Jade

Apró csókokra, simogatásokra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, Zayn mosolygós arcát láttam meg először.

- Jó reggelt Napsugár! - suttogta és felnevetett, mikor a takarót a fejemre húztam, hogy visszatérhessek az álmaimhoz.

- Korán van még - nyafogtam.

- Lehet, hogy neked a tizenegy óra koránnak számít, de a hasunk szerint már elég késő van - vigyorgott, meghallva a gyomrom korgását.

Elképedve néztem az órára ami tényleg tizenegyet mutatott. Mostanában nem aludtam ennyit egyhuzamban, pláne ilyen nyugodtan. Lerúgtam a takarót, majd nyújtózkodni kezdtem. Zayn szemei éhesen tapadtak meztelen testemre.

- Haver, indulni kéne - törte ránk az ajtót Louis, majd mikor meglátott teljesen lefagyott. - Bo-bocsi, nem tudtam... - habogott és hátrálni kezdett, de a tekintetét nem tudta elszakítani rólam.

- Húzzál már ki! - vágott hozzá egy párnát Zayn bosszúsan, mire a szépszemű magához tért és elvörösödve csukta be az ajtót. - Idióta - puffogott az ágyban ülve.

Körül néztem a szobában, de csak a tegnapi ruháimat láttam.

- Hol van a póló és a boxer amit ígértél? - néztem csípőre tett kézzel a srácra.

- A fürdőben maradt - vonta meg a vállát, majd ő is felkelt, hasonló ruházatban, mint én. Elém állt és magához rántott.

- Minden reggel így akarok ébredni - suttogta a fülembe, miközben kezei a fenekembe markoltak.

Úgy éreztem, hogy itt az idő tisztázni vele a dolgokat.

- Zayn - emeltem fel e fejem, hogy a szemébe nézhessek. Abbahagyta a nyakam kényeztetését és érdeklődve nézett rám. - Én nem tudom megadni neked amit akarsz. Ahogy tegnap is mondtam, alkalmatlan vagyok egy kapcsolatra.

Figyeltem az arcát, ahogy felfogja szavaim jelentését. Szemei elfelhősödtek a szomorúságtól, majd néhány pillanat után felcsillant benne a remény.

- És ha úgy csinálnánk, mint eddig tetted Joeval? - erősködött.

- Nem hiszem, hogy szükséged lenne erre. Annyi lányt megkaphatsz - simítottam végig borostás arcán - nem éri meg tönkre tenni magadat miattam - húztam el a számat. - Nézd meg mi történt Joeval is - suttogtam, miközben a szívemet a bűntudat mardosta, hogy mit tettem a barátommal.

- De Jade... - kezdett volna bele, de valaki kopogott az ajtón.

- Paul vár minket az ebédlőben, siessetek! - hallottuk meg Niall hangját.

Elléptem a bradfordi fiútól és belebújtam az ágyon talált pólójába, felhúztam magamra a tegnapi nadrágomat és összekapkodtam a többi ruhámat. Zayn csak állt és nézett.

- Ennyi volt? - kérdezte megtörten.

- Hidd el, jobb ez így - válaszoltam majd az ajtóhoz léptem. - Köszönöm - néztem rá hálásan.

- Mit?

- Hogy tegnap nem hagytál magamra.

- Azt már kamatostul megháláltad - vigyorodott el végre.

- Tudtad, hogy egy perverz dög vagy? - néztem rá huncutul.

- Tudtad, hogy eszméletlen szexi vagy a pólómban? - lépett közelebb és megfogva az anyagot magához húzott. - Már a tudat, hogy nincs alatta melltartó, beindít - mondta majd ráharapott az alsó ajkamra és megszívta.

- Zayn - suttogtam a szájába, de tiltakozásom azonnal elhalt, mikor megcsókolt. Hajába túrva viszonoztam az egyre hevesebbé váló nyelvcsatát.Tépte, marcangolta a számat, majd hirtelen átváltott lassúvá, érzékivé. Hihetetlen élmény volt. Levegő után kapkodva váltunk el egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte és lehunyt szemmel próbálta normalizálni a légzését.

- Ez volt a búcsú, igaz? - kérdezte és barna íriszeit a szemeimbe fúrta.

- Okos fiú vagy - mosolyodtam el, majd lenyomtam a kilincset és magára hagytam.

Ólomsúlyokkal a szívemen tettem meg azt a pár lépést a mi szobánkig és egy nagy sóhaj után benyitottam.