Meglepő módon üdén ébredtem fel és végre valahára éreztem is, hogy a testem megkönnyebbült a kényelmes alvás miatt. Anya kopogtatott be az ajtón, miközben arra kért, hogy ébredezzek. Megforgattam szemeim, majd lassan kiszálltam az ágyból, mert a fenekem úgy égett, hogy azt hittem megörülök, habár ez egy tipikus reggel.

Felöltöztem, majd kilépve a szobámból zártam be azt és a konyhába mentem a reggelimért.

-Jó reggelt -köszöntöttem szüleim, mire anya azonnal hozzám rohant és egy puszit nyomott arcomra. Oh-Oh nem kell félteni anyámat se, mert ugyanazokra képes, mint apa. Felkaptam szendvicseimet, majd az előszobába mentem, hogy felvegyem a cipőm és a tegnap ott hagyott táskámat, amibe bele is raktam a szendvicseket.

Zaynt  hiába próbáltam kiszúrni a tömegbe, egyszerűen nem sikerült. Biztosan megint a nyálpiccal van csak tudnám mit esz abban a gyerekben, hogy segít neki és pátyolgatja.

Első órám biológia Mrs.Judithal, aki óra elején elmondja, hogy mettől-meddig gyüjtsük ki az anyagot, majd leül az asztalhoz és telefonozni kezd. S még csodálkozik is, hogy az osztály fele bukásra áll?

Halk kopogás törte meg a csendet, mire Mrs. Judith elrakta telefonját és egy kedves mosolyot próbált arcára varázsolni, miközben kinyílt az ajtó és a gerlepár lépett be. Malik azonnal a nyálpic gyerek mellé ült, miközben oda intett nekem.

Óra után én bent maradtam a terembe, mivel a következő óránk is itt lesz. Tara ült le mellém és aranyosan elmosolyodott.

-Mi történt Zaynnel? -bökött a pakisztáni fiú felé, aki a nyálpiccal együtt nevetve léptek ki a teremből.

-Éli az életét -vonom meg a vállam, mire Tara aprót bólint és mellettem marad a következő óra erejéig, amin persze állandóan nevetünk a tanár pedig idegbajt kap tőlünk az osztálytársakat is beleértve.

Ebéd szünetben egyedül ülök asztalomnál, ameddig meg nem jelenik Zayn és kis pincsikutyája.

-Mizu Louis? -ültek le velem szembe, mire kiköptem a számban lévő húst és össze szedtem a cuccom.

-Elment az étvágyam -felálltam az asztaltól, majd az alig érintett tálcámat vittem vissza.

-Velem van a baja? -kérdi a kis pincsi Zayntől, mire barátom csak megrázza a fejét.
Még jó, hogy veled -morgom magamban, majd elhagyom az ebédlőt és az udvarra megyek, ahol elfogyasztom a szendvicsemet.

Amerikai focizok pislogás nélkül engem bámulnak szájtátva. Semelyik srác nem rossz ezért nem is csoda, hogy végig mentem az összesen.

-Mit bámultok faszfejek? -kérdem, mire észhez kapnak és vissza fordulnak az asztalaikhoz.
Utolsó órám újból tesi lesz Hulkkal, de csodák csodájára nem nekem kell futnom, hanem a gerlepárnak, akik késtek. Kivételesen a fiúk most strandröplabdáztak így nekem is be kellett állnom a felhőkarcolók közé. Mindösszesen 164 centimmel eltörpülök a több, mint 190 centisek között.

Ahogy a gerlepár vissza ért a futásból Mr.Oben beállítatta őket is röpladázni vagyis a kis pincsi került az én csapatomba, míg Zayn a másikba, de még így is láttam a nyáltengert körülöttük.

-Labda -kiáltottam a pincsire, aki arébb lépett egyet és fejére rakta a kezeit. Ördögien elmosolyodtam, majd a Brent a labdát újból a pincsi felé irányította. Labdáért ugortam ezzel fellökve a göndör pincsit, miközben átütöttem a labdát és magunknak szereztem pontot.
Pincsi szipogva állt fel és letörölte magáról a homokot. Zayn mérgesen nézett rám, majd a göndör felé kezdett mutogatni. Megforgattam a szemeim, majd gúnyosan elmosolyodtam.
Egész játék alatt vagy 3-szor löktem fel a pincsit, míg Mr. Oben véget vetett a játéknak és öltözni küldött minket.

Remélem elnyerte tetszéseteket és most próbálom legalább napont hozni a részeket, ha úgy jó nektek?💜 Kommenteket szívesen fogadok!💜