Jade

- Schrei! - kiáltottam a mikrofonba, aztán hagytam elhalni a hangomat. Kinyitottam a szemem és végig néztem a velem szemben tomboló fiatalokon.

- Heló mindenki! - szólt bele a saját mikrofonjába Damien, a zenekarunk vezetője. - Ez volt a Tokio Hotel örökzöld slágereinek egyike, a Schrei, Jade előadásában. Most pedig jöjjön Paramortól, a Monster.

Amint meghallottam az első akkordokat, a zene átjárta a testem és teljesen kizártam a külvilágot. Csak én voltam és a zene. Egy órás koncertet adtunk az iskola tornatermében. Repertoárunkba tartozott Pink, Avril, a TH, Paramor, de játszottunk Nightwisht, Scorpionst és HIM-et is. Voltak saját számaink is, de azokat kevesen ismerték. Még. Utolsó dalként megint egy TH számot énekeltem, a Durchden Monsunt. Ez volt az egyik kedvencem. Hatalmas tapsot kaptunk. Mosolyogva fogtam meg Damien és Joe kezét, majd együttesen meghajoltunk, miután Pepe és Adam csatlakozott hozzánk.

- Mi voltunk a Hellboys! - kiáltotta Joe. - Köszönjük, hogy velünk voltatok. Sziasztok! - kacsintott az első sorban álló lányokra , akik sikítva fogadták a gesztust. Hátra mentünk a színpad mögé, az öltözőnkbe.

- Bocs, fiúk, de 10 perc cigiszünet - kaptam kézbe a cigis-dobozom és az öngyújtóm.

- Oks, de ne felejtsd el, hogy Patricia mindjárt jön és megígértük, hogy interjút adunk neki.

- Muszáj? - pislogtam bociszemekkel, ami általában bejön. Általában, de nem most.

- JB, tudod, hogy csak így intézte el nekünk a termet - nézett rám szigorúan Damien.

- Tudom - sóhajtottam lemondóan. - Pár perc és jövök.

- Ez a beszéd kislány - csapott a fenekemre Joe, miközben belekortyolt a kezében tartott sörösüvegbe.

- Nem vagyok kislány! - durcáztam be, majd az üveg felé nyúltam, hogy én is ihassak belőle, de Joe elhúzta előlem.

- 18 se vagy, tehát még kislánynak számítasz - vigyorgott rám önelégülten, miközben újra meghúzta az üveget.

Közelebb léptem hozzá és a tarkójánál fogva magamhoz húztam, majd a füléhez hajolva, belesúgtam.

- Akkor nem tartasz kislánynak, mikor alattad nyögök?

Szemei elsötétültek és megnyalta a az alsó ajkát.

- Jade, már csak 8 perc - nézett rám Dam.

Elléptem a szólógitárostól, akivel olyan "barátság extrákkal" dolog van köztünk és míg ő a szemeimbe nézett, kivettem kezéből az üveget és beleittam. Visszatettem a kezébe, majd adtam egy apró csókot a szájára. Elléptem tőle, de utánam kapott. Magához rántott és lecsapott az ajkaimra. Heves csókolózásba kezdtünk, amit a többiek röhögve néztek.

- Szobára, fiatalok! - kurjantotta el magát, Pepe.

- Joe, húzd ki a nyelved JB szájából és engedd, hogy elszívja azt a nyamvadt bűzrudat, mert különben soha nem jutunk haza - dohogott Adam.

Megszakítottuk a csókot, Joe pedig belemarkolt a fenekembe, és én minden szégyenérzet nélkül simítottam végig a nadrágja elején.

- Este folytatjuk - mondta vágytól rekedt hangon. Kacéran felnevettem, majd most már tényleg kimentem az udvarra, hogy megkaphassam a nikotin adagomat. Karikákat fújtam és néztem, ahogy semmivé lesznek. Annyira megnyugtató volt ez a tevékenység, hogy mindig ezt tettem, ha valami felidegesített, vagy csak szimplán el akartam felejteni a körülöttem lévő világot.

- Meg fogsz fázni - terített a vállamra Damien egy kabátot.

- Kösz - néztem rá hálásan. Teljesen úgy nézett ki, mint az ikertestvére, hosszú, barna haja, afro fonásba volt szelídítve. Barna szemeit, hatalmas szempillák keretezték. Nagyon jóképű volt, de ezt ő és öt perccel fiatalabb öccse is tudta magáról.

- Elmondtad már neki? - ölelte át a derekamat. Megráztam a fejem.

Múlt pénteken megint állt otthon a bál, ezért inkább elhúztam Joeékhoz, de csak Damien volt otthon. Szükségem volt valakire, akin levezetem a feszültséget. Így kerültem Damien ágyába. Mégha egyszeri alkalom volt is, és az öccsével sem járok, úgy éreztem muszáj tiszta vizet öntenem a pohárba.

- Legfeljebb azt mondod, hogy összekevertél minket - vigyorodott el, mire nyakon vágtam.

- Hülye, kicsit sem hasonlítotok.

- Szerinted. Te meg tudsz minket különböztetni. Most már "úgy" is - húzta fel perverz módon a szemöldökét.

Megforgattam a szemeimet, majd elnyomtam a csikket.

