Aaron egy másik lánnyal beszélgetett és kb. 2 cm volt közöttük. Odafutottam a barátomhoz és magamhozöleltem, de ő csak eltolt magától gorombán.

-Bocsi szivi, de épp Stellaval beszélgetek, nem szép dolog csak így közbevágni. -nézett rám gorombán

-Ja persze...bocsi- kértem elnézést

- De ha már így közbeszóltál...ő itt Stella, gyerekkori jó barátom, Stella ő itt Mary a csajom.

-Mollynak hívnak Aaron...-forgattam meg a szemem

-Én is azt mondtam! -nézett rám szúrós szemmel

-Örvendek Stella! -nyújtottam kezet az előttem Álló lánynak de az rám se hederített

-Mehetünk csajok? -vigyorgott a a barátom

-Cs-csajok? Nem úgy volt, hogy ketten randizunk? -keresedtem el

-Úgy volt. De 10 év után újra találkoztam Stellával és muszáj velünk jönnie.

-Hát jó...-forgattam meg a szemem

Aaron elindult és mellette szorosan ment a csajszi is, nagyon idegesít hogy a pasim ennyire ignorál egy barát miatt. De valahol meg tudom érteni, biztos rég találkoztak már.
Egy kávézóhoz mentünk, ahol végig csak ők ketten beszélgettek és egyik se figyelt rám. 10 év alatt elég sok megbeszélnivaló gyűlt fel bennük.

-É-én most elmegyek pisilni. -jelentettem kinés elmentem a mosdóba

Ideges vagyok...nagyon. Mintha nem is lennék fontos Aaronnak. Nem lepne meg. Soha senkinek nem voltam fontos az életben. Mért változna pont most? Csak harmadik kerék vagyok, igazából nem is illeknAaronhoz. Szomorú, hogy elhittem, hogy valaki még képes engem szeretni.
Szívembe megint fájdalom nyilallt. Próbáltam a  sírást visszafolytani de természetesen nem ment. Fájt. Nagyon