Az igazat megvallva még nem akartam kirakni, de van egy olvasóm, aki elkezdett birizgálni, hogy rakjam már ki, mert ő már nagyon el akarja olvasni a következő részt ebből, tehát ha valakinek szeretnétek megköszönni, hogy máris hoztam ezt a részt, az Ananasz12! Remélem mindenkinek tetszik majd a rész, és akkor jó olvasást kívánok :) 

Merida minden szavára figyelt a fiúnak, mégsem ment neki túl jól ez a pisztoly dolog. Bonyolult volt az egész. 

- Megpróbálhatnám inkább valamelyik másik eszközt? - kérdezte a lány - Hátha azokat tudom használni. 
- Persze, azonnal nézek neked valamit! - mondta Pietro, és a szekrényhez lépett, de közben véletlenül felborított egy pajzsot - Mit szónál ehhez a puskához? Vagy ez a lézerpisztoly? Nem... inkább mi lenne, ha ezt az elektromos lándzsát próbálnád ki? Hahó... Merida? - lóbálta meg a lány arca előtt a kezét a fiú, ám az csak csillogó szemekkel bámult egy pontot, és nem volt hajlandó levenni róla a szemét. 
- Te nem akartál szólni, hogy van íj is? - kérdezte a lány, továbbra is a pajzs mögött figyelt valamit.
- Íj? Elvileg az nincs - mondta Pietro, de a lány tekintetét követve egy csillogó fekete fegyveren akadt meg a szeme - Azt... azt ki rakta oda?
- Én! Tony, mondta, hogy kerüljön ide ez is - hallottak a hátuk mögül egy hangot. A két gyerek azonnal megfordult.
- Bucky? Hát te meg mit csinálsz itt?
- Wanda küldött, hogy szóljak, lassan vacsora. A kisasszonynak van valami különleges kívánsága az étellel kapcsolatban? Mert úgy senkinek sincs kedve három hisztikirálynő miatt királyi vacsorát készíteni! 

Meridánál elpattant a húr. Megfordult az íjjal a kezében, és egy nyílvesszőt ráillesztve egyenesen az illető arcára célzott. Villámgyorsan végigmérte az ellenfelet, majd lőtt, ám a srác csak felemelte a kezét az arca elé. A nyíl a lány nagy meglepetésére nagyot csendülve koccant neki a férfi kezének, majd lepattanva arról, leesett a földre. 

- E-ezt meg hogy? - kérdezte meglepve. 
- Az egyik kezem fémből van szivi. Bár egy kezdőhöz képest nem volt rossz próbálkozás - tette hozzá mosolyogva Bucky. 
- Azt mondtad fémből? - kérdezte Merida halkan, majd egy pillanatra eltűnt Pietro háta mögül. 
- Igen azt! Őfelségének a hallása is rossz esetleg? 
- Talán - lépett ki a lány egy lándzsával a kezében, majd egyenesen a fiú feje felé hajította, aki természetesen megpróbálta a kezével kivédeni az eszközt. A lándzsa koppanva ért földet, de egy pillanattal később Bucky fémkeze szikrázni kezdett, majd lebénult pár percre, így a férfi lehuppant az ágyra  - De úgy tűnik te meg nem vagy túl jó megfigyelő... Fémkézzel az elektromos lándzsát kivédeni? Nem lehet egy kellemes dolog. Azt hittem le fogsz hajolni, bocsi. 
- Egész ügyes vagy - állt fel egy perccel később a Tél volt katonája egy hatalmas mosollyal az arcán - Bírlak! 
- Köszönöm ezt a hatalmas megtisztelést - vigyorgott a lány, majd elindult a folyosó felé - Merre van az ebédlő? 
- Elvigyelek? 
- Csak akkor ha engem is viszel Villám McQueen! - vigyorgott a fiúra Bucky. 
- Rendben, viszlek téged is! - mordult fel Pietro, és Bucky kezébe nyomott egy kötelet - Kapaszkodj! 

Egy fél perc múlva a folyosó szőnyege egy csíkban már nem létezett, és egy mosolygó vörös hajú lány, egy szőke, hullafáradt fiú, és egy barna hajú, füstölgő cipőjű férfi ült a "nappali-ebédlő-konyha" kanapéján. A TV-ben a Mulan ment éppen, és a fiúk úgy gondolták Merida számára ez érdekes lehet. 

