Hajnali 3-kor még Narae laptopját bújtam, mivel nem tudtam elaludni. Egyrészt Kook horkolása miatt, másrészt talán az adrenalin löket miatt. Épp a galériában kutakodtam, hátha találok valami használhatót, amikor üzenet jött az ismeretlen számtól.

De jó szokása szerint, többet nem írt.

- Jungkook! - ráztam fel a horkolásból.

- Mi a franc bajod van?? - dörzsölte meg a szemét.

- Holnap este 10-kor a Laundry Room-ba megyünk.

- És ezt találtad a legjobb időnek, hogy közöld? - motyogta ásítva. - Hajnali kibaszott 3 óra van.

- Csak, hogy készülj fel lelkileg. - vontam meg a vállam.

- Akkor a nap többi részében azt csinálunk amit akarunk? - csillant fel a szeme.

- Nem.

- De.

- Nem.

- De.

- Nem Kook, értsd meg, hogy lesz fontosabb dolgunk.

- De ne már... - nyafogott. - Ez a hely a sztrip- mármint a bárokról híres. - javította ki magát.

- Kook - forgattam a szemem. - Perpillanat az utolsó dolgom lenne, hogy alulöltözött nőket nézzek egy rúdon pörögni. - Jungkook, megértően bólintott és vissza feküdt aludni, én pedig egy kicsit megpróbáltam utánna nézni ennek a The Laundry Room-nak.

~°•☆•°~

~°•☆•°~

- Egyébként honnan tudod, hogy hova kell mennünk? - kérdezte reggel kávézás közben.

- Ahm... megvannak a forrásaim. - ködösítettem. Valószínű, hogy hülyének nézne, hogyha tudná, hogy egy ismeretlen üzenetküldő vezényelt el minket idáig.

- Naa mond már el! - faggatott Kook.

- Szóval... Tényleg ne nézz hülyének... Még a nyomozás elején találtam Rae laptopján egy megnyitott beszélgetést, és ráírtam az alanyra, mert elakadtam. Azóta ő segít. Mindig csak annyit mond, hogy ne jussak holt vágányra. Aztán egy időre el tűnik - magyaráztam.

- Hmm... - bámult maga elé Jungkook. - Elősször is egyáltalán nem nézlek hülyének. Másrészt, én nem biztos, hogy megbíztam volna egy idegenben, de végülis eddig bevállt szóval... - mondta mosolyogva.

- Viszont nem találtam semmit a Laundry Room-ról. Még csak arról se olvastam, hogy lenne ilyen hely itt.

- Kérdezzünk meg róla valakit?

- Kizárt. Úgy látszik Narae elég sok dologban benne volt erre felé. Ha kitudódik, hogy infónk van róla, végünk.

- Akkor nézd meg, hogy a laptopján van e valami. - mondta Kook. 

Jobb ötlet hiányában vissza mentünk a szobánkba, amikor az eddig mellettünk lévő asztalnál űlő fekete kabátos nő is felált. Mivel Jungkook végig hozzám beszélt nem figyeltem és neki mentem.

- Elnézést... - mondtam, és felsegítettem a földről,  de mielőtt bármi mást mondhattam volna kiviharzott a szálloda ajtaján.

- Ez fura volt. - jegyezte meg Kook. - Úgy néz ki itt senki se komplett.

- Vagy... - néztem a kezembe nyomott kis cetlire, amit akkor nyomhatott a kezembe amikor segítettem neki felállni a földről, de még csak most tűnt fel, hogy nállam van. - Direkt volt itt. Ő is benne van. Mint a 005-ös aki az instrukciókat adja. Biztos Narae bosszú állás tervében is közre játszottak. 

- Akkor nem kéne kurva gyorsan utánna mennünk??

- Nem. Ebben az egészben minden ki van dolgozva. Tudják mikor melyik instrukciót kell adniuk, és azt is, hogy mikor meddig engedhetnek el. Ők irányítják. Lehet tegnap is azért avatkoztak be...

- Mert  az nem volt betervezve. - fejezte be a mondatot Kook.

- Pontosan.

- De ha tényleg a Rae emberei, és ő is azt akarta, hogy megtudd, hogy mi történt, akkor miért nem mondják el csak úgy?