- Menjünk, essünk túl rajta - húztam befelé magammal.

Az öltözőben már ott várt minket az iskola diákelnöke és száguldó riportere.

- Hali, Pat - vágtam le magam az egyik padra.

- Szia, Jade! Kezdhetjük? - nyúlt a diktafonja után, mint egy igazi riporter, pedig csak a suliújságba készül a cikk.

Bólintottam, hogy szerintem mehet.

- Első kérdés: Mióta zenéltek együtt?

- Három éve - válaszolt Damien.

- Miért pont Punk, rock stílusú számokat nyomtok?

- Szerintünk ezeknek a számoknak van mondanivalója, nem úgy, mint néhány nyálas együttes elcsépelt slágereinek - piszkáltam a körmömet válaszadás közben.

- Nem nehéz egyedüli lánynak lenni négy fiú mellett?

- Sokan irigykedhetnek rám, mert nézz rájuk - mutattam a fiúkra -, nem mindennapi srácok. Az összes csaj a bugyijába élvez, ha csak rájuk néz.

- Te is?

Hangosan felnevettem a burkolt célzáson, aztán válaszoltam.

- Ha arra vagy kíváncsi, hogy járunk-e, elmondhatom, hogy nem. Ők olyanok nekem, mint a bátyáim - nyomtam a megbeszélt kamu szöveget. Joe rám villantott egy ezer wattos mosolyt és a szájával a "perverz" szót formálta.

- És nektek - fordult a fiúk felé -, milyen érzés egy ilyen dögös csajjal dolgozni?

- Szuper - vigyorgott Pepe.

- Miatta vannak teltházas koncertjeink - adta alá a lovat Damien. - Viccet félretéve, JB egy istennő. Nézz rá! A kinézete, mint egy modell, de a hangja a legszuperebb benne. Hallanád, mikor gyakorlunk és kiengedi. Volt rá példa, hogy a garázs előtt ahol gyakoroltunk, kisebb tömeg verődött össze, hogy hallják őt énekelni. Nélküle sehol nem lennénk.

Belepirultam a dicséretbe. Nem szerettem, ha ajnároznak, de ez most jólesett.

- Köszi fiúk, én is szeretlek titeket.

- Ha tényleg ilyen jó a hangod - nézett rám Pat sunyin -, akkor miért nem jelentkeztél még az X-faktorba, vagy más tehetségkutató műsorba?

- Nem az én világom, hogy megmondják nekem, hogy mit énekeljek, hogy énekeljem, mit vegyek fel, hogy álljon a hajam stb. Az csak a nyálgépeknek való.

- Nyálgépeknek? - háborodott fel. - Kire gondolsz? Mondanál konkrét neveket?

- Ott van az a ... - gondolkodtam hangosan, majd Adamhez fordultam. - Ad, hogy hívják azt az öt ugráló csicskát?

- One Direction - vágta rá, mert a két húga rajong értük.

- Ja, ők - bólintottam, majd újra ránéztem Patriciára, akinek az arca lila színben pompázott.

- De hát ők egy világhírű csapat - sipítozott magas hangon.

- Persze - bólogattam egyetértőn -, mert olyan menedzsment van mögöttük, hogy azzá teszik őket. Sima reklám fogás. A fiatal lányok döglenek az ilyen kis "cuki" fiúkákért - mutattam macskakörmöt a levegőben.

- Nincs igazad! - pattant fel ültéből. - Ők jók, nagyon is jók. Milliók rajonganak értük - folytatta kipirult arccal.

- Na nézd csak - nevettem fel -, egy directioner.

- Az vagyok, és büszke vagyok rá - húzta ki magát, én pedig egy gúnyos mosolyt villantottam rá.

- Ez egy szabad ország - vontam fel a vállam -, azt szeretsz, akit csak akarsz. Az ízlésficamot nem lehet orvosolni - dőltem végig a padon, jelezve, hogy én befejeztem mára. Úgy látszik, hogy Patricia is így gondolta, mert hiperszuper gyorsasággal összepakolt és elköszönt. Az ajtóból még egy gonoszt pillantást küldött felém.

- Hát, kisanyám, nem loptad a szívébe magad - röhögött fel Adam.

- Én csak az igazat mondtam - néztem rá megjátszott szerénységgel.

- Ezek után ne várd, hogy magasztalni fog minket a cikkében - morgott Damien.

- A negatív kritika is reklám - bölcselkedtem.

- Na, szedjük össze magunkat, mert elfáradtam - csapott a térdére Pepe és készülődni kezdett. Lehunytam a szemeimet és hallgattam a többiek motoszkálását. Elaludhattam, mert Joe szájra puszijára nyitottam ki a szemem.

- Jössz? - nézett a szemeimbe és ahogy körülnéztem, már csak ketten voltunk az öltözőben. Gondolom Damien intézte így, hogy nyugodtan tudjak beszélni az öccsével.

- Persze - ültem fel -, de előtte beszélnünk kell - néztem az előttem magasodó srácra.

- Miért érzem úgy, hogy nem lesz kellemes? - nevetett erőltetetten.

- Talán mert ismersz? - mosolyogtam rá halványan. Leültettem magam mellé és őszintén elmondtam neki mindent, ami múlt pénteken történt.