- Most magatokra hagyunk. Beszélgessetek csak.  - mondta Frigga, majd távoztak a királlyal.
- Hallgatom!?
- Kincsem, hallottál már az Istenek Harcáról??
- Nem, de mi köze ennek ahoz, hogy elhagytatok??
- Az, hogy akkor, 26 évvel ezelőtt a római istenek fellázadtak ellenünk, görögök ellen.  Veled ekkor voltam 2 hónapos terhes. Minden görög istent elhívtak harcolni kivétel engem, mivel már ők is tudták az állapotomról. De a rómaiak túlerőben voltak, így jöttek Odinék a képbe. Tőlük is - Friggán kívül, mert ő is várandós volt - mindenkit elhívtak Zeusék, hogy segítsenek. A háború 2 hónapig tartott, így Friggával itt voltunk Asgardban, messze a háborútól, az Olümposztól, nehogy valami bajunk essen. De mivel az isteneknél rövidebb a várandósság időszaka az egyszerű halandókéhoz képest, egyszerre születtetek meg Thorral akkor amikor a háború végetért. Ámde, egy isten közüllünk, Hádész elvett téged tőlünk és elküldött a Földre, ahol még mi sem találtunk meg. Így megkértük Odint, hogy keressen meg téged, de két probléma is fennakadt:
- Az egyik: 10 éven át kerestettünk,
- A másik: mire megtaláltunk teljesen emberré váltál.
Ígyhát vártunk amíg teljesen fel nem nősz, hogy elmondhassuk neked mindezt, hogy megértsed. - mesélték felváltva.
- Szóval. Én tényleg a ti gyereketek vagyok?!
- Igen. Mért ki mástól örökólted volna páratlan szépséged - mondta apa.
- Vagy kitűnő harci képességed - folytatta anya. Annyira megörültem, hogy végre megtaláltam az egyetlen és igazi szüleim akik istenek és én is az vagyok. Várjunk, mii??
- Akkor é-én is is-isten va-vagyok?? - makogtam.
- Hát pesze!! - erre megint elsötétült minden, mivel elájultam
                        4  ÓRÁVAL KÉSŐBB
Mikor kinyitottam a szemem a szobámban voltam, egyedül egy emberi alakot láttam a lábam mellett aludni. Lokit. Mért van ott minden egyes alkalommal az ágyamnál amikor elájulok?! Nem is értem. Mindegy, csendben leszáltam nehogy felébresszem szegényt. Letusoltam és kerestem egy ruhát  a szekrényemben:

Felvettem és leültem a sminkasztalhoz hogy valamit kezdjek már a hajammal is és ez lett belőle:

Mire befelyeztem a herceg is felébredt. Megdörzsölte a szemét, majd odalépett hozzám.
- Mondtam már neked, hogy gyönyórű vagy?! - majd mégközelebb lépett hozzám, de már csak fél centi volt köztünk és megcsókolt. Egy kis időre csak álltam ott sokkos állapotban, aztán kapcsoltam és visszacsókoltam. De sajnos szét kellett válnunk egyrészt levegőihány miatt, másrészt, anyám kopogott az ajtón.
- Szabad! - mire benyitott Loki az ágy mellett ült a széken én meg a tükörben igazgattam a hajam.
- Gyere kincsem, indulunk haza.
- Nem. Mármint, nekem Asgard az otthonom.
- Tessék?
- Jól hallottad, Asgard az otthonom és itt is akarom leélni az életem, vele. - az utólsó szót kicsit megnyomtam és rámutattam az istenre. Anyám csak gübbett szemekkel nézett rám és a szobában lévő, imént említett férfira, majd megint rám.
- Rendben. Akkor csak ketten megyünk apáddal. De ha szeretnél jönni gyere bátran, rendben?!
- Rendven anyu!! - majd megölelt és könnyes szemmel távozott.