3.
-Újra itt? Ennek örülök. Kissé..Nem vagyok jól. Épp, 2013. december 16.-a van. A suliban folyton bántanak..És nem értem miért? Baj van velem?
Valami..Rossz bennem? A szemem színe? Csak kék..Semmi különlegessége sincs. Nem is csillog. Nem lehet elveszni benne, mint egy útvesztőben. Hú! Ez költőien hangzott.De..Tényleg! Miért bántasz engem?
-He?-pislogtam nagyokat.-Senkit sem bántottam te hülye liba!
-Lehet, nem is emlékszel rám, de én igen. Én...Szeretlek. Tudom, hogy ez sosem lett volna viszonozva mert én csak egy nyomorék vagyok.
-Mi van?
Ez az első alkalom, hogy egy lány bevallotta mit érez irántam. Ez olyan furcsa.
A hangja rekedtes, és az arca..Csodálatosnak mondanám. Ismerős. De honnan?
Fekete haja szemébe lógott. Ajkai is ugyanilyen színben pompáztak. De a könnyek, lefolytak arcán.
-Öngyilkosságon gondolkodom.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro