3. rész ~ Utazás
Közel 1 óra kocsikázás után megérkeztünk a reptérre. Dani és Márk már ott vártak minket.
Könnyes búcsút vettem anyáéktól, és elindultunk a géphez. Megkerestük a helyünket, és leültünk. Én Bence mellé kerültem, a srácok pedig mögénk. Felszállás után nem sokkal én elaludtam.
1 óra múlva ébredtem arra, hogy valaki bökdösi az oldalam.
- Mi bajod van? - kérdeztem nevetve.
- Unatkozom.
- Miért nem beszélgetsz a fiúkkal?
- Ők valami csajról dumálnak.
- Miért nem csatlakozol hozzájuk?
- Jól hallottam, arra kérsz, hogy dumálgassak csajokról?
- Oké, igaz azt inkább ne - nevettem - Mit szeretnél csinálni?
- Hm, mondjuk beszélgessünk.
- Miről?
- Nem tudom. Mesélj valamit magadról.
- Ben, te vagy az aki a legjobban ismer. Mi újat mondhatnék?
- Oké, ez jogos - röhögte el magát. - Akkor nézzük a kilátást.
Egy pillanatra oldalra fordítottam a fejem, de nekem annyi is elég volt.
- Azt egyedül is tudod nézni, nem?
- Hát, oké.
Ezután nem nagyon beszélgettünk. Ő nézelődött én pedig csak úgy voltam.
- Mire gondolsz? - kérdezte hirtelen.
- Próbálom terelni a gondolataim arról, hogy egy repülőn ülök, ami az óceán felett van.
- Miaz? Csak nem félsz?
- Hé. Nem ér kinevetni. Kicsit tériszonyos vagyok, és a mély vízzel sem vagyok kibékülve. Nincs ebben semmi vicces - mondom nevetve.
- Még hogy nem tudsz újat mondani. A félelmeidről eddig nem is tudtam.
- Nem szeretek róla beszélni.
- Azt vettem észre - nevetett - De gyere, ezt nézd meg.
- Nem szeretném.
- Nyugi, itt vagyok és amúgy sem lesz semmi baj. De ezt látnod kell.
Óvatosan az ablak felé fordítottam a fejem. Eleinte kicsit fura volt, de egy idő után lenyűgözött, hogy az ég kéksége és az óceán színe között a felhők húznak határt.
- Na, tetszik?
- Ez gyönyörű.
- Pont mint te - megpuszilta a fejem, és átkarolt.
Az út hátralévő részét végig beszélgettük. Mindenféle hülyeség is szóba került, néha pedig csak a kilátást néztük.
Miután leszálltunk a gépről Dani elordította magát.
- Megjöttünk, Amerika!
Néhányan csodálkozva néztek rá, mások pedig csak mosolyogva kikerülték.
Nekem pedig most jutott el a tudatomig, hogy valóra vált az álmom.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro