Joe

Zúgó fejjel, kiszáradt torokkal ébredtem. Szemeimet résnyire nyitottam és körülnézve megnyugodva konstatáltam, hogy a saját szobámban vagyok. Egy fájdalmas nyögés után felültem, hogy elinduljak a fürdőmbe mikor egy idegen hang megállított.

- Hova mész szivi?

Ijedten kaptam tekintetemet az ágyamra ahonnan egy szőke, nagy mellű nehézbombázó pislogott rám. Mi a jóistent keres ez itt?

- Uhw, zuhanyozni? - méregettem idegesen.

- Csatlakozzak? - húzta pajzán mosolyra felpumpált ajkait.

- Inkább tűnj el! - mordultam rá mire arcáról leolvadt az idegesítő kéjenc vigyor és szinte felnyársalt a szemeivel.

- Köcsög! - vágta a képembe majd kipattant az ágyból és magára kapkodta a szobában szanaszét heverő ruháit. Nem vártam meg míg távozik, hanem inkább magamra csuktam a fürdőszobát. Még az ablakok is beleremegtek, mikor bevágta a bejárati ajtót. Vállat vonva álltam be a vízsugár alá. Jóleső borzongás futott végig rajtam mikor a meleg víz végig folyt a testemen. Arcomat a zuhanyrózsa felé fordítottam. A hő jót tett a fejfájásomnak, mert kezdett alább hagyni a bantu négerek dobolása a fejemben.

Nagyot sóhajtva léptem ki a tükör elé, hogy kezeimet végig simítsam az arcomat borító szőrzeten, amit Jade eltűnése óta növesztettem. Farkas szemet néztem a tükörképemmel, miközben idióta gondolatok, kérdések lepték el az elmémet. Jade. Vajon merre lehetsz? Mit csinálhatsz most? Biztos találtál már új játékszert magadnak, akivel jól eljátszogathatsz. Keserű mosolyra húztam a számat. Miért nem tudtál viszont szeretni mikor én mindent megtettem volna érted? A csillagokat is lehoztam volna neked, ha velem maradsz. Szomorúan hajtottam le a fejemet miközben a szívem fájdalmasan összerándult.

- Ó, a fenébe! - nyitott rám a bátyám, de nyomban vissza is csukta az ajtót. - Öltözz már fel! Nem vagyok kíváncsi a pucér seggedre!

- Most miért? - rebegtettem meg a pilláimat picsásan majd elnevettem magam, elűzve az előbbi rossz kedvemet.

- Mert akárhányszor a tükörbe nézek ugyanazt látom - röhögött fel és beljebb jött, miután bekukucskálva látta, hogy már egy törölköző van a derekamra tekerve.

- Hogy-hogy ilyen korán fent vagy? - néztem rá értetlenül.

- Először is, mert "valaki" olyan erővel vágta be az ajtót, hogy a környező erdők összes madara ijedten repült el - húzta el gúnyosan a száját.

- Bocsi, de nem volt kedvem egy reggeli menetre, így elküldtem - vontam meg a vállam miközben már a szekrényemben keresgéltem valami normális göncért. - És mi a másik? - kiáltottam el magam.

- Ne ordíts - szólalt meg Dam mögöttem, amitől majdnem összehugyoztam magam ijedtemben.

- A picsába! Minek lopakodsz a hátam mögé?

- Nyugi tesó - röhögött a képembe. - Ne ijedezz, mert árt a szépségednek.

- Hülye fasz - intettem be neki. - Elmondod végre, hogy mi a másik dolog?

- Ja, Paul hívott, hogy ma be kéne mennünk egyeztetni valamit - dőlt végig az ágyamon. - Fúj baszd meg! Tiszta szex szagú az ágyneműd - pattant fel fintorogva.

- Mivel én dugásra is használom, nem csak alvásra - ütögettem meg nevetve a vállát.

- Látom - pörgetett egy fekete tangát az ujjai közt.- - Szuvenír?

- Dobd már ki az istenért - mordultam rá, mert most gondolni sem akartam a nőkre.

Nevetve sétáltunk le a konyhába ahol egy inkább ebédnek mondható reggelit készítettünk magunknak.

- Szerinted mi van már megint? - kérdeztem Damet a stúdió felé tartva.

- Nem tudom. Szerintem szimplán csak lecseszés jön, hogy nem találtunk még énekest magunknak - tekerte be a kormányt az épület elé.

