Zayn

Nem tudok kiigazodni magamon. Az egyik pillanatban kétségbeesek, míg a másikban felcsillan bennem a remény, hogy Jade az én lányaimmal terhes. Az ellentétes érzések teljesen felőrölnek.

- Kopp-kopp - nyitott be a szobámba Liam. - Bejöhetek?

- Már bent vagy, nem? - dőltem vissza a párnáim közé.

- Hogy vagy? - ült mellém meg sem érezve a gúnyt a szavaimban.

- Nem tudom - nyögtem fel bizonytalanul és mielőtt észbe kaphattam volna, már rá is zúdítottam minden bennem tomboló gondolatot. Percekig ömlött belőlem a szó. Elmondtam neki a félelmeimet, vágyaimat miközben ő csak megértően hallgatott.

- Bocs - néztem rá bűntudatosan mikor kifogytam a szuszból és a siránkozásból. - Nem akartam így rád zúdítani azt a sok szart.

- Azért vagyunk barátok, hogy ezt megtehesd - mosolyodott el halványan. - Jobb már?

- Sokkal - sóhajtottam fel és tényleg úgy is éreztem. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett, hogy volt valaki akivel megoszthattam a gondolataimat. Most már örültem, hogy Liam bejött hozzám, mert a csapatból talán ő a legkomolyabban gondolkodó.

- Mit akarsz most csinálni? - kérdezte miközben az arcomat tanulmányozta.

- Fogalmam sincs. Szeretem Pezt, de ha enyémek a babák, teljes családot akarok biztosítani nekik.

- Akkor is meg tudod csinálni, ha Perrievel maradsz - magyarázta a barna srác.

- Főleg, ha nem hagy el miattuk - nyögtem fel.

- Miért tenné? Még nem voltatok együtt, mikor te és Jade...? - nézett rám kérdőn Liam.

- Nem. Hivatalosan még nem, de már próbálkoztunk. Ez ugye nem számít megcsalásnak?

- Szerintem nem - veregette meg a vállamat Li. - Onnantól az, ha már kimondtátok, hogy jártok, de nálatok ez nem így volt - hallgatott el, majd néhány pillanatra elnémult. Láttam az arcán, hogy kérdezni szeretne valamit, de akárhányszor kinyitotta a száját, be is csukta.

- Mond ki, hogy mit szeretnél tudni - könnyítettem meg a dolgát.

- Csak... - harapott a szájába és én döbbenten figyeltem, hogy elpirult. - Felejtsd el! - nyögte ki majd zavartan elfordult.

- Liam - ültem fel és szigorú szemeket meresztettem rá. - Mond el, ha már bele kezdtél.

- Jó, szóval... - pirult el még jobban. - Milyen volt? Mármint... hármasban?

- Ó - lepődtem meg a kérdéstől majd elvigyorodtam. - Eddigi életem legjobb élménye volt - adtam őszinte választ.

- Elmeséled? - nézett rám könyörgő szemekkel. - Tudod, nekem soha nem lenne hozzá bátorságom, és az, hogy te átélted az majdnem olyan, mintha én is... - magyarázta zavartan.

- Nem vagy komplett - nevettem el magam, de aztán ahogy kérte, a legapróbb részletig elmeséltem neki mindent. Li figyelmesen hallgatott, néha elpirult, néha nagyokat nyelt.

- Rohadt mázlista - dőlt végig az ágyon. Ahogy rá pillantottam, felröhögtem, mert az előbb elmondottak "látható" nyomot hagytak rajta.

- Na mi van? - bökdöstem meg nevetve a vállát. - Te kérted, hogy minden apró részletet meséljek el - röhögtem tovább.

- Igaz, de basszus - hunyta le a szemeit. - Úgy mondtad, hogy teljesen magam elé tudtam képzelni az egészet.

- Gondolj bele, ha már a szimpla szavak ilyen hatással vannak rád, akkor mit érezhettünk mi, akik viszont át is élték - sóhajtottam fel majd mellé dőltem.

