Mindenki látott már ehhez hasonlót... tévében.

Az, hogy a valóságban megeshet -, és pont velem - nos, egyenlő a nullávval.
Legalábbis eddig azt hittem.

A két fiú, szinte egyszerre mozdult meg, és indult el felénk.

Taylor automatikusan előrébb lépett. Éreztem rajta, hogy feszült, de ezt kifelé nem mutatta. Olyannyira nem, hogy képes volt derűsen megszólalni.

- Brookly, Jack megint elszólta magát?

A megszólított mintha meg se halotta volna, amit tőle kérdeztek; mélyen a szemembe nézett.

Kényszert éreztem arra, hogy lefeküdjek a földre és amennyire csak lehetséges összetöpörödjek ott.

Ehelyett inkább erőt vettem magamon és lesétáltam Natehez, aki a kapu előtt toporgott.

- Ha azt mondom gyönyörű vagy, kinevetsz? - szólt, miközben magához ölelt.

- Miért tenném?

- Erre a válasz: Orlando Bloom.

Megütközve néztem rá.

Nate felnevetett.

- Volt egy film, amiben ez volt az első kérdése a lánytól, akit randira vitt.

- Ó... - bólintottam. Szóval randi. Én eddig abban a tudatban voltam, hogy csak barátilag beülünk valahova, és eltöltünk egy kellemes estét beszélgetéssel.

Óvatosan hátra néztem.

Taylor kérdő és Brooklyn semmitmondó tekintetével találtam szembe magam.

- Szerintem mehetünk - fordultam újra Nate felé.

- Remek - mosolygott boldogan. - Van egy nagyon menő...

Épp mikor készültem beszállni az autóba, Brooklyn utánam kiáltott.

- Annalisa, beszélnünk kell!

A szívem a torkomba ugrott, és egy számomra ismeretlen érzés futott végig rajtam. Nem tudom pontosan leírni, hogy miféle. Egészen olyan volt, mint a... chilis-csoki. Egyszerre örültem, és szörnyen haragudtam érte.
Mint a chilis-csoki. Édes, ám csípős utóíze van.

- Nem érne rá, mondjuk valamikor máskor? - kiáltottam vissza.

- A barátod biztos tud várni öt percet! - szólt hűvösen.

Nate felvonta a szemöldökét. Újra megakartam szólalni, de gyengéden megérintette a könyököm.

- Megvárlak a kocsiban - mosolygott rám megértően.

Megakartam köszönni, de ő gyors bepattant a kocsiba.

Lehajtott fejjel sétáltam vissza a kapun belülre.

- Menjünk hátra - indult meg Brooklyn a ház háta mögé.

Taylorra néztem, aki mindössze megvonta a vállát.

- Elszórakoztatom a barátod - vigyorgott rám, és Nate kocsijához ment, míg én követtem Brooklynt.

Mivel Elana és Will a konyhában voltak, nem égett a nappaliban a villany, így a kertben abszolút nem volt semmi fény. A vaksötétben bolyongtam.
Előre nyújtottam a kezem, hogy neki ne menjek semminek.

- Itt vagyok - fogta meg a karom.

- Akkor bele is kezdhetsz a mondandódba, mert nem érek rá sokáig! - Annyira egyszerűbb volt így , hogy nem láttam a tökéletes arcát. Nem éreztem azt, hogy felgyulladok a nézésétől.

- Ki ez a fiú?

- Egy barátom - vontam meg a vállam, de rájöttem, hogy nem látja.

- Milyen barát?

Nem akartam, hogy sokáig elhúzódjon a beszélgetés... Beszélek itt marhaságokat. Ha tehettem volna, az egész életemet vele tölteném, de ez nem egy átkozott tündérmese.

- Szerintem túl haladtuk az öt percet - köszörültem meg a torkom. - Neked is és nekem is jelenésem van...

- Nem érdekel! - váltott hangnemet, fáradtnak hangzott. - Egy hete próbálok a közeledbe férkőzni, az a bájgúnár várhat még!

- Egy hete? Tényleg?

- Tényleg - morogta. - De te... Te, mintha bujkáltál volna előlem.

Felnevettem, de egyáltalán nem jó kedvemből.

- Rémeket látsz - furulyáztam fesztelenül. - Talán sok dolgom volt.

- Biztos minden idődet elveszi ez a gyerek.

Felhorkantam.

Brooklyn az utolsó ember a földön, aki számon kérhet. Valószínűleg ő maga is rájött arra, hogy a viselkedése nem helyén való, mert kifújta a levegőt, és amikor ismét megszólalt, nyugodtabb volt.

- Bocsánatot szerettem volna kérni.

Két dolog jutott az eszembe.

Az első, hogy a nyakába ugrok és szorosan megölelem, sőt még magamat okoltam volna a történtekért. Míg a második; megbocsátok, de kerülöm.

- Mennem kell! - egyik opciót sem választottam.

Lassan haladtam a kinti lámpát figyelve.

- Beszéltem vele, és elmondtam neki, hogy nem érzem már ugyanazt, mint azelőtt... Te előtted Anna!

Megálltam, mert a lábaim nem akartak tovább menni. Ellenem játszottak.

Beleharaptam az alsóajkamba, hogy ne remegjen annyira.

Annalisa, hát nem látod, hogy mit akar tőled ez a srác? Annyira hajt, hogy megbocsáss neki. Azt akarja, hogy minden a régi legyen köztetek.

A régi?

Mi is volt régen?

Semmi!

Nem is ismerem!

- Boldog szülinapot, Brooklyn! - azzal tényleg otthagytam.

Mosolyt erőltettem az arcomra, letöröltem könnyeim. Taylor kiszállt Nate autójából, szólásra nyitotta a száját, de felemeltem a kezem, időt kérve.

Beszálltam Nate mellé, és mélyet lélegezve ránéztem.

- Készen állok! - és valóban.