Az utóbbi napokban nem mertem megnézni a negyedik kazettát. Álmatlanná lettem, és féltem. Mintha féltem volna attól, hogy a kamera előtt lesz öngyilkos. 

De mit érdekel ez?! Irány a meló! Majd utána megnézem.

Gondoltam én, hogy a munkám olyan gyorsan eltelik. Fotózás mindig! A modellek nyűglődnek, és tiszta idegek. Az egyik csaj vinnyog, a másik meg idegesítően nyomul a fotósra, vagyis rám. De engem nem kötött le. Azon a csajon járt egész nap az eszem. 

-Hé! Mi van veled? Tisztára el vagy kenődve, és mintha nem aludtál volna egy jó ideje.-mondta munkatársnőm. 

-Jah, eltaláltad. Napok óta, nem tudok aludni, mert azt érzem, mintha figyelnének.

-Ne szórakozz már. Menj haza, én elvégzem a többi fotót. Pihend ki magadat.

-Tuti megleszel egyedül? 

-Szerintem igen. Na! Sipirc haza!

Nem is kellett nekem kétszer mondania. Szabályosan rohantam haza. Alig nyolc saroknyira lakok innen. 

Az ajtót, majdnem kitéptem a helyéről. Rohantam a szobámba, és behelyeztem a kazettát a lejátszóba. 

-Jó reggelt..-a képernyő full sötét volt.-Sajnálom Idegen, hogy nem látod az arcomat. Csak..Nem akarod te azt látni. Nagyon csúnya. 

-Mit tettek veled?-motyogtam. 

-Megvertek az utcán. És az arcom..Szét zúzták. Alig tudok beszélni, de próbálkozok. Kezdek olyan pontra jutni, ahol már nincs remény. A karomon..Megjelent az első seb. Majd egymás után a többi. 2013. december 22 van épp. Az utolsó tanítási napunk a suliban. Emlékszel? Annyira...Annyira jó volt látni téged. Tudod, már megterveztem a halálom több módon is.-kuncogott.-De ez már kit érdekel? 

Ekkor egy hatalmas lövés hallatszódott. 

-Várj Idegen. Megnézem, mi történt. 

A kamera világosodni kezdett. A lány, csurom vér volt. 

-Te meg...?!-lett hányingerem. 

Egy szemgolyót tartott ujjai között. 

-Na, mi az? Hát nem gyönyörű? Egyébként, de aggódj. Ez csak cukorka..-kapta be.-Apám odakint a sörétespuskával vadászott. Nincs semmi baj, nyugodj meg Idegen. De..Bevetted mi? Nézd..-húzta fel karjánál a csuklószorítót. 

Rengeteg heg. Kurva sok! Egymás hegyén-hátán. 

-Olyan szépek...

-Nem! Nem azok!-takartam el arcomat. 

-De, tudom mit gondolsz. Ez..Őrültség.-kapcsolt ki a monitor. 

Az arca...Tényleg nagyon rossz állapotban volt. 

Már délután fél öt. Elsétáltam régi iskolám elé, majd csak néztem a kapuit. Mit keresek én itt?