- Félek, hogy ez nagyon rossz ötlet volt!

Ezzel nincs egyedül.

Taylor a tükörrel szemben állt és magát bámulta. Legalább már egy tucatszor fordult-pördült körül, hogy minden oldalról szemrevételezze az alakját. Könnyebb lett volna, ha kikéri a véleményem. (Meg is tette, és én el is mondtam, hogy eszméletlenül mutat halványsárga koktélruhájában; természetesen nem hitt nekem.)

Én magam is rájöttem, hogy fejjel mentem a falnak. Komolyan, miképp gondolhattam azt, hogy mi - egyszerű pornép, képesek leszünk legyőzni egy Ramsay ivadékot. Akit ráadásul egy Beckham is támogat.

Ami Brooklynt illeti... Nos, a táncunk óta -, ami két napja történt - folyamatosan beszélünk.
Teljesen titokban csináltam magamnak Facebook-on egy profilt. Se képem, se semmim nincs kint, mindössze egy barátom van, aki történetesen Brooklyn. Általában órákat beszélünk egymással. Hogy miről? Igazából, a nagy semmiről. Múltkor például egy általa nézett focimeccset közvetítet nekem; én pedig figyelmes voltam, holott nem rajongok a futballért.

- Még ne adjuk fel! - győzködtem egyaránt Taylort és magam. - Tom se érkezett még meg.

- Imádom azt a srácot, de Annalisa, nézzünk szembe a tényekkel; Tom is hivatalos Jack partijára, szerinted hova fog menni?

Mielőtt bármit mondhattam volna kinyílt a szobaajtó és Tom sétált be, talpig flitterben.

Rávigyorogtam Taylorra.

- Sziasztok - köszönt kicsit el-elcsukló hangom hű barátom.

Taylor összevont szemöldökkel sétált elé, hogy aztán mélyen magába szívja a fiú illatát.

- Már attól szédülök, hogy megszagoltalak - tette az orra elé a kezét. - Mégis mennyit ittál te?

- Csak egy kicsit - Tom, hogy nyomatékot tudjon adni mondandójának, ujjaival mutatta a mértékegységet.

Mindent megtettem, hogy ne érezzek dühöt. Gyűlölöm a részeg embereket, ezért sem akartam bárban dologzni. De, mint kiderült a Siente el ritmo-ban igen csekély az alkohol fogyasztás. Az ottani embereket inkább a - mondjuk ki egyenesen - a szexualitás és a zeneritmusa részegíti meg.

- Milyen a másik buli? - kérdezte Taylor leplezetlen undorral.

- Á - legyintett Tom.

- Ez most: Á, tök jó vagy Á, tök szar? - néztem rá értetlenül.

Tom ujjaival kettőt mutatott.

Tehát a második verzió a helyes, csak nem szeretett volna minket megbántani azzal, hogy hangosan ki is mondja.

- Kész, vége van! - Taylor levetette magát az ágyra.

- Ne már - kezdtem -, még nincs késő. A menől mindig későn jönnek.

- Hívtatok menőket is? - csuklott Tim.

- Igen, de téged kaptunk - néztem rá villámló tekintettel.

Tom megvonta a vállát és törökülésbe leült a padlóra. Ott a helye!

Igazat megvallva nekem is a földön lenne a helyem! Oltári nagy baromság volt azt feltételezni, hogy bárki eljönne hozzánk - láthatatlanokhoz péntek este.

- Figyelj Taylor - guggoltam az ágymellé, hogy megsimítsam tejfölszőke haját -, nincs semmi veszve.

- Igazad van - szipogta. - Az orrom még meg van.

Értetlenül néztem rá. Ezt meg mit jelent?

- Az egyik mesében a tékozlófiú mindenét elveszítette, beleértve a fülét is - magyarázta Tom fátyolos tekintettel.

- Ó, oké - bólintottam. - Akkor mi tényleg jobban jártunk, mint ő!

- Nem tudom. Végül is Michael Jackson is elvesztette az orrát, de hatalmas sztár volt... Nyugodjon békében! - szontyolodott el Tom. Belőlem pedig még az előzőnél is dühödtebb nézést váltott ki. Ha ez a gyerek így folytatja, kénytelen leszek bokszedzésekre járni, hogy aztán kitudjam ütni őt - és Jacket!

- B terv! - csaptam össze a kezem.

- Neked olyanod is van? - ült fel Taylor papírzsepiért nyúlva.

- Persze, hogy van! - Nem volt! - Még mindig elmehetünk a Ritmo-ba!

Taylor a földre hajította a piszkod zsebkendőt. Guszta.

- Komolyan a szabadnapodon is a munkahelyedre akarsz menni?

- Miért ne? Megtanuéhatnék valami jó csípőrázós... - nem fejeztem be, mert magam sem hittem el, hogy képes lennék bármi olyasmire, ami belefoglalja a csípőmet. Maradok az egyet jobbra - egyet balra táncnál; az a nekem való. - Ha itthon maradunk, akkor ennél is nagyobb vesztesek leszünk!

Az utolsó mondat hatott. Taylor felugrott az ágyról.

- Azt már nem! Ma akkor is bulizni fogok!

- Csak előbb igazítsd meg a hajad, ijesztő vagy - szólt rá Tom nevetve.

