kezdődik a Loki sorozat forgatása. A pár tavaly február óta randizgat egymással, és egy közeli barát szerint, már az összeköltözést tervezgetik."

Méghogy nem járnak... Jó vicc. Elfacsarodott a szívem a torkomat meg a sírás fojtogatta. Nem a románc miatt, hanem mert hazudott.

- Jó színész a gazdád Bobby. Remekül játssza a szerepét.