Harry

Újabb fárasztó nap után tértem végre haza. Kocsimmal beparkoltam a garázsba majd mikor be akartam lépni a lakásba, akaratlanul is Jade háza felé néztem ahol egy szőke lány próbált bejutni az ajtón.

- Segíthetek? - kérdeztem miközben megszaporáztam a lépteimet, hogy eltudjam kapni ha szökni próbálna a betörőnek nézett csaj.

- Kösz Harry, de egyedül is megy - szólalt meg az ismerős hang, de valahogy nem tudtam összeegyeztetni a külsejével.

- Bocs, de ismerjük egymást?

A szőkeség kuncogva fordult felém és mikor megláttam az arcát lefagytam.

- Elizabeth? - szaladt ki a számon.

- Mi az Hazza? Úgy nézel, mint aki kísértetet lát - nevetett fel a zavarodottságomon.

- De hogy? ... Mi? ... Te... - makogtam idétlenül, mert még mindig nehéz volt feldolgoznom a látványát.

- Elegem volt abból, hogy nem tehetem ki a lábamat az utcára - vonta meg a vállát. - Amúgy is, így sokkal anyukásabb leszek - simított végig szeretettel a már gömbölyödő pocakján. - Hogy tetszik?

- Nagyon - vigyorodtam el most már én is. - Elsőre furcsa, de tényleg nem lehet felismerni - ujjaim önállósították magukat és beletúrtak a megváltozott tincsekbe. Ahogy hozzáértem, bevillantak a múlt képei, hogy ugyanezekkel a mozdulatokkal bolondítottam magamba régen.

- Harry? - legyezett az arcom előtt egyet. - Jól vagy?

- Mi? Igen, persze - eresztettem le a kezemet. - Akkor ez azt jelenti, hogy ma már ki is mozdultál végre a négy fal közül?

Kinyújtotta rám a nyelvét majd mosolyogva válaszolt.

- Képzeld voltam bevásárolni, fodrásznál, sétálni - sorolta boldogan. - Ha gondolod, elmesélem. Persze, csak ha ráérsz - halkult el a hangja és várakozón pislogott rám.

- Kapok vacsorát is - húztam fel a szemöldökömet - vagy csak a csacsogásodat kell hallgatnom?

- Háát, ha jól viselkedsz, akkor még meggondolom - cukkolt, majd kinyitotta az ajtót és beengedett.

Levettük a cipőnket, kabátunkat majd követtem a konyhába, ahol leültem ő pedig neki állt vacsorát készíteni.

- Most már mesélj, ki tette ezt veled? - kérdeztem kíváncsian, mert mióta megláttam, nem tudtam levenni róla a szemeimet.

- Jamesnek hívják - mosolyodott el mikor kiejtette a nevét, nekem pedig ettől görcsbe ugrott a gyomrom. - Nagyon kedves, aranyos és főleg ügyes. Képzeld, azonnal felismert és közölte, hogy imádja a zenénket - áradozott, miközben a keze egy pillanatra sem állt meg. Olyan ügyesen és gyorsan tette a dolgát, hogy szinte azonnal előttem is volt egy nagy adag saláta.

- Remélem ízleni fog - nyújtott felém egy villát. - Mostanában szeretek kísérletezni az ízekkel - ült le mellém.

- Ezt hogy érted? - túrtam a zöldségek közé, hátha meglátok valami nem oda illőt, de nem találtam semmit.

- A múltkor reggelire mogyorókrémes szendvicset ettem csemege uborkával és majonézzel - csettintett egyet a nyelvével.

- Fúj - húztam el a számat - össze kéne titeket kötni Niallal. Ő is mindig ilyen furcsaságokat eszik, annyi különbséggel, hogy ő nem terhes.

A szőke ír említésére Jade arca elkomorult, szemeiből sütött a szomorúság.

- Hiányoznak? - kérdeztem hülyeséget, mire bólintott és néhány könnycsepp leszánkázott eddig mosolygós arcán. - Na - toltam, ki magam alól a széket és mellé léptem. Felhúztam magamhoz és fejét a mellkasomnak döntöttem. - Nincs semmi baj. Minden rendben lesz - nyugtatgattam, de csak még jobban sírt. Az utóbbi hetekben elolvastam néhány cikket a neten, hogy tudjam, hogyan kell kezelni a terhes lányt, így nem értek váratlanul a hangulatváltozásai sem. Miután a zokogása csendes hüppögésé szelídült, kivettem a zsebemből egy zsepit és átnyújtottam neki.

- Köszi - motyogta miután megtörölte az arcát és kifújta az orrát.

- Jobb már? - emeltem meg az állát, hogy a szemébe nézhessek. Azonnal észre vettem az egész testén végig futó borzongást. Jó érzéssel töltött el, hogy ilyen hevesen reagál az érintésemre.

- Jade? - vesztem el közben a kékségben amiből rengeteg érzelmet tudtam kiolvasni. Zavart, szomorúságot és vágyat. Mikor felfogtam a csillogás jelentését, már nem volt számomra vissza út. Nem érdekeltek a következmények, hiszen én is vágytam rá. Lassan, megfontoltan hajoltam az ajkaira, hogy legyen ideje meggondolnia magát, de nem tette. Szemei várakozón meredtek rám, majd mikor lehunyta őket és ajkai ici-picit elnyíltak, nem bírtam tovább magammal. Megakartam kóstolni, felakartam falni. Meglepő hevességgel válaszolt az érintésemre. Kezei a tarkómra csúsztak, ujjaival a fejbőrömet kezdte masszírozni és néha meg-meghúzott egy tincset. Tetszésemnek hangot adva nyögtem bele a csókunkba. Derekát öleltem, de kezeim bepimaszkodtak a pólója alá és forró, selymes bőrén kőröztem a hüvelykujjaimmal, miközben egyre jobban szorítottam magamhoz. Csókunkat megszakítva hangosan, zihálva kapkodtunk levegő után.

- Akarlak - préseltem neki a konyhaszekrénynek, hogy érezze keményedő vágyamat. Azon a szinten voltam, hogy nem érdekeltek a következmények. Felnézett rám majd megfogta a kezem.

- Gyere - suttogta és magával húzott a szobájába. Az ágyat meglátva nagyot nyeltem. Tekintetemet visszavezettem a lányra, aki szinte szégyenlősen állt előttem, pont úgy mint régen. Kezeim közé vettem az arcát és újra megcsókoltam. Talán ezzel a tettemmel romboltam le végleg a már eddig is gyér ellenállását. Mire észbe kaptam, már meztelenül feküdtünk az ágyon, teljese összegabalyodva.

- Harry - sóhajtotta a nevemet mikor kezeimbe vettem a terhességtől kikerekedett melleit. Végigpásztáztam a testét, ami csodálatos volt, teljesen megőrjített. Végig csókoltam a hasát majd a köldökébe pusziltam és elindultam lejjebb.

- Hazza - csengett kissé ijedten a hangja. - Ugye vigyázol?

- Bízz bennem! - emeltem fel a tekintetemet a lába közül. - Nem lesz semmi baja Manócskának, megígérem.

Megnyugodva rám mosolygott majd átadta magát nekem. Ahogy széttoltam a lábait, szemem megakadt azon a kis fém ékszeren amiről Zayn annyit áradozott. Nem tudtam, hogy az Jadehez tartozik, azt hittem valamelyik egyéjszakás kalandjakor találkozott ilyennel, de most itt van előttem. Nyelvemmel óvatosan megérintettem a szinte forró anyagot amitől a lány vonaglani kezdett. Egyik kezemmel benyúltam a combja alá és kezemet a hasára vezettem, hogy lefogjam ha nagyon ficánkolna, míg a másikkal szétnyitottam a nedvességtől csillogó szeméremajkakat. Nyelvem és az ujjaim kényeztetni kezdték Jadet, akinek nem kellett sok és máris elérte a gyönyört.

- Úristen - kapkodta a levegőt - annyira hiányzott már ez.

- Mikor voltál utoljára valakivel? - kérdeztem fölé mászva, de mielőtt válaszolt volna, megkóstoltattam vele önmaga ízét. Nyelve puhán masszírozta az enyémet, kezei pedig már az ölem felé araszoltak. Pillanatnyi elgyengülésemet kihasználva a hátamra fordított.

- Régen, nagyon-nagyon régen - válaszolt egy huncut mosollyal az ajkán. - Van mit bepótolnom - mondta és elindult lefelé az ágaskodó büszkeségemig. Nem sokat teketóriázott, kétszer végignyalta a hosszomat majd azonnal be is vette a szájába.

- Bassza meg - kapaszkodtam meg a lepedőbe mikor a nyelvében lévő piercing hozzáért érzékeny bőrömhöz. Mivel én is rég voltam nővel és Jade valami olyat tudott, amivel még nem volt dolgom soha, így hamar feljutottam a csúcsra. Kuncogva feküdt mellém miközben én levegőért kapkodva próbáltam lecsillapítani a felrobbanni készülő szívemet.

Percekig feküdtünk szótlanul és szerintem mindkettőnk fejében ugyanaz kattogott. A múlt. Ahogy oldalra néztem, láttam Jaden, hogy az arca ismét zárkózott lesz és ezt nem akartam. Megint átakartam élni az előző élményt így mikor fel akart kelni, visszarántottam az ágyra.

- Azt mondtad, nagyon régen volt már jó neked - gyűrtem magam alá. - Akkor van mit bepótolnunk - csókoltam a nyakába, majd néhány perc múlva végre teljesen birtokba vettem a testét. Mikor ez megtörtént, úgy éreztem hazaértem.