,,Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!"
-Richard Bach

Reggel nyúzottan ébredtem fel. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörtént. Azt akartam, hogy rossz álom legyen az egész. Biztosan csak fáradt voltam, és rosszat álmodtam. Nem lehet igaz...Nem lehet...

Nem a báli ruhám, hanem a hálóingem van rajtam. A hajam ki van bontva, a sminkem le van szedve. A tiara és a többi ékszer is eltűnt. Feltápászkodtam az ágyból, és az egész alakos tükröm elé sétáltam. Megállok előtte, és belenézek. Ekkor jövök rá, hogy kár hitegetni magamat. A tegnapi szörnyű estét nem álmodtam. Minden pillanat igazi volt, ezt bizonyítják a vörösre sírt,duzzadt szemeim. A szeme alaltt sötét karikák vannak. Nem festekvalami fenségesen az biztos...

Összekapartam magam külsőle, de belsőleg még mindig a padlón voltam. Katalin hercegné és Vilmos herceg valószínűleg már elhagyhatta a kastélyt, és éppen hazafelé tartanak. Legközelebb őket is, és a királynőt is a koronázáson fogom viszont látni. Bár még a királynővel nem találkoztam...Mindegy is. Egy egyszerű pasztelkék színű ruhát vettem fel, egy hozzá illő magassatkúval. A hajamat csak megfésülöm, és pár tincset fogom össze előle. Egy vékony tiarát teszek fel a fejemre. Kivételesen használok alapozót is mivel elviselhetetlen az arcom. A végeredmény talán egy fokkal jobb, de nem vennék rá mérget.

Sóhajtva hagyom el a szobámat. Valószínűleg mindenki tudja a személyzet közül hogy tegnap mi történt a trónteremben. Még ha tudják is, ezt nem mutatják ki mikor szembe jönnek velem, hanem tisztelettudóan meghajolnak előttem. Ezt értékelem tőlük, ezért halványan rájuk mosolygok. Sosem voltam a személyzettel gonosz. Utálom ha valaki a vendégeink közül ugráltatja őket. Mi családként tekintünk rájuk. Lehet hogy kiszolgálnak minket, de sosem bántunk velük rosszul. Persze néha szigorúak vagyunk velük. Itt mindenki a barátom. Az egyetlen barátaim...

Egyből a trónterembe megyek, mert van egy olyan sejtésem hogy kivétel nélkül mindenki ott van. Percekkel később igazam is lett, mikor belépve a terembe mindenkit megpillantottam a középen lévő hatalmas asztalnál ülni. Elmélyülten beszélgettek, jegyzeteltek, és figyeltek. Anyámon kívül senki sem vett észre annyira el voltak foglalva. Arra viszont felfigyeltek mikor Anyám felpattant, és ide ,,rohant" hozzám. Nem tudtam semmit sem mondani mert egyből egy jó szoros ölelésbe zárta. A válla fölött segítségkérően meredtem Apámra. Annyi erő van Anyámban hogy szinte megfojt annyira szorít. Apám értette a célzást és a segítségemre sietett.

-Marie engedd el szegényt.-szakítja meg a csendet Apám hangja. Anya kelletlenül elenged.

Apa váltja őt. Szorosan a karjaiba zár. Elég volt a tegnapi jelenet, nem érzékenyülhetek el most is. Ezért hát mély levegőt veszek, és nem hagyom hogy a sírás erőt vegyen rajtam. Egy hercegnő sosem mutatja gyengének magát, még akkor sem ha belül kegyetlenül szenved. Erősnek kell maradnod. Nem törhetsz össze.

A Bosszúállók csak biccentenek egyet jelezve, hogy majd a könyvtárban beszélünk, mert van most fontosabb dolgunk.

-Tudod, hogy mi fog következni?-kérdezi Apám visszaülve a helyére. A többiek is csendben letelepednek. Követem a példájukat és Apám jobb oldalára ülök. Anya a másikon foglal helyet.

-Persze hogy tudom. Hónapokon keresztül erről volt szó. Ha a parlament megtudja, hogy a bátyám az országban van, akkor meg fogják tudni támadni a trónutódlási jogomat.-mondom kelletlenül.-Azt hittem már lezártuk ezt a vitát. Nem is hittem volna hogy még csak most fogjuk igazán elkezdeni.-dörmögöm az orrom alatt.

