Féltem. A hetedik kazetta volt a kezemben. Féltem, és remegtem. Nem tudtam aludni már napok óta, annyira agyaltam. 

Órákig meredek csak előre, a semmin gondolkozván. 

Mit tesz velem ez a lány? 

-Sz-Szia.-sírt.-Baj van...Azt hiszem..Nagyon nagy baj. Már február van. 2014. február 19.-e. Nem bírom!-omlott össze a szemeim előtt.-Kérlek! Ments meg ettől! Adj nekem egy fegyvert! Mérget! Kést! Kötelet! Akármit! Nem bírom már. Kezdek hangokat hallani a magány miatt...-tartott szünetet.-HAGYJÁTOK ABBA!!-ütötte meg fejét.-Nem bírom. Kérlek. Segítened kell. A szüleim nem figyelnek rám, de tudom, hogy sejtik mi a bajom. Már néha benéznek hozzám, hogy mi van velem? A leckéim néha tiszta véresek, és már egy tanár félrehívott. Annyit tudtam kinyögni, hogy vérzett az orrom. Meg..Meg akarom tenni. 

-NEM! Nem teheted meg! Nem engedem!

Ez a lány...2014 már régen volt. Hiába drukkolok azért, hogy ne tegye meg. Már lehet, hogy az egyik temetőben fekszik..Hat láb mélyen. 

Vagy a szél hordozza hamvait.