Percekig feküdtünk így, némaságba burkolózva, és a plafont fixírozva.

- Zayn? - törte meg a csendet Liam.

- Igen?

- Ha módod lenne rá újra megtennéd?

- Igen - vágtam rá habozás nélkül.

- Még úgy is, hogy itt van Perrie? - fordította felém az arcát és kíváncsian várta a válaszom.

- Szemét vagyok, ha azt mondom: igen? - nyögtem fel.

- Nem - rázta meg a fejét. - Szerintem senki nem mondana erre nemet.

- Még te sem? - vigyorogtam el magam.

- De nem ám - nevetett fel most már ő is.

Újabb percek teltek el némasággal. Liam is és én is a gondolatainkba merültünk.

- Hazza nagyon oda van Jade-ért - szólalt meg egy kis idő múlva.

- Vettem észre. Teljesen úgy viselkedik, mintha ő lenne a kicsik apja - mordultam fel.

- Ennyire zavar?

- Nem , nem tudom - túrtam a hajamba. - Igen, mert ha az enyémek akkor...

- Akkor mi lesz Zayn? - nézett rá Liam komoly arccal. - Otthagyod a lányt, akit szeretsz, hogy Jade-del legyél?

- Meg a kicsikkel - suttogtam halkan, megerősítve benne a félelmét.

- Hülye vagy - jelentette ki. - Szerinted JB. miért bujkált előlünk? Egyszerűen nem akarta elbaszni az életeteket. Gondolkodj már egy kicsit Zayn! - csattant fel. - Szerinted boldog család lennétek, ha csak a kicsik tartanának össze titeket?

Szólásra nyitottam a számat, de aztán torkomra forrt a mondandóm, így inkább becsuktam. Igaza volt. Se Jade, se én nem lennénk boldogok, ha a gyerekek miatt magunkra erőltetnénk a "mintacsalád" képét, mivel nem vagyunk szerelmesek egymásba.

- Nem - suttogtam magam elé meredve.

- Hogy mondod?

- Nem! - kiáltottam fel. - Kibaszottul nem lennénk azok!

- Végre, hogy felfogtad - sóhajtott megkönnyebbülve. - Szállj le a rózsaszín felhőkről drága barátom. JB. és te nem voltatok és nem is lesztek egy pár.

- De akkor mi lesz a babákkal? - lyukadtunk ki megint az első kérdésnél.

- Mi lenne? - csóválta meg a fejét. - Jade jó anya lesz, te pedig jó apa, már ha a tied a két kislány - tette hozzá gyorsan. - Nem kell együtt élnetek ahhoz, hogy megtudjátok ezt oldani. Főleg nem kell Perrievel ez miatt szakítanod. Mondd el neki, hogy mi a helyzet.

- Jó ötlet ez? - néztem rá ijedten. Féltem. Féltem, hogy elveszíthetem azt a lányt, aki már most nagyon sokat jelentett nekem.

- Legyél vele őszinte és várd meg, hogy mit lép. Ha ez miatt elhagy, akkor talán nem is szeretett igazán - állt fel mellőlem.

- Igazad van - gondolkodtam el a szavain.

- Tudom - vigyorodott el.

- Kösz Liam - pislogtam hálásan a barátomra.

- Nincs mit. Ha megint meginognál csak szólj, Dr. Payne soron kívül fogad - nevetett fel, majd egy intés után magamra hagyott a szobámban.

Elmerengve néztem utána majd mikor felocsúdtam, kezembe vettem a mobilom. Lassan, megfontoltan pörgettem át a neveket, majd megálltam a nekem legfontosabbnál. Sokáig hezitáltam, hogy mit tegyek, de aztán inamba szállt a bátorságom és visszacsúsztattam a készüléket a zsebembe. Nem volt merszem elmondani neki, úgy voltam vele, ráérek még.