Az eddigi stratégiát követve, úgy döntöttem mindent meg kell tudnom a halála körülményeiről.

Az már szinte biztos, hogy előre eltervezte. Úgy alakította a dolgait, hogy ne legyen feltűnő, de ne is maradjon túl sok minden utánna. Tipikus Nari.
Igaz, így öt évre visszamenőleg nem lesz egyszerű rábukkanni a nyomjaira... De ha itt lenne, azt akarná, hogy próbálkozzak.

Abban a fotóban persze nem hiszek, biztos valaki össze szerkesztette... De talán a sors adta ezt a löketet, hogy rájöjjek mi történt.

•°•°•

Nagy vonalakban leírtam a telefonomba jegyzetbe, amit Yang mondott. Igaz sokkal előrébb nem vagyok vele... De több mint a semmi.

Visszamentem, az egyetlen helyre, ahol nyomra bukkanhatok, Narae lakására, ahol a dalszöveget is találtam.

Halkan benyitottam, és körül néztem, hogy van e ott valaki. Mondjuk miért is lenne, hisz a lakás már egy jó ideje üres... De a biztonság kedvéért ellenőriztem, hogy Coco és Shuhua nincs e ott nosztalgiázni vagy ilyesmi.

Mivel egy árva lélek sem volt ott, bekulcsoltam az ajtót, és elkezdtem a kutakodást. Átnéztem megint azt a szekrényt, ahol a szöveget találtam.

Semmi új, csak mégtöbb szöveg. De mivel az elsővel sem tudtam eddig mit kezdeni, ezeket félre raktam. Jó helyen vannak egyenlőre ott.

Istenem, a francért ekkora ez a ház... Hol hagyhatott maga után ez a lány bármit?... Kizárt, hogy itthagyott egy levéllel és egy adag megválaszolatlan kérdéssel...

•°•°•

Szinte az egész hálóját átnéztem, ahol a fontos dolgait tartotta, de még mindig semmi. Jobb ötlet híján felnyitottam az íróasztalon hagyott laptopot, ami ugyanúgy állt ott, mint ahogy ott hagyták.

Mintegy utolsó reményként, beinditottam. Mondjuk már azon se lepődtem volna meg, ha be se kapcsol... jó rég volt használva.

De szerencsémre a gép, nehézkesen, de beindult, viszont jelszót kért. Fasza... Mi lehetett Han Narae jelszava, öt éve...

Bepróbálkoztam egy pár számkombinációval, de egyik se működött, így leálltam mielőtt kitiltom magam.

Megnyitottam a galériámban a képet, hátha van rajta valami, ami segíthet, de így elsőre nem tűnt fel semmi... Habár a felhasználónév számokból állt, ami még egy ilyen lehetetlen üzenetnél is gyanús... De nem négy jegyű szám volt. De azért ezt jó megegyezni, talán még jó lesz valamire.

Mivel abszolút semmi ötletem nem volt, beírtam a szülinapját. De nem az. Kurva jó, már csak egy próbálkozás maradt. Üsse kavics, beírtam az én szülinapomat, ha már kitiltom magam, és elvesztem az első értelmes nyomot ezalatt a nyomozás alatt, legalább tegyem stílusosan.

...De nem. A gép, a legnagyobb meglepetésemre feloldódott. Han Narae még most is tele van meglepetésekkel. Bárcsak itt lenne, és tudnám ezzel szekálni. Mint régen, amikor egy kicsit félretette a rideg énjét, és úgy viselkedett mint akinek vannak érzései... Fura, hogy mennyire különböztünk, de mégis hogy szerettem... És talán ő is engem.

De most nincs idő ilyesmin gondolkodni. Fontosabb dolgom is van ennél. A gépen egy chat ablak volt megnyitva... A felhasználónév helyére csak "005" volt írva. Végülis rá írtam, hátha megtudok valamit.

Vissza írtam neki, az instagrammos profilnevet, mivel az volt az egyetlen kódnak használható dolog, amivel az elmúlt pár napban találkoztam.

És ennyi, ezek után lekorlátozta az üzeneteimet, és többet nem írt. Úgylátszik mára ennyit kapok. De legalább elindulhatok valamerre.

•°•°•
-------------------------------------------------------------

Na szervusztok drágáim, tudom, régen volt rész, de egyszerűen szétestem mostanába. Mióta a tánc "karrierem" jó irányba halad, a suliba egyre rosszabb minden. De mindegy is nem panaszkodni vagyok itt, remélem tetszett ez a rész! ❤️ Az újat már elkezdtem írni szóval arra nem kell majd ennyit várni. <33