-Sosem zárjuk le.-rázza meg a fejét Anyám.

-Nem ez most a lényeg.-vág közbe idegesen Apám.-Nekik oly' mindegy, hogy hivatalosan kitagadtam a családból, és hogy írásba adva örökre elvettem a címét. Nekik az a fontos, hogy a mi családunkba született, fiú, és ráadásul az elsőszülöttség jogát képviseli. Ezt viszont nem tudjuk megcáfolni, mert ez igaz. Valamiben nekünk, valamiben nekik van igazuk. Nem fogunk egyességre jutni, csak ha találunk valami kiskaput, vagy ha a bátyád nem adja írásba, hogy lemond a trónról ami tegyük hozzá, hogy jogosan mostmár téged illet.-világít rá a szembetűnő tényre.

-Abszolút egyet értek veled Apám. De halhattad tegnap. Nem fog lemondani róla mert rögeszméje lett, hogy nekem jó életet biztosítson. Azt persze nem veszi figyelembe, hogy nincsen beleavatkozási joga. Ha a nép megtudja, hogy a trónt akarja, akkor szerinted ki mellett fognak kiállni?-kérdezem logikusan gondolkodva.

-Már fogalmam sincs.-sóhajt egyet frusztráltan.

-Most gondolkodjunk logikusan.-nézek körbe, a szavaimat mindenkinek címezve.-A nép szerintetek kinek a pártján fog állni? Az övén, aki egy lány miatt itt hagyta a családját, és az országát, vagy az enyémen, aki huszonhét év alatt itt volt, és itt is lesz? Felelőtlennek tartják őt az emberek. Úgy gondolják, hogy ha egyszer már könnyű szerrel lelépett, akkor miért ne tenné meg újra? Mi a garancia arra, hogy az elmúlt tíz év során érett lett? Semmi...Senki sem fog hinni neki míg azt nem látják, hogy mi hiszünk neki. Bennem jobban megbíznak mert...-nem tudom fojtatni, mert Steve belevág a szavamba. Modortalan...

-Mert te itt voltál, és segítettel nekik.-folytatja.-Nem hagytad cserben az országodat. Kérdés nélkül átvállaltad a trónörökös szerepét, és keményen dolgoztál hogy királynővé válhass. Megmutattad, hogy nem érdekel téged a hírnév és a hatalom. Képes lennél feláldozni a saját boldogságodat, érzéseidet, és vágyaidat az országod érdekében. Ezt pedig kevés trónörökös mondhatja el magáról.-hadarja el. Meglepetten nézek rá. Csak bólogatni tudok. Honnan veszi mind ezt? Pontosan azt mondta el amit én akartam.

-Igaza van Stevenek.-helyesel Tony. Kicsit bosszúsan pillant Steve felé. Nem tetszik neki, hogy ennyire egy húron pendülünk. Pedig semmi oka féltékenykedni.-Tökéletes uralkodó lennél. Nálad keresve sem találnak jobbat.-mondja és megejt egy halvány mosolyt felém. Viszonzom, de közben érzem magamon a szüleim tekintetét. Szinte lyukat égetnek az oldalamba.

-Köszönöm.-nézek hálásan a két férfira.

-Tehát...-veszi át a szót Natasha.-Ha jól értelmeztem, akkor ő csakis az elsőszülött joggal rendelkezik, mivel papírra van vésve, hogy többet nem viselheti az őfelsége megszólítást, és hogy végérvényesen nem a királyi család tagja. Tehát nem élhet azzal a jogával, mert nem tartozik a családba, de pontosan ez az amivel az országgyűlés érvel. Hogy királyi vérvonalból van, kitagadás és cím ide vagy oda. Jól mondom?-kérdezi összehúzott szemöldökkel.

-A lehető legjobban.-bólintok rá.-Clint valami hozzászólás? Annyira elgondolkodták.-nézek az ilyász felé, aki felkapja a fejét.

-Mi lenne ha bejelentenénk, hogy itt van a bátyád?-kérdezi.-Ne adjuk meg azt az esélyt a politikusoknak, hogy ők jelentsék be, mert akkor érveket is felhoznának mellette. Legyünk egyel előttük.

Atyám elismerően bólogat. Bevallom Clint ötlete nagyban megkönnyítené a helyzetünket, és megoldana a rengeteg problémából egyet.

-Ez használható ötlet.-mondja Anyám.-Jelentsük be, hogy újra az országban van. Megjelent a bálon, és találkozott a húgával. Azért jött vissza, mert félti a húgát a történtek után.

-Sajtóközleményben elég, nem kell sajtótájékoztató.-mondom, úgy véve hogy Atyám jóvá hagyta eme javaslatot.

-Nem is engednélek nagyon ki a kastélyon kívülre.-jelenti ki szigorúan.

-Szerintem az íróasztala mögött ülve jelentse be, és ezt vegyék fel. Majd az esti híradó leadja.-fűzi hozzá Bruce.

-Rendben. Következő probléma ami megoldásra vár.-csapja össze a két kezét Atyám.-Miért jött vissza azon kívül, hogy félt téged amit kétlek már megbocsáss.-pillant felém.

-Halhattad.-szólalok fel megelőzve a többieket.-Fejébe vette, hogy visszaszerzi a trónt ami szerinte jogosan őt illeti. Itt csak kettő gond van amire nem gondolt.-hajolok előre, és az asztalra teszem a két kezemet, ezzel jelezve hogy teljesen komolyan mondom azt amit mondani fogok.-Egy: már nem őt illeti a trón, hanem engem. Kettő: nem fogom hagyni hogy el vegye. Keményen dolgoztam azért, hogy a korona a fejemre kerüljön és nem fogom tétlenül nézni, hogy ő tíz év után visszatér és elveszi azt ami engem illet. Nem...Bármi legyen az ára, három hét múlva én a trónon fogok ülni. Nem is így mondom, mert lehet csúszik a koronázás időpontja.-javítom ki magamat.-Nem fogom hagyni hogy az életben akár egyszer is a fején legyen a korona.-nézek szilárd elhatározottsággal mindenkire.-Vagy mellettem álltok, vagy nem. Én egyedül is végigcsinálom. Többé nem leszek a kedvesen mosolygó hercegnő. Küzdeni fogok azért ami az enyém.

-Mindenki nevében mondhatom, hogy teljesen melletted állunk.-mondja Tony. Hálásan pillantok rá.

-Te leszel az ország legkeményebb királynője.-mosolyog rám Anyám.

-Úgy kell ezt a három hetet végigcsinálni, hogy nem törhetünk meg. Nem hagyhatjuk, hogy találjanak egy kiskaput. A bátyád biztos hogy össze fog fogni a képviselőkkel. Nem gondol arra, hogy te szívesen lennél királynő ha már ennyit dolgoztál érte. Neki csak saját maga és a hatalom a fontos.-mondja Atyám ridegül...könyörtelenül.

-Ez estben elindította a háborút.-állok fel az asztaltól, majd nem szólva többet méltóságteljesen kivonulok a trónteremből. A döbbent csendet amit hátrahagytam csak a magas sarkúm kopogása töri meg.

A szívem ezer darabkára tört tegnap este. A lelkemet mázsás súlyként nyomja a bűntudat. Hiába amit tett, akkor is a bátyám. Harcba fogok menni ellene, azért az Istenverte trónért. Talán nem csak ő rontott el valamit tíz évvel ezelőtt. Hiszen ahhoz, hogy megromoljon egy kapcsolat, kettő ember kell. Lehet tette, valami olyat amivel megbántottam őt akaratomon kívül. Abban az időben egy szeleburdi lány voltam aki nem érezte még a kimondott szavai súlyát. Lehet tettem valamit amit ő nem szívlelt. Valószínűleg történt valami a múltban melyről egyikünk sem tudott. Ezért hát lassan eltávolodtunk egymástól. Már nem voltunk minden egyes percben együtt, nem beszéltünk őszintén a másikkal. Valami megromlott közöttünk. Mind a ketten elrontottuk valahol, és ahelyett hogy azt most megpróbálnánk helyre hozni, egymás ellen fogunk fordulni. Mindezt a trónért ami mind a kettőnknek mást jelent. Ő a hatalmat látja amire éveken át vágyott, és pedig a megváltást.