Egy kicsit megnyugodtam. Nem épp úgy sikerült, ahogy terveztem.... Beszélek itt balgaságokat! Nagyon is tisztában voltam vele, hogy senki nem fog eljönni. Azok, akik fent voltak a vendégek listáján nem azok a tipikus

„partiarcok", akik kapva-kapnak az alkalmon, hogy jól kirúghassanak a hámból. Ők inkább az otthonülők táborát erősítik.

Kifelé menet beleütköztünk Elenába. Egy szót sem szólt; mindent értett. Nem szeretem, ha szánakozva néznek rám, de akkor nagyon jól esett.

Elena mindhármunkat megölelt – az sem zavarta, hogy Tom anyának hívta – és egy „vigyázzatok egymásra" felszólítással elengedett minket.

Épphogy csak elértük a buszt. A sofőr már zárta volna az ajtó, amikor mi odaértünk. Kilehetett olvasni a tekintetéből, hogy mit gondol rólunk. Mocskos huligánok!

A leghátsó üléseket foglaltuk el. Tom a High School Musical egyik „remek" számát énekelte. Taylor az ablakon nézett ki, én pedig próbáltam megsüketülni.

Azt kell, hogy mondjam, egy lajhárban is több bulihangulat volt, mint bennünk együttvéve. Úgy sétáltunk a Ritmo felé, akár a zombik, akik agyért könyörögnek. Áldom az eszem, hogy mielőtt elindultunk volna szóltam Amandának, hogy csatlakozzon hozzánk; majd ő gondoskodik a rólunk.

- Helloooooooo – sikította Amanda teljesen kipirultan. Elmosolyodtam. – Anya úgy tudja, hogy konditeremben vagyok – ordította, hogy halljam, amit mond. – Nem hazudtam, így is ég a zsír!

Nem volt szükséges bármit mondanom – nem is tudtam volna. Valaki jobb oldalról megragadta a kezem és táncra invitált – elfogadtam.

Először nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Ízig-vérig angollány vagyok, nincs csípőm. Viszont a harmadik számnál megtaláltam! Úristen, és hogy imádtam. Olyan szabadnak éreztem magam, mint eddig soha. De nem csak én voltam ezzel így, hanem Taylor és Tom is. Mindkettejük keze a magasban volt és üvöltötték a zenét; utánoztam őket.

Fogalmam nincs, hogy hányadik számot táncoltam végig, mikor is már annyira kiszáradtam, hogy nem bírtam tovább. Megölelve a partnerem – itt mindenki szeret mindenkit – Tomhoz somfordáltam.

- Elmegyek inni – hajoltam a füléhez.

- Megyek én is.

Megfogtuk egymás kezét és a pulthoz sétáltunk.

- Chica! – kiáltott boldogan Juan áthajolva a pulton. Mosolyogva öleltem magamhoz. – Mit kértek?

- Valami ütőset!

- Két kóla rendel.

- Te mindig tudod, hogy mi kell – nevettem.

Taylornak és Amandának is kértünk.

Elég veszélyes feladat teli pohárral átmanőverezni egy tömött tánctéren. Félig-meddig sikerült kivitelezni; mindössze egyszer öntöttem egy kicsit a kezemre.

Taylor és Amanda egymással táncoltak épp. Mikor átnyújtottuk nekik az italukat hálásan fogadták el. Az este többi részében nem váltunk el egymástól.

Összességében, jól éreztük magunkat. Nagyon jól! Soha életemben nem táncoltam annyit, mint akkor. Megkönnyebbülés volt felszállni a hazafelé tartó járatra. Annyira fájtak a lábaim, hogy nincs rá szó.

Tomnak támaszkodtam és próbáltam elaludni; neki sikerült, nekem nem.

Hálát adok az égnek, hogy nem lakunk messze a buszmegállótól – ellenben Amanda, akinek legalább négy saroknyit kell sétálni; szegény.

Nem volt nagyidő. Legalábbis, ha a hajnali félegyet nem számítjuk nagynak. Az utcákon még itt-ott lézengtek a bulizók. Egyikünk sem ivott alkoholt, még Tom is kijózanodott; mégis úgy éreztük magunkat, mint akiken átment az úthenger. Ilyen egy végigtáncolt éjszaka.

Tom az utcánk előtti saroknál búcsút intett nekünk. Taylor rám támaszkodott. Egészen a házunkig nyugodt voltam, ám amint hazaértünk, majd' kiugrott a szívem. Valaki állt a kapuban.

Megtorpantam.

- Na! – méltatlankodott Taylor. – Mi van?

Nem szólaltam meg, csak előre mutattam.

Taylor először kikerekedett szemekkel bámult, majd megragadta a kezem és az ismeretlen felé kezdett húzni.

Amint egyre közelebb értünk már nem féltem. Egyből felismertem, hogy ki az.

- Jack! – szóltam neki, hogy forduljon felénk.

Kellemes hétvégét kívánok nektek! Ugye, hogy milyen hamar elment ez a hét? Végre szombat van! Remélem tetszik a rész, bár nem történik semmi hatalmas dolog benne, de kell ilyen. Brooklyn is csak egy gondolatfoszlány a részben, de majd a következőben....

Folytatás: 2015. október 03.