Jade

Idegesen toporogtam a konyhaablaknál. Már jó ideje elküldtem az üzenetet Harrynek, aki még csak nem is válaszolt. Biztos túl nyomulósnak talált. Nem kellett volna erőltetnem ezt a vacsorát. Lehet, hogy már elege van belőle, hogy egy terhes csajt pesztráljon? - ez és ehhez hasonló gondolatok kattogtak a fejemben, mikor hirtelen négy ismerős alak robbant ki nevetve a szomszéd házból. Ijedten ugrottam hátrébb az ablaktól és csak tisztes távolból leselkedtem kifelé. A szívem nagyot dobbant Zayn, Niall, Louis és Liam alakja láttán. Mit kerestek itt? Hülye, Harry a barátjuk, miért ne látogathatnák meg? - csaptam magam nyakon képzeletben. A függöny mögött pislogva néztem, ahogy beszálltak egy böhöm nagy autóba. Sose hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de hiányoztak. A turné alatt közel kerültek hozzám. Főleg Niall, akivel szinte testvérként szerettük egymást, de Liam megfontoltsága, Louis örökös jókedve is hiányzott. Zayn pedig...nos, ő pedig "úgy" is. Bár ezen nem csodálkozom, mert mostanában majd megvesztem egy hatalmas orgazmusért. Ahogy olvastam a terhességi kisokosban, ez a hormonoknak volt köszönhető, mint ahogy a hangulat ingadozásaim is. Sóhajtva léptem el az ablaktól és lerogytam a megterített asztal mellé. A belsőmben ádáz harcot vívtam önmagammal. Egyik felem azért kiabált, hogy fedjem fel a hollétemet, míg a másik hevesen tiltakozott ez ellen. Egyenlőre ő állt nyerésre.

- Jade? - hallottam meg Harry hangját az előszobámból.

- Konyha! - kiabáltam ki neki, jelezve hol talál.

- Bocs - lépett be az ajtón miközben egyik kezével göndör fürtjeibe túrt -, de a fiúk...

- Láttam - állítottam le a magyarázkodását és rámosolyogtam. - Gondolom nem jelentkeztek be előre.

- Hát nem - vigyorodott el. - Louis unatkozott, így mindenkit ugrasztott, hogy csináljunk valamit.

- De miért mentek el?

- Mert... - jött zavarba és a tarkóját kezdte simogatni. - Lou elolvasta az üzenetedet.

Arcomból kiszaladt a vér és kérdőn néztem az előttem állóra, aki azonnal nyugtatni kezdett.

- Még jó, hogy nem a nevedet írtad alá - mosolygott.

- Akkor nem jöttek rá?

- Nem - rázta meg a fejét. - Csak sok szerencsét kívántak hozzád - motyogta az orra alá. Úgy tettem mintha nem hallottam volna.

Asztalhoz ültünk és gondolatainkba merülve fogyasztottuk el a vacsorát.

- Ez nagyon finom volt - mosolygott rám Harry miután megtörölte a száját. - Már ezért megérte, hogy ide költöztél.

- Szóval ezért vettél nekem magad mellett lakást - löktem oldalba a csípőmmel, miközben a mosogatóhoz vittem a piszkos tányérokat -, hogy legyen aki főz rád?

- Most, hogy mondod, holnap átjöhetnél mosni is - vigyorodott el pimaszul.

- Persze, hogy aztán ránk törjék az ajtót a többiek - húztam el a számat.

- Jade - állt meg Harry a hátam mögött amitől megborzongtam, mert túl közel került hozzám. - Meddig akarsz bujkálni?

- Nem tudom - vallottam be halkan.

- De ez így nem jó - dőlt a szekrénynek mellettem, míg mosogattam. - Napok óta nem mentél ki a házból.

- Voltam az udvaron és ma elvittél a kórházba is - morogtam.

- Az nem ugyanaz, te is tudod. Kell a friss levegő és a séta. Nem csak neked, de a babának is.

Igaza volt, hiszen már hetek óta nem voltam máshol, csak a vizsgálatokon.

- Félek, hogy felismernek és akkor a többiek is rájönnek, merre vagyok - sóhajtottam fel.

- Akkor sem töltheted a szülésig hátra lévő hónapokat a négy fal között - nézett rám szigorúan.

- Tudom, és majd kitalálok valamit - ígértem meg, miközben a fejemben már körvonalazódni kezdett egy terv.

- Gyere ide - tárta szét a karjait a göndör és én fenntartás nélkül bújtam hozzá. - Bele sem tudok gondolni, mennyire nehéz lehet neked, de megígérem, hogy mindenben segítek - súgta a hajamba.

Felemeltem az arcom, hogy a szemeibe nézhessek, de rossz ötletnek bizonyult. Zöld szemei úgy nyeltek el, mint feketelyuk a körülötte lévő dolgokat. Már csak arra eszméltem, hogy puha ajkai az enyémekhez érnek. Mint a tollpihe olyan finom volt az érintése, de mikor érezte, hogy nem ellenkezem, erőteljesen a számra tapadt. Nyelve türelmetlenül törte át a köztünk lévő akadályt és érzéki táncra hívta az enyémet. A vágy ami napok óta bennem izzott most méteres lángokkal kezdett égni. Ujjaimmal beletúrtam a göndör fürtökbe és közelebb vontam magamhoz a fiút, akinek a kezei derekamról már a fenekemre vándoroltak. Ahogy jobban egymásnak feszültünk, mindkettőnkből halk nyögés szakadt ki. Zihálva, kipirultan eresztettük el egymás ajkát, hogy aztán a szemünket kinyitva a másik vágytól égő tekintetével találjuk szembe magunkat.

- Én... - szólalt meg mély, rekedt hangon Harry, de tenyeremmel befogtam a száját.

- Csssh, ne mondj semmit - néztem rá még mindig ködös tekintettel. Szívem szerint megfogtam volna a pólójánál és berángatom az ágyamba, de valami visszatartott. Egyszer már megégettem magam vele, nem akartam megint abba a hibába esni.. - Azt hiszem ideje lenne haza menned - fordítottam el a fejemet.

- Igazad van - sóhajtott fel szomorúan? - Mégegyszer köszönöm a vacsit - búcsúzott el, majd hozzám hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. - Jó éjt Jade!

- Jó éjt Hazza! - kísértem ki, majd megkönnyebbülve csuktam be utána az ajtót. Örültem, hogy nem csináltam semmi baromságot. Felmentem a szobámba és teljesen összezavarodva feküdtem le aludni.