- Fogalmam sincs... De nagyon idegesít, hogy irányítanak. - mondtam miközben beszáltunka liftbe, hogy vissza menjünk a szobánkba.

- De amikor ma elmegyünk abba a bárba... Ott lesz valaki, ugye? Akivel bezsélhetünk? 

- Gondolom. 

- Belőle azt szedünk ki, amit akarunk, nem?

- Amit tudunk. Valószínűleg ő is egy beépített lesz, szóval annyit tudunk majd, amit elmond.

- Aham... - járatta az agyát Jungkook. - De valyon honnan tudják, hogy mikor hol vagyunk? - elmélkedett, miközben kiszálltunk a liftből.

- Fogalmam nincs. - vontam meg a vállam. - Nem tudom mennyire ismerted ilyen szempontból Nari-t, de valószínű a laptopjában is van nyomkövető, meg minimum egy lehallgató. Meg minden bizonnyal úgy intézték, hogy az ő embereikkel legyünk körülvéve.

- Az mondjuk jogos. Rae míg élt is vigyázott rád. 

- Ezt hogy érted? - kérdeztem  meglepetten.

- Tudod te azt. - lökte meg a vállam vigyorogva. - Bírt téged. Ne mondd, hogy nem tudtad. Namjoon-t 24/7 szekálta, hogy követeljen Bang PD-től jó biztonsági őröket. Fura lény volt. De szerintem így akarta kifejezni, a szeretetét. Hogy vigyázott rád. 

- Gondolod? - kérdeztem mosolyogva.

- Tudom. Ott voltam. Végig kellett hallgatnom az összes béna flörtölési kísérleteteket. - mondta szórakozottan.

- Na fejezd be. Még a végén meghatódok. - töröltem meg a szememet. Meddig fogok még így szétesni ettől a témától...

- Nem is láttalak emberi érzelmeket kifejezni mióta... - harapta el a mondat végét. - Jó, mostmár tényleg befejezem. 

A laptopon lévő mappák közt, nagyrészt a munkályaval kapcsolatos dolgok voltak. Kivéve egyet: 005. Ez lesz az. Több fájl is volt, mindegyik egy számsorral volt elnevezve.

- Kook, olvasd mi van az üzenetben! 

- 07364258 - olvasta a kezében tartott cetliről.

- Ez nem?... De! Ez az insta profil neve. Ez volt a 005-el való beszélgetéshez is a kód. - néztem vissza a telefonomban.

- Mi van a mappában? - nézte a gépet Jungkook.-

- Még egy dalszöveg. - tanulmányoztam a sorokat. 

Azt hiszed, hogy boldog vagyok
Azt hiszed, nincs sok problémám
Repülnék, de mind hiába
Láncaim húznak vissza már

Várom, hogy végre meg ments
Várom, hogy észre vegyél
Várom, hogy végre lásd a világom
Várom, hogy végre észhez térj

Azt hinnéd, hogy szép az élet
Azt hinnéd, nincs több problémád
Azt hinnéd, hogy végre vége
De most kezdődik igazán

Mosolygok, de belül végem
Mosolygok, de megszöknék
Mosolygok, mert ezt kell tennem
Mosolygok, mert ezt kérték

Elképzeltem már oly sokszor,
Hogy szabad vagyok, végre már
Álmodoztam szüntelenül,
Azt hittem lehet igaz talán

Vártam, vártam, éveken át
Vártam, hogy ide érj
Vártam, hogy valóra váltsd
Mit álmodni sem mertem még

Végre igaz,
Végre valós,
Megszűnt már a szenvedés,
Végre elszakad a lánc,
Megszűnik a mennydörgés

- És ezzel mit kezdjünk? - nézte Jungkook.

- Mivan, ha... - rámentem a dokumentum 'szerkesztés' gombjára. - Lehet át kell valamit állítani rajta.

- A vissza fele nyíl?

- Mi?

- Tudod amelyikkel az utolsó szerkesztést ki lehet törölni. - magyarázta.

- Ez lehet nem is hülyeség... - rányomtam az említett nyílra egy párszor... És bingó!

"Commonwealth bár - hátsó ajtó - kód"

- Ez gyorsan ment. Nézzük meg mi az a Commonwealth! - mondta izgatottan Kook.

- Nincs is messze. - néztem a keresési találatokat.

