Jade

Morcosan ébredtem reggel, még a mellettem szuszogó Joe látványa sem tudott megnyugtatni. Kimentem a fürdőszobába és rendbe tettem magam. Felkaptam egy bőr rövidnadrágot és egy laza, fekete halálfejes pólót. A konyhába ballagtam és a hűtő átvizsgálása után úgy döntöttem, hogy meglepem a fiúkat egy finom reggelivel. A sonkát apró kockákra vágtam, felvertem a tojást és lereszeltem a sajtot. Miután megpirítottam a sonkát, ráborítottam a tojást. A kész adagokat tányérokra szedtem, majd megszórtam a tetejüket sajttal, ami azonnal ráolvadt.

- De jó illatokat érzek - jelent meg egy boxerben Damien. - Úh, a látvány sem utolsó - adott puszit a hajamra, majd leült az egyik tányér elé. - Mivel érdemeltük ki a királyi kiszolgálást? - fogott hozzá az evéshez.

- Ennyi a minimum, ha már állandóan itt csövezek nálatok.

- Tudod, hogy szívesen látunk. Minket nem zavarsz. Joe ágyában elférsz, de ha úgy gondolná, hogy mégse, akkor nálam mindig van hely számodra - nézett rám vigyorogva, mire vállon csaptam.

- Ne bomolj Dam - mosolyogtam, mert tudtam, hogy csak hülyéskedik.

- JOE! - kiabált fel az emeletre. - REGGELI!

- Miért nem mész föl és kelted fel halkabban? - Vettem le kezeimet a fülemről.

- Jövök - szólalt meg az említett és már hallottuk is a lépteit a konyha felé trappolni. - Éhen halok - ült le ő is enni, miközben az ölébe húzott és adott egy puszit a vállamra. - Jó reggelt, Baby!

- Neked is - cirógattam meg borostás arcát, majd átültem a helyemre.

- Nem is láttam az új tetkód - húzta fel Dam az orrát.

- Most nem fogom lehúzni a gatyám, mert kajálok - nyeltem le a falatot.

- De utána megnézhetem?

- Ja.

Továbbiakban csendben fogyasztottuk el a reggelinket. Mikor minden tányér kiürült, összeszedtem és a mosogatóhoz vittem. Gyorsan ellötyköltem a mosatlant, majd kimentem a nappaliba, ahová a fiúk áttették a székhelyüket.

- Mutiii! - könyörgött Dam, mire megforgattam a szemem, de óvatosan lecsúsztattam a gatyámat.

- Rohadt jó lett - sóhajtott Damien és mire visszafordultam, már röhögve pacsizott össze az öccsével. - Csini lettél Cica.

- Miért, eddig nem voltam? - pillogtam rá kislányosan.

- Dehogynem, csak most rátettél még egy lapáttal - húzott az ölébe Joe.

Mielőtt belemerült volna a saját és az én szórakoztatásomba, felpattantam.

- Öltözzetek, mert mindjárt itt a kocsi értünk - adtam ki a parancsot. Engedelmesen vonszolták fel a kerek feneküket az emeletre, ahonnan kb. húsz perc készülődés után kerültek újra elő.

- Jók leszünk így? - forogtak körbe, mint a modellek. Mind a kettőjükön farmer feszült, egy fehér izompólóval, amire kockás inget húztak. Joe kéket, míg Dam pirosat. Megmosolyogtam őket.

- Vigyáznom kell rátok, mert ha a menedzser meglát titeket, hét fősre bővíti a bandát.

Alig mondtam ki, dudálás hallatszott kintről.

- Indul a mandula - sóhajtottam fel, majd unott fejjel a ránk váró autóhoz léptem.

- Jade Blackwood? - kérdezte a srác, végignézve rajtam, mire bólintottam. - Josh vagyok - mutatkozott be, majd kérdőn a fiúk felé fordult.

- Ők is velem jönnek - jelentettem ki határozottan.

- Oké - vigyorgott az alkalmi sofőrünk. - Ez érdekes lesz - sunyított ránk.