- Mintha az olyan egyszerű lenne - tört fel egy mély sóhaj a torkomból. - Egyszerűen nincs olyan aki helyettesíteni tudná őt.

- Ezzel csak a zenekarra gondolsz vagy az életedre is? - nézett rám kérdőn Damien.

- Mindkettőre - nyögtem ki néhány pillanatnyi hezitálás után. - Hiányzik - suttogtam csak magamnak, de a mellettem sétáló így is meghallotta.

- Hidd el, nekem is. Csak remélni tudom, hogy megtalálta a számítását - komorult el az arca.

A maradék utat csöndben, a gondolatainkba merülve tettük meg.

- Szabad! - szólt ki a már jól ismert hang a kopogásunk után. - Á, sziasztok - állt fel a menedzser és kezet fogott velünk. - Helyezzétek kényelembe magatokat - mutatott a fotelekre.

- Hűha, ez nagyon hivatalosnak hangzik - húzta fel a szemöldökét Dam, miközben velem együtt leült.

- Mondjad, ne kímélj! - néztem keményen az előttünk ülőre, mert már lelkileg felkészültem egy nagyobb vitára az énekesi poszt betöltését illetően.

- Nyugi fiúk - nevetett fel Paul. - Olyan feszültnek tűntök, pedig nincs rá okotok.

- Ezt most nem értem. Nem azért hívtál minket, hogy lecsessz amiért még nincs énekesünk? - nézett rá értetlenül a bátyám.

- Dehogyis - legyintett a kezével Paul. - Azt én már megoldottam. Csak szerettem volna, ha tudjátok, hogy három hét múlva stúdióba vonultok, hogy elkészítsétek végre a lemezt.

- Énekes nélkül? Mégis hogy a fenében gondoltad ezt? - csattantam fel.

- Joe - szólt rám a bátyám.

- Nehogy azt mond, hogy nincs igazam - paprikáztam fel magam. - Jade lelépett és mi ha belegebedünk sem találunk mégegy olyan hangot, mint az övé.

- Mint mondtam, ezzel ne foglalkozzatok, mert ezt már megoldottam - dőlt hátra elégedetten a székében a férfi.

- De hogy a picsába? - ugrottam fel. - Találtál egy ugyanolyat, mint ő?

- Úgyis mondhatjuk - nézett ránk somolyogva.

- Az kizárt - ráztam meg hevesen a fejemet. - Nincs mégegy olyan.

- Figyeljetek - hajolt közelebb és hol Dam, hol az én szemembe nézett, hogy nyomatékosítsa a szavait. - Három hét múlva mindent megtudtok. Addig készüljetek fel lelkileg, mert ha beindul a mókuskerék, akkor egy darabig nem lesz időtök pihenni.

- Van olyan jó, mint JB. volt? - szólalt meg végre Dam is.

- Ugyanolyan jó - mosolyodott el Paul miközben furcsán csillantak meg a szemei. - De ezt majd ti is meghalljátok három hét múlva.

- De... - kezdtem volna akadékoskodni, viszont a bátyám leállított.

- Oké - állt fel. - Akkor három hét múlva találkozunk - indult el az ajtóhoz velem a nyomában. - De ha csak egy icipicivel is rosszabb, mint Jade volt, akkor az egész lefújva - nézett határozottan a menedzser szemeibe.

- Megegyeztünk - bólintott a férfi is elkomolyodva.

Halk köszönés után elhagytuk az oroszlán barlangot és elindultunk a parkoló felé.

- Szerinted van rá lehetőség, hogy olyan jó legyen, mint ő? - kérdeztem idegesen.

- Kizárt - rázta meg a fejét Dam. - Jade pótolhatatlan - vigyorodott el.

- Az igaz - nevettem fel én is.

Befordultunk az egyik folyosóra ahol megláttuk Stylest, aki egy csaj szájából lógott ki éppen. Nem zavartatták magukat, mert a Göndör még közelebb húzta magához a csajt, mintha felakarná falni, így nem sokat láttunk belőle.

- Csak ésszel Harry fiú - nevetett fel Damien mikor melléjük értünk.

- Hé, Bongyi! Legalább hazáig bírjátok ki! - röhögtem fel én is majd összepacsiztam a tesómmal. Jókedvűen szálltunk be az autóba majd haza hajtottunk. Otthon felhívtuk a többieket és felkészítettük őket, hogy három hét múlva kezdődik az őrület.