Végre az én kemény munkám-a tanulás-is érni fog valamit. Reményt adhatok az embereknek. Az én szívemet nem a hatalom tölti meg boldogsággal, hanem az amikor jót cselekedhetek valakivel, és ő őszintén mosolyogva fogadja a segítő kezet. Hisz a Földön minden embernek szüksége van segítségre valamilyen formában. Ha tudsz akkor segíts minél több embernek. Nekem lehetőségem adódik rá, és én élni is akarok ezzel. A bátyámnak a támogatásom kellene, de ez nem az a segítség amire igazán szüksége van. Meg kell mutatnom neki, és a szüleimnek a család értékét. Mert a családunk nem teljes a bátyám nélkül, és hiába fáj ezt el kell fogadniuk. Szívem mélyén érzem, tudják hogy igazam van, csak önfejűek és makacsok. Volt kiktől örökölnöm. Elvakítja őket a büszkeség, és nem ismernék be semmiért, hogy hibáztak mikor elhamarkodottan kitagadták a bátyámat. Istenem mond lehetünk mi még valaha egy boldog család?

Utam a könyvtárba vezet. A lezárt részhez megyek, ahol a fontosabb, és nagyon régi dokumentumokat tartjuk. Itt megtalálható az országunk rendeleteit, törvényeit tartalmazó vaskos ősrégi kötet is. A papiruszra vetett törvények már háromszáz év változatlanok. Így hát csak meg kell keresnem a törvénye trónutódlásra hozott szabályt. Ha nekem nem hisznek a képviselők, akkor az eredeti törvénynek már csak fognak. Mivel itt dátumra pontosan vezetve van minden egyes elrendelés. Az aktuális király, királynő saját aláírása is szerepel rajta, azután a törvény után amit maga hozott. Idő lesz, de kitartó kereséssel megtalálom a módját annak, hogy három hét múlva én üljek a trónra, és ne a bátyám.

Ezt a részleget egy külön őrség védi. Ide nem mehet be akárki. Vagy a királyi család, vagy azok léphetnek be akiket mi feljogosítunk rá. Azért, hogy ne kelljen egy kötetet éjt nappallá téve keresnünk, egy szigorú könyvtárosnő is a segítségünkre van.

-Felség.-áll fel a monitor elől, és meghajol.-Mit tehetek önért?-kérdezi kedvesen.

Engem mindig is szeretett. Rengeteget tudtunk beszélgetni a különféle könyvekről, azok írójáról és történetéről. Megmutatta a legrégebbi könyvet a könyvtárban. Ő szerzi be a legtöbb könyvet, ezért mindig megkérdezi hogy mit hozhat nekem. Én nem mehetek el csak úgy könyvet vásárolni. Így hát ő segít nekem megszerezni a kedvenc szerzőim egyik vadonatúj példányát.

-Az eredeti törvénykönyvet szeretném megnézni.-mondom kedvesen. Felhúzza a szemöldökét, de nem kérdez semmit, csak int hogy menjek utána. Mindig is jó szívvel töltött el, hogy nem kérdezősködik, még ha kíváncsi is arra, hogy miért pont azt a könyvet keresem. Mindig megvárja, hogy én mondjam el neki. Akkor sem kérdez ha nem osztom meg vele az okot.

-Parancsoljon felség.-adja a kezembe óvatosan a szétesőben lévő könyvet.

-Köszönöm.-ülök le az asztalhoz. Már elmenne, de én utána szólok.-Maga szerint benne van a trónutódlás joga?-kérdezem a visszaforduló, hatvan-hetvenes éveiben járó őszülő nőt.

-Valószínűleg benne, és ha jól tudom akkor a kettőszáz és kettőszázötvenedik oldal között találja felség.-mosolyog rám.

-Köszönöm szépen. Oh és ha egy csapat Bosszúálló akarna bejönni akkor nyugodtan engedje be őket, csak tájékoztassa mindnyájukat a szabályokról.-kérem tőle, nem pedig utasítom.

-Ahogy kívánja.-meghajol és elmegy, magamra hagyva engem ezzel a több mint ötszáz oldalas, és háromszáz éves könyvvel.

A lapok már megsárgultak, néhány pedig vészesen megrongálódott. Az írás cifra és tekervényes. A régi időket idézi. Óvatosan kell a könyvvel bánnom mivel ez egy műérték, és országunk törvényeit tartalmazza. Bármennyire is szorít az idő, nem tehetem tönkre. Olvasni is nehézkes a kanyargós betűk miatt. Persze megtanultam régiesen írni és rengeteg több száz éves könyvet tanulmányoztam, minden egyes embernek sajátos a kézírása.

Hatalmasat sóhajtva nyitom ki a könyvet, és merülök bele a törvényünk rejtelmeibe.