A kocsiban Damien ült előre, Joe és én hátra. Joe, érezve, hogy ideges vagyok, nyugtatáskép rátapadt az ajkaimra. A szemem sarkából láttam, hogy Josh a visszapillantóból lesi párosunkat. Ennyire perverz lenne? Akkor adunk neki egy kis műsort - vigyorogtam bele gonoszul a csókunkba. Magamhoz húztam a barátom és apait-anyait beleadva smárolni kezdtem vele. Éreztem, hogy elkapja a hév és csak egy icipici választja el attól, hogy a hátsóülésen tegyen magáévá.

- Ők járnak? - hallottam meg Josh halk kérdését, amit Damhez intézett. Ő hátra pillantott ránk, majd elvigyorodott a látottakon.

- Nem, csak nem bírnak a hormonjaikkal - röhögött fel, Josh döbbent tekintetét látva, majd hátra szólt.

- JB, ne húzd fel az öcsémet, mert nincs kedvem végig nézni egy gyors menetet.

-Kár - biggyesztettem le látványosan az ajkamat -, pedig azt hittem, hogy Josht érdekelné, mert annyira hesszelt.

Alkalmi sofőrünk elvörösödött, majd dadogva bocsánatot kért.

- Semmi gáz - veregette vállba Damien, miközben jót derült a srác reakcióján. - JB kicsit öntörvényű és nem szereti, ha húsárúként tekintenek rá.

- Én nem... - habogott Josh.

- Ja, te nem. Azért éreztem, hogy csúszik lefelé a bugyim - forgattam meg gúnyosan a szemeimet.

- Jade! - csattant fel Dam. - Elég legyen. Bocs haver, de néha túlzásba viszi a dolgokat. Tudjuk, hogy veszett jó nő, de attól még tényleg nem kéne annyira bámulni.

- Igaz. Ne haragudj Jade - pislogott bocsánatkérőn a tükörbe.

Ránéztem bűnbánó képére és nem tudtam rá haragudni.

- Felejtsük el - eresztettem meg felé egy mosolyt. - Ott vagyunk már? - kérdeztem meg Szamár módra, hogy feloldjam a feszültséget. A fiúk elnevették magukat.

- Ennyire sietsz? - vigyorgott rám Josh. - Te is rajongó vagy?

A szemeim kikerekedtek a kérdésére és a szavam is elakadt, nem úgy mint Joenak, aki hangosan felröhögött mellettem.

- Haver, nem látsz a szemedtől? Jade nem hogy nem rajongó, egyenesen utálja őket.

- Akkor miért jelentkezett a játékra? - kérdezte értetlenül a srác.

- Nem én jelentkeztem. Egy hülye picsa azt hitte, hogy jó vicc lesz, ha benevez - morogtam.

Most Joshon volt a sor, hogy hangosan röhögjön rajtam.

- Kösz az együtt érzést - durcáztam be.

- Ez most komoly? - nézett ránk, miután kiröhögte magát, de a választ leolvasta az arcunkról. - Jó szagú ibolya. Ha ezt a srácok megtudják - vihogott tovább. - Ők azt hiszik, hogy egy hatalmas rajongóval kell utazniuk, de pofára fognak esni, ha megtudják az igazat. Pedig szerintem Harry már az ágyát is felmelegítette neked.

- Cöh - kaptam fel a vizet. Oscar díjat kaphattam volna az alakításomért, mikor a nevét meghallva nem árult el semmit az arcom. Pedig a gyomrom felfordult, mikor bevillant a képe. A göndör fürtjei, a zöld szeme, a szája és a gödröcskéi, amik mindig megjelentek, ha mosolygott. A gyűlölet égő lávaként áradt szét a testemben. Fejembe befészkelte magát egy szó: bosszú. Talán eljött az ideje, hogy megleckéztessem azt, aki miatt azzá váltam, aki ma vagyok. A szám akaratlanul is gonosz mosolyra húzódott. Talán mégis élvezni fogom ezt az utazást. Vigyázz Harry Styles, jövök!