Jade

Mikor felébredtem, riadtan néztem körül. Először azt sem tudtam, hol vagyok, majd bevillantak a képek a házunkról. Felültem az ágyon, fejembe éles fájdalom nyílalt, torkom kiszáradt és éreztem a füst kesernyés ízét a számban. Felkeltem és lebotorkáltam a lépcsőn, hogy minél előbb leöblíthessem ezt az undorító ízt. Hallottam, ahogy becsukódik a bejárati ajtó és a kíváncsiságom felülkerekedett rajtam, hallgatózni kezdtem. Döbbenten szembesültem azzal, hogy Lou lett a gyámom. Minek nekem gyám? És miért pont Lou? A levegőm visszatartva füleltem tovább, így kiderült, hogy valaki könyörgött neki, hogy vállalja el. Mikor a fiúk rákérdeztek, hogy ki volt, a név teljesen letaglózott.

- Harry.

- Harry? - bukott ki belőlem, lebuktatva magamat. Mindenki rám kapta a tekintetét.

- Felébredtél? - pattant fel Joe a székből és mellém lépett. Bólintottam, de a szemeimet nem vettem le a nőről.

- Miért akarta Harry, hogy te legyél a gyámom? - szegeztem neki a kérdést.

- Hallotta, mikor Damiennek nem sikerült elintéznie, hogy ő lehessen az. Arra gondolt, hogy olyan valaki kellene aki mellett ugyanúgy tudsz élni, mint eddig. Mivel csak pár hónapról van szó, belementem - vonta meg a vállát.

- Te el akartad intézni, hogy veletek maradhassak? - néztem elérzékenyülve Damre, aki elvörösödve válaszolt.

- Nem akartam, hogy intézetbe kerülj Húgi - mosolygott rám.

Odaléptem hozzá és óriási puszit nyomtam az arcára.

- Köszönöm, hogy megpróbáltad.

- Sajnos nekem nem sikerült, de Lounak igen. Mától ő figyel rád - vigyorodott el gonoszul.

- Neked is köszönöm - néztem a szőke nőre, aki csak legyintett egyet.

-Semmiség, csak ne kelljen éjjelente a rendőrségre mennem, mert nincs pénzem óvadékra - vigyorgott rám ő is.

- Nem kell - fogadkoztam. - De még mindig nem értem, hogy miért volt ez jó Harrynek? - tettem fel a kérdést.

- Lehet, hogy többet érez irántad, mint gondolnád - húzta fel a szemöldökét Lou.

- Azt kétlem - komorodtam el. Nem szerettem volna, ha ez a feltevés igaznak bizonyul.

- Nem akarsz lezuhanyozni? - rántott ki a gondolataim ingoványából Joe. - Elég koszos és büdös vagy - fintorodott el.

Végig néztem magamon és igazat kellett adnom neki. Ruhám jó néhány helyen kormos volt és a bűz, amiről azt gondoltam, hogy csak az orromba ivódott, körbe lengett mindenhol.

- Igazad van, legjobb lesz, ha lemosakszom - indultam el a szobánkba. Pillantásom az ágyra esett, ami most szintén büdös és mocskos volt az alvásom után. Nagyot sóhajtva lehúztam az ágyneműt és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Betettem egy adag mosást és úgy döntöttem, hogy nem zuhanyzok, hanem fürdök. Megengedtem a kádat vízzel és sok-sok habfürdőt tettem bele. Levetkőztem és bemásztam a habok közé. Élvezettel nyúltam el a forró vízben és egy pillanatra még azt is elfelejtettem, hogy miért is vagyok itt, de aztán eszembe jutott és eleredtek a könnyeim. Fájdalmas és egyben furcsa volt arra gondolni, hogy mostantól nincs kihez és hova mennem. Egy vadidegen lett a gyámom és azt sem tudom, ha betöltöm a tizennyolcat hol fogok élni.

- Shhh, Baba - simított végig az arcomon Joe. - Ne sírj!

Nem hallottam mikor bejött, így ijedten néztem rá.

- Nem sírok - füllentettem.

- Hát persze - mosolyodott el - csak lecsapódott a pára az arcodra.

Szomorúan pásztázta végig az arcomat. Szemeit az enyémekbe fúrta és óvatosan megcsókolt. Szája puhán, édesen simult az enyémre. Gyengéd volt, de most pont erre volt szükségem. Ez a csók nem a szexről vagy a vágyakról szólt, sokkal inkább a vigasztalásról, bátorításról. Mikor elszakadtunk egymástól szinte éreztem, ahogy egy mázsás súly legördül a szívemről.

- Köszönöm, hogy velem vagy - suttogtam neki halk, rekedt hangon.

- Mindig - mosolyodott el és tudtam, hogy komolyan gondolja.