*Emily*
-Tessék? Micsoda? Azt hogy? Nem értelek! Tévedsz! Ha meg mégis igazad lenne elmondanád részletesebben?!...
Csak ugy soroltam mindent ami csak kifért az ajkamon.
-Ez nem tréfa, én tényleg a vérszerinti apád vagyok.- nem hittem el amiket ez az ürge összehordott. Még hogy én a gyereke!? Chh... Álmában SE! Vagy mégis? Ahhogy elmesélte miként születtem és egy nagy csatát ahol elvesztem és ahol elveszítettük anyámat is. Hirtelen mind a kettőnknek egy könnycsepp gördült le az arcunkon. Én minden szavát elhittem amit jól is tettem. Kajak ő az apám. A nevemet a születésemkor legerősebben világító csillagképről, a Cassiopeia-ról kaptam szüleimtől. Anyámat pedig egy olyan mészárlásban vesztettem el amiről az egész 9 birodalom nem hallott azidáig. Thanos, az Őrült Titán lemészárolta népünk 3/4 részét, köztük anyámat is. Ekkor vesztem el. A mészárlás után Thanos el akart volna vinni magával hogy őrült gyilkost csináljon belőlem, de apám megakadájozta és kérte  Asgard segítségét hogy bujtassanak el ahol senki nem talál rám, köztük még maga az apám se. Így Heimdal elküldött Midgardra. Most viszont hazatértem és egyetlen célom volt csak, megbosszúlni ami történt, megölni Thanost.