2.
Boldogan szívtam be a friss levegőt, ahogy kiléptem a suliból. Zayn hagyott pár üzenetet, miszerint nem tud átjönni, mert a nyálpic srácot kell kísérgetni a városba, csak egy "k" betűvel válaszoltam, majd buszomra siettem.
A busz, mint általában tele volt öregekkel, midőn meglepő. Leültem egy szabad székre, majd bedugtam a fülest nem foglalkozva a mellettem álló öreg nénivel, aki fel volt háborodva, hogy elfoglaltam a helyét. Menjen gyalog vagy bánom is én, de ne a buszon rontsa a levegőt a kurva életbe is már.
Végállomásnál szálltam le, majd 10 perc séta után értem házunkhoz, ami előtt anya épp a virágait ültette, míg apa a fűvet locsolta. Anyám arcára puszit nyomtam, míg apának intettem, majd a házba mentem. Előszobába ledobtam táskámat és a cipőmet, mielőtt a konyhába mentem volna, hogy elfogyasszam az ebédem. Telefonom azonnali rezgésbe kezdett, amint leültem az asztalhoz egy tál Wellington pulyka csíkokkal. Feloldva a telefonom képernyőt ellenőriztem le az összes szociális oldalam, miközben anya isteni pulykáját ettem.
Zayn töltött fel pár instagram képet magáról, amelyikeken megjelölte a nyálpicot.
Rákattintottam nevére avagy Harry Stylesra. Oldalán egy kép sem volt ezért nem is pazaroltam rá több időt.
Késői ebédem után az emeletre mentem azon is belül pedig a szobámba. Az én régi megfakult szobámba. Falaimon különböző képregényhősök kaptak helyet köztük a Marvel hősöket is. Anya majdnem 1 hétig nem beszélt velem, mert nem voltam hajlandó megvállni tőlük, de végül rájött, hogy én magam is egy nagy gyerek vagyok így ez még belefér. Újból fülembe dugtam fülesem, majd egy lassú zenét bekapcsolva feküdtem el ágyamra.
A nap lassan bukott a horizont alá ezáltal sötétségbe borítva a várost, a házat, a testemet.
Összerezzentem, amikor meghallottam a hangos lépteket a lépcsőn jelezve nekem.
Felálltam ágyamról, lehúztam nadrágomat, majd úgy feküdtem vissza. Apa szíjjal lépett be a szobába, majd elismerően hümmögött, hogy nem ellenkezem.
-Kaptam hívást az osztályfőnöködtől -suhintott rám, mire arcom megvonaglott -Megint a büntetőben ültél, mert fellöktél egy tanárt -nagyobbat suhintott rám, arcomon a könnyek patakokban folytak, míg próbáltam egy hangot se kiadni -Erre tanítottunk téged Louis? -megráztam a fejem már amennyire tudtam, majd egy utolsó suhintás után a szíjjat összetekerte és kilépett a szobából. Felhúztam nadrágomat, majd fájó fenekemmel mit sem foglalkozva léptem ki a szobámból nyíló teraszra.
Leültem a hideg kőre, majd átkoztam ezt a rohádt családot. Megértem, hogy jót akarnak nekem és hogy tiszteletet nyújtsak, de ezt azzal is el tudják érni, hogy például nem mehetek ki 1 hónapig este vagy megvonják a wi-fit.
-Kibaszott család -suttogom és mindkét kezemmel hajamba túrok kissé megtépve azt. Zayn sem tud semmit erről, hisz nem az ő élete, hogy törödjön ezzel vagy egyáltalán velem. Csupán azért vagyunk egymás mellett, mert mindkettőnket kiszorítottak, de ha lehetőséget kapunk rá akkor lógunk más valakivel vagyis ez csak Zayn esetében van, rám senki se figyel fel én pedig nem vagyok az, aki oda megy másokhoz nyalni, hogy ha a haverja lepasszolta.
Erdőre pillantottam, -már amennyi látszott belőle- ami a házunk végébe van, de ma nem kapott el az a érzés, hogy ki menjek oda. Általában ott töltöm az éjszakákat, de ma semmi kedvem volt hozzá.
Korlátba kapaszkodva álltam fel a hideg kőről, majd vissza mentem a szobámba és miután bezártam az ajtómat a fürdőmbe mentem. Alapos fürdés után ágyamba bújtam és alig bírtam elhinni, hogy mindig is ilyen kényelmes volt az ágyam. Lekapcsoltam az ágy mellett lévő kis lámpát, miközben telefonomban megnyitottam a messengert és végig görgettem kik írtak -többségük osztálytársam, hogy adjam meg a házit- és köztük Zayn is, de nem válaszolva az üzenetekre zártam le a telefont és raktam magam mellé.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro