Ebéd szünetemet szintén egyedül töltöttem, mert Zayn a kis pincsivel egy másik asztalhoz ültek eztel elérve, hogy Zayn egyre jobban süllyedjen a szemembe.

Utolsó két órát szimplán azzal töltöttem, hogy az ablakon nézegettem a fákat, amelyeknek levei már sárgás-vöröses színben pomoáztak.
Ősz lévén még kevésbé volt hideg így személy szerint kiélveztem és akármikor csak tudtam rövidnadrágot húztam magamra.

Utolsó órára helyettesítő jött, mert osztályfőnökünk valami tovább képzésben vett rész ezért az asztal fölé görnyedtem és lehunyt szemmekkel élveztem a nap sugarait, amik arcomra vetültek.

-Szia -suttogták mellőlem, mire komótosan megfordítottam a fejem, hogy az illetőre figyeljek. Aki nocsak nem más, mint a pincsi.

-Eltévesztetted a padot -mutattam a másik sorba, ahol Zayn ült.

-Nos én...nem. Veled szeretnék beszélni -felvontam a szemöldököm, majd kis gúnyos mosollyal az arcomon pillantottam a fiúra.

-Ne kertelj csak mondd aztán menj -vontam meg vállam, mire kezeit kezdte piszkálni, amik a padon hevertek.

-Szóval csupán arról akartam beszélni, hogy nem tudom mi bajod van velem, amikor én nem tettem semmit ellened -suttogta -Ha az a baj, hogy Zayn elhanyagol téged miattam akkor ne irigykedj rám -köhintett egyet, majd teljes testével felém fordult, miután hátra fordult Zaynhez, aki elindul felénk -Segíts kérlek.

-Miről folyik a báj csevely? -kuncogott Zayn és kezeivel megtámaszkodott a padomon. Le voltam fagyva Harry szavaitól. Mi az, hogy segítsek neki? Mégis miben?

-Csupán megtárgyaltuk mekkora kibaszott fasz vagy -előkaptam a kamu mosolyom, majd elfordultam tőlük, hogy tovább pihenjek. Hallottam ahogy elhagyják a padot és csak azután fújtam ki a levegőmet.

Mi az, hogy segítsek neki? Nem fogom játszani a kibaszott túra vezetőt, aki mindent meg mutat neki. Jó kis álom!

Utolsó percekben már a lábaimat dobogtattam, miközben kezeimbe a telefonom volt és a bérletem. Buszon, majd előhalászom a táskám mélyéről a fülhallgatóm, de ha nem érem el ezt a buszt, akkor várhatok, amit én kurvára nem akarok.

-Mehetek -szólalt meg a helyettesítő, mire azonnal felpattantam és kis lábaimat kapkodva siettem le a lépcsőn, majd ki az iskolából a buszmegállóba. A busz abban a pillanatban gurult be a megállóba, amikor én kiértem.

Haza érve nem találtam senkit otthon így bekapcsoltam a hifimet és hangosra állítva kezdtem el csípőmet rázni a ritmusra.
A jó isten nagyon jó csípő mozgásokkal áldott meg, emellett hihetlen jó fenékkel.
Vagyis inkább a mozgásaimat anyáéktól örökölhettem, mert annó mikor kicsi voltam a nyaralásaink abból álltak, hogy az utcai zenészek előtt táncoltunk. Mára már nem ez nem híres, de mi mindig imádtuk és persze mindig olyan helyet választottunk, ahol azért lehetett szórakozni az utcán.

Lassacskán elfáradtam a sok mozdulatban, helyette dalaimat énekeltem fel, hogy valamilyen elképzelést találjak az aláfestésnek így nem holnap kell a stúdióba őrlödnöm, hanem csak az elképzelésemnek neki állok és lesz, ami lesz.

Sajnálom, hogy ilyen rövid résszel jöttem, ami valóságosan unalmas is! Ezek után beindulna, majd a dolgok és hosszabb részek is lesznek 💜