- Erre emlékszem! Mulan mindent elmesélt! Ő is tök ügyes harcos! - csacsogott jókedvűen a lány, de egy pillanattal később elkomorult - Ha van filmetek Mulan-ról, akkor rólam is van? 
- Igen van! A Laptopon beindítom neked vacsora után, rendben? - kérdezte mosolyogva Pietro, de a lány arca rögtön lelombozta - Mi a gond? 
- Téged nem zavarna, ha felvennék életed legnehezebb időszakát, amikor még csak 13 voltál, és mindenkinek megmutogatnák? 
- De, azt hiszem zavarna - gondolta át a helyzetet a fiú. 
- Nehéz lehet neked! Nem kellett volna csak így iderángatniuk ezeknek a hülyéknek! - fordult Bucky dühösen Pietro felé. 
- Tony és Steve is mondta, hogy azonnal, amint elkészül a gép, a három legerősebb hőst hozzuk el a dimenzióból!
- Ha megint veszekedni kezdetek, én visszamegyek azért a sokkolós vagy milyen lándzsáért! - mordult rájuk Merida, mire a két fiú elmosolyodott. 
- Mire visszaérsz, én már elrohanok! 
- Engem meg úgyse bántanál - kacsintott a lányra Bucky. 
- Engem sem bántana, de jobb félni mint megijedni, nem? - próbált javítani a helyzeten Pietro, de dühösen vette észre, hogy Merida máris jóban van a fémkezű csávóval. 
- Óóóó, természetesen mindketten meghalnátok! Ne higgyétek, hogy ilyen könnyel kegyelmezek! - vigyorgott Merida, majd a hatás kedvéért ördögien felnevetett. 
- Milyen kis kegyetlen valaki - lépett be a szobába Elsa mosolyogva - Sziasztok! Téged még nem ismerlek, te meg Pietro vagy, igaz? Annak a Wanda csajnak a tesója! 
- Igen, ő Pietro, én pedig Bucky Barnes vagyok! - hajolt meg a férfi. 
- Most az a mély megtiszteltetés ért Elsa, hogy a Tél volt katonája meghajolt előtted - magyarázott komoly hangon Merida, miközben sikerült kilökni a fémkezű férfit az egyensúlyából, aki így hasra esett. 
- Ezt még megbánod Vöröske! - pattant fel azonnal a férfi, és üldözőbe vette a lányt, aki addigra már felpattant Pietro hátára, és körbeszáguldotta a szobát. 

A szobát nevetés zaja töltötte meg. Egy olyan hang, amit már lassan egy hónapja nem hallottak. Nevetés... 

- Hogy ti milyen gyerekesek vagytok! - állt meg az ajtóban mosolyogva Wanda. 
- Csak egy picit - állt meg előtte egy pillanatra Pietro, majd rohant tovább. 
- Elkaplak titeket! - futott utánuk Bucky, majd lihegve lefékezett a lány előtt - A többiek merre? 
- A Kapitány kért még egy kb. 10 perces megbeszélést Tony-val, de nemsokára jönnek, ne izgulj! És lehet, estére Thor és Loki is beugrik, mivel már nem nagyon bírják tartani a frontot. 
- Akkor már nincs sok időnk, igaz? - lépett Bucky mellé Pietro, és lekapta a hátáról Meridát. 
- Nem, sajnos nincs. Holnap egész nap edzés lesz, készüljetek föl lányok! - fordult Wanda a két hercegnő felé, majd összevonta a szemöldökét - Hol van a hajas baba?  
- Nem jön. Kitalálta, hogy ő most festeni fog! Kellett nektek festőállványt rakni a szobájába - kuncogott Elsa. 
- Akkor most ennyien leszünk + Vízió, Nat, Tony és Steve, igaz? 
- Igen! Plusz esetleg az isten tesók - tette hozzá Pietro - Az asztal már várja önöket hölgyeim! 

Merida izgatottan sétált az asztalhoz, és kiválasztott egy helyet. Pietro pillanatok alatt ott termett és kihúzta neki a széket, hogy leülhessen, majd be is tolta őt. A lány megköszönte majd a finomságokkal teli asztalra pillantott. Volt azon minden! Hamburger, Hot-dog és Gyros, plusz egy kis fagyi desszertnek. A lány kicsit furcsának találta ezeket az életeket, hisz még sosem látott ehhez hasonlót, de az éhség győzött így nekilátott egy hamburgernek. 

- Atya ég! Ez isteni! Mi ez a cucc, és hol szereztétek? - kérdezte, miután lenyelte az első falatot. 
- Úgy hívják Hamburger, és majdnem minden második utcai kajáldában kapható - magyarázta Pietro.
- És ez mi? - kérdezte Elsa a Gyros felé nyúlva. 
- Ti tudatlanok! Nem ismeritek a legjobb kajákat! Az a Gyros, mellette pedig Hot-Dog van! Azt is érdemes megkóstolni.
- De ha akartok valami egészségesebbet, van saláta a hűtőben - tette hozzá Wanda.

A társaság nyugodtan falatozott Merida befalt vagy 3 hamburgert, végül teli hassal leült a TV elé Elsával együtt, és beindították az Aladdint. Furcsa volt nézni, ahogy az egyik barátnőjük a különböző kalandokat éli át. A következő mese a Hamupipőke lett, aztán ment a Hófehérke, a Csipkerózsika és a Moana is. Már bőven elmúlt éjfél is, amikor Aranyhaj szobájából sikítás hallatszott ki. Ők ketten, valamint az addigra megérkező Tony és Steve teljes erőből rohanni kezdett a szoba felé. Amikor benyitottak, két istent találtak kicsit szétverve a földön, valamint egy lányt, akinek a hajában és a kezében serpenyők csillantak meg. 

- Mi az isten történt itt? - kérdezte Elsa meglepetten. 
- Betörtek! Épp nyugodtan festegettem, amikor hirtelen pukkanás, és két állig felfegyverzett pasi kerül a szobámban, akik óvatosan megindultak felém! De azt hiszem elintéztem a dolgot - magyarázta Aranyhaj. A szőke isten végre ébredezni kezdett, de a következő pillanatban egy serpenyő vágta kupán, a feje pedig visszahanyatlott a földre. 
- Pietro! - üvöltötte el magát Tony, és nem telt el 3 másodperc mire a szőke pizsamás fiú ott termett mellette - Segítenél Thor-nak és Loki-nak? Azt hiszem méltó ellenfelet találtak maguknak. Nagyszerű védekezés volt Aranyhaj! Gyors és precíz. 
- Ki ez, és miért vert szét minket? - nézett Thor bosszúsan a lányra - Eddig üres volt ez a szoba, és nyugodtan jöhettünk ide! Legközelebb szólj, hogy egy vérengző lányt zártatok be ide, oké? 
- Nem mi zártuk be... Ő Aranyhaj! Tudod, abból a meséből! Már mutattuk... Az akivel hasonlít a hajatok. Csak a tiéd nem szokott megtámadni serpenyőkkel embereket. 
- Honnan tudod? - nézett rá Loki vigyorogva, majd végignézett a társaságon - Akkor itt van még a Fémdarab, a Pajzsos-hapsi, a Villám kölyök, és két ismeretlen. Én Thor öccse vagyok, Loki örülök hogy megismerhetlek titeket! - magyarázta a fekete hajú férfi. 
- Én Elsa vagyok, ő meg Merida. Egy másik dimenzióból jött hercegnők vagyunk. 
- Na jó, kinek volt ilyen hülye ötlete, ha szabad kérdeznem? - nézett végig a fiúkon Loki, mire Steve Pietro-ra és Tony-ra mutatott - Gondolhattam volna...
- Csak oda tudtunk eljutni! Szerinted én nem lettem először ideges? - panaszkodott Tony. 
- Ti nem is direkt hoztatok ide minket?! Csak egy véletlen volt az egész igaz? - nézett dühösen Elsa a szobában álló férfiakra. A szobában villámgyorsan lement a hőmérséklet, és a plafonról jégcsapok kezdtek nőni. 
- Először nem titeket akartunk ez igaz. De Pietro egy hétig figyelte az ott lévőket, és titeket talált a 3 legalkalmasabbnak erre a munkára. Igaza is volt! Ahogy nézem, mind a hárman erősek és okosak vagytok! Merida, te le tudtad győzni Bucky-t, Aranyhaj, te legyőztél két istent! Elsa, te meg nem tudom mennyire figyelted a szoba plafonját, de kicsit látszik, hogy ideges vagy, és az, hogy ennyi erő rejlik bennetek, az különleges! - magyarázta Tony - De most sipirc az ágyba lányok, vagy holnap világgá kürtölöm, hogy 3 hercegnő lakik nálam! 
- Oké, oké! Máris megyünk! - nevetett Aranyhaj, és már indult volna ki, amikor eszébe jutott valami és megtorpant - Emberek, az én szobámba vagytok! Nektek kéne mennetek! 
- Ja persze! - csapott a homlokára Steve, és elindultak kifelé.