- De milyen kód?

- Gondolom ami eddig is volt.

- Logikus. - bólintott.

~°•☆•°~

~°•☆•°~

Este tíz előtt egy kicsivel már ott voltunk a megbeszélt helyszínnél.

- És akkor most hogy kéne bejutni a Laundry-ba?... - kérdezte Kook.

- Gondolom... Valakinek meg kell mondani a kódot. - vontam meg a vállam.

- Az úgy oké, de kinek?

- Passz. Kérjünk ki valamit, hátha majd a pultos.

Mindketten kikértünk egy egy sört, de a pultos csak ide adta őket, nem mondott semmit.

- Elnézést... Itt van a Laundry Room, igaz? - kérdeztem rá egy pár perc várakozás után.

- Attól függ... zsaruk vagytok? - kérdezte a harmincas éveiben járó, elég dekoratív nő, amivel viszonylag hamar belopta magát Jungkook szívébe, legalábbis a bámulásából ítélve.

- Öhm... Nem.

- Akkor igen. - bólintott. - Belépő kell hozzá. Ha hátra mentek, balra a második ajtónál, a folyosó után.

- Köszönjük. - mondtam, és elindultunk amerre mondta. - Csak kíváncsiságból, mi lett volna ha zsaruk vagyunk? - fordultam vissza.

- Akkor is itt lenne, csak nem mondtam volna meg.

~°•☆•°~

A bejárathoz érve, egy biztonsági őr fogadott minket.

- Belépő uraim?

- 07364258. - mondta Jungkook.

- Még véletlenül sem... - mondta az őr. - Kivinni őket. - intett a mellette álló két kollégájának. Én talán egy közepes erősségű pánik roham miatt, de behúztam a felém közeledő biztonságinak, aki persze nem hagyta magát. De mire jó ha alacsonyabb vagy mint az ellenfeled? Közelebb vagy a K.O. pontjához. Ezt kihasználva fel is húztam a térdem a két lába közé, amitől a földre esett, és innentől már könnyű dolgom volt.
Kook ugyanígy elbánt a másikkal, de az első biztonságiőr, akivel beszéltünk, hátulról kezdett hozzá közelíteni egy pisztollyal a kezében. Gondolkodás nélkül kicsavartam a már ájultan földön fekvő kezéből a pisztolyt, és a karjába eresztettem a golyót.

- Aztakurva... - lihegte Jungkook. - Te  ezt hol tanultad?

- Narae. - mondtam. Ez mindent megmagyaráz.

- De most mit kezdjünk ezekkel itt? - néztünk a földön elterült három öltönyösre. - Előbb utóbb valaki észre veszi őket.

Végül a legjobb ötletnek a takarító szertárba való bezárásuk bizonyult. Itt még talán egy tarabig nem találják meg őket.

- Vedd le az egyik ruháját. - mondtam Kooknak.

- Mi? Biztos hogy nem! Sok mindent el lehet rólam mondani, de azért nekrofil nem vagyok. - mondta elborzadva.

- Nem hülye! Ne a faszoddal gondolkodj már... Vedd fel, és vigyázz a bejáratra! Én még bent megkeresem a 005-öst.

- Ahh, okos ötlet. - esett le végül neki.

Így míg Jungkook a bejáratot figyelte, én bementem a rejtett bárba. Nos... értem már, hogy miért rejtett.

Egy csomó biliárd és kártya asztalok, orosz rulettet játszó társaságok, egy nő aki a színpadon vetkőzik... Felügyelet nélkül, amit eltudsz képzelni. Egészen a random hullákig a sarokban, akik talán az orosz rulett miatt múltak ki, talán nem. Még Vegas-hoz képest is durva látvány.
És itt kell most a 005-öst megtalálni. Ez azért is rizikós, mivel a társaság nagyrésze, valószínűbb, hogy Narae ellen játszott, mintsem, hogy neki dolgozott.

- Park Jimin... Egy fél óra késéssel, de sikerült végre ide érned. - szólalt meg egy hang a hátam mögül.

___________________________________________

És itt vagyok ismét, így hajnalban, ahogy azt megszoktuk <333

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egyre jobban élvezem írni a könyvet :))

Szerintem a végét várom a legjobban... De semmi spoiler 🤫