Jade

Miután egy egész délutánt átbeszéltünk Damiannel - akit szintén lázba hozott, hogy egy neves együttes előtt léphetünk fel -,döntöttem. Felhívtam Pault és közöltem vele, hogy elfogadjuk a felkérést. Mondanom sem kell, oda-vissza volt az örömtől. Azonnal szervezkedni kezdett. Aztán aláírtuk a papírokat és onnantól az idő szélsebesen kezdett pörögni mellettünk, mire észbe kaptam, már a backstageben álltam és vártam, hogy színpadra állhassak és újra közönség előtt énekelhessek. Arcomra visszakerültek a már védjegyemmé vált piercingek és a ruhám is a régi Jadet idézte.

- Mint a régi szép időkben - olvasott szinte a gondolataim közt Joe miközben rám vigyorgott és tekintete végig pásztázta a testemet. A fekete-lila fűző és a fekete tüll szoknya nem sok mindent bízott a képzeletre.

- Ja, csak annyi a különbség, hogy közben született két babánk - vágtam nyakon, mikor belecsípett a fenekembe. - Állj le Joe! - nevettem el magam és megpróbáltam eltolni magamtól, de nem ment. Sokkal erősebb volt nálam.

- Mert ha nem? - csücsörítette össze az ajkait és vészesen közeledett hozzám.

- Akkor kénytelen leszek... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert belém fojtotta a szót. Szája rátapadt az enyémre és édes csókban részesített. Testem azonnal reagált rá. Kezeimet a nyakába fontam, míg ő egyre szorosabban ölelt magához. Mámorító érzés volt, úgy mint régen. Idilli pillanatunknak Dam jókedvű szavai vetettek véget.

- Szerelmes tubicáim, kezdünk! - indult el a lépcsőn felfelé, hogy elfoglalhassa a helyét a színpadon. Zavartan szakítottam meg a csókunkat és sütöttem le a szemeimet. Nem tudom, mi ütött belém, hogy viszonoztam.

- Gyere Cica! - fogta meg a kezemet Joe és felrángatott a pódiumra.

Az elsötétített arénában már robbanásig feszült volt a hangulat. Mikor felgyulladtak a fények, hatalmas hangorkán fogadott minket. Ahogy kezembe fogtam a mikrofont és meghallottam az első akkordokat, minden megszűnt körülöttem. Csak én és a zene léteztünk.

- Örültünk, hogy itt lehettünk! - kiáltott Damian a mikrofonjába a műsorunk végén. - Most pedig jöjjön az a zenekar, aki miatt eljöttetek. Fogadjátok szeretettel: a Subwayst! - köszöntünk el felpörögve.

Hatalmas vigyorral az arcunkon sétáltunk le és pacsiztunk össze a felfelé lépkedőkkel.

- Ez annyira...

- Überszuper volt! - fejezte be Pepe mondatát Adam lelkesen.

- Gratulálok srácok! - állt meg előttünk Paul egy férfival. - Ő itt Ben Kirby, ő menedzseli a másik együttest.

- Sziasztok! - mosolyodott el az idegen, majd kezet fogott a fiúkkal és lenyomott két puszit nekem. - Azt hiszem elég meggyőzőek voltatok. Szeretném, ha még a héten összeülnénk, megbeszélni a részleteket...

- Ácsi, miről van szó? - vágtam a szavába illetlenül és tekintetemet a két férfi közt járattam.

- Még nem szóltál nekik?

- Nem volt időm rá - húzta el keserű mosolyra a száját Paul.

- Ó, akkor engem ért a megtiszteltetés, hogy szóljak, hogy a Subways szeretné, ha velük tartanátok a turnéjukon.

A fiúk meglepetten meredtek maguk elé, míg az én agyamat elöntötte a düh.

- Nem tudom, hogy mennyit tudsz rólunk, de akkor most felvilágosítalak, két pici lány várja az öltözőben, hogy végre haza vigyem őket. Nem hiszem, hogy egy turné nekik való lenne. A mai napot is csak azért vállaltam el, mert a fiúk megkértek rá. És ha most nem haragszotok... - hagytam ott a döbbent bandát és siettem be a lányaimhoz, akikre ezen az estén egy bébiszitter vigyázott.

- Nem volt velük gond? - kérdeztem halkan a lánytól, aki csak megrázta a fejét és elmosolyodott.

- Nem. Joanne egy kicsit nyűgösködött, de ahogy meghallotta a zenét és a hangodat, megnyugodott és elaludt.

Óvatosan végig simítottam az arcukon és néhány pillanatig gyönyörködtem az édesen alvó angyalkáimban, de aztán meghallottam, hogy a hátam mögött kinyílt az ajtó. Testem megmerevedett és vártam, hogy megtudjam ki tört be az intim szférámba.

- Jól vagy? - simult két kéz a vállamra.

- Nem - válaszoltam idegesen. - Mégis, hogy képzelte ezt?

- Nyugi - fordított maga felé és a mellkasára vont. Lehunyt szemekkel hagytam, hogy a simogatásával megnyugtasson. - Megmondtuk neki, hogy ez nem így működik és szerintem megértette - emelte fel az államat. Halvány mosollyal az arcomon bólintottam, majd kibontakoztam a karjai közül és el kezdtem összepakolni. Minél előbb ágyban szerettem volna kerülni és a lányokat is biztonságban akartam tudni.

- Ha vársz egy kicsit, szólok a fiúknak és elviszlek - nézett rám Joe

- Siess - dobáltam be a kicsik váltóruháját a táskába. - Köszönöm Liza - néztem hálásan a lányra, akinek a jelenléte még csak most tűnt fel újra. - Az anyagiak...

- Paul már mindent elintézett - vágott a szavamba. - Legközelebb is nagyon szívesen vigyáznék rájuk, mert jó kisbabák.

- Nem hiszem, hogy lesz legközelebb, de azért köszi - búcsúztam el tőle majd a belépő srác kezébe nyomtam az egyik babahordót, míg a másikat Dam vette el tőlem.

Biztonsági emberek gyűrűjében jutottunk el az autónkig és örültem, hogy a rajongók most inkább a Subways zenéjére voltak kíváncsiak és nem ránk. Feltűnésmentesen ültünk be a járműbe és végre elindultunk haza.