**Loki**
Amikor beszélgetett a két istennő, nem is figyeltem a kis családi beszélgetésükre. De mikor rám terelődött a szó, azt hittem rosszul hallok. Mii??? Velem? Ő? Szóval, nyertem! Gondoltam magamba. Majd az idősebbik könnyezve távozott.
-Huhhh...
- Szóval? Hol a "jutalmam"?
- Milyen jutalom?
- Hát tudod, a fogadásunk! - magyarázkodtam.
- Mi... é-én..., nem..., csak... pfff... - próbált mentegetőzni, de nem sikerült. Becsukta a szemét, majd egy kis csücsörítéssel elkezdett közelhajolni. De persze én, nem bírtam ki, hogy ne tréfáljam meg. Hisz tuttommal én a csínytevés istene vagyok. Ezért gyorsan teleportáltam egy idős amerikai ismerőshöz.

De közben bejött "drága bátyám" is. Közönség, dejó. Drága Lee barátom csak csendben állt és várta a csocsót (csókot). Csssaaaatttt... Megtörtént. Thornak kigübbettek a szemei én meg a földön fetrengve visítva röhögtem.
- Azt hittem már soha nem teszed meg! - mondta az öreg Stan Lee. Emily csak nézett, de aztán kapcsolt és sírva kirohant a szobából.
**Thor**
Emily majdnem fellökött ENGEM, úgy kiszaladt.
- Ez nem volt szép tőled. Azt hittem megkomolyodtál, legalább egy kicsit. De tévedtem. - majd a lány után rohantam, ám még hallottam mikor az öreg azt mondja, "valami rosszat mondtam".
- Emily, várj!! - láttam ahogy le akart ugrani az egyik teraszról. De elkéstem. Megtette. Hallani lehetett egy hatalmas koppanást, egy reccsenést, egy hatalmas kiáltást és csönd lett. Az ifjú istennő eszméletét vesztette.
3 órával később

**Emily**
Mikor magamhoz tértem, nem bírtam felnyitni szemhélyam. De végül sikerült. Az ispotályban* voltam, az egyik karomból infulziós meg minden féle tű állt ki. A bal karom begipszelve a lábaimmal egyetembe a nyakamon egy rögzítő és ahogy éreztem, valahol a homlokomon valami sebtapasz lehetett. Szokás szerint a jobb kezem mellett Loki aludt. Meglöktem a férfit aki azonnal felébredt. De mielőtt meglátta volna, hogy ébren vagyok, hamar behúnytam a szemem. Ezt egy nagy sóhaj, majd egy kézcsók követte, amit a férfi adott ki.
- Odin segíts. Miért nem bírom elmondani neki mit érzek. Ő mindig kedves, jószívű volt hozzám, akkor is, mikor én nem. Nem úgy viselkedtem vele ahogyan kellett volna. Megbántottam folyton most pedig ez lett ebből. Bár visszafordíthatnám az idő homokóráját és elmondjam neki az igazat. Az igazat, hogy szeretem. - itt lefagytam.
- Ezt vehetem bocsánatkérésnek? - nyöszörögtem neki.
- Hallottad? Mármint, mióta... vagy fent?
- Az egészet hallottam - montam már kicsit erőteljesebben. - mond ki újra! Kérlek!
- SZERETLEK, EMILY GRACE. NAGYON. TELJES SZÍVEMBŐL. SZERETLEK!
- a végén már majdnem kiabált.
- Én is téged Loki Odinson/ Laufeyson. Oda akartam ugrani a nyakába, de a gipszek és a csövek miatt nem tudtam. A problémámat észlelte, és azonnal orvosolta, közelhajolt, majd megcsókolt.

Köszönet a nagyszerű cameókért. Nyugodj békében Stan Lee!
Az emlékeinkben örökké fogsz élni, my favourite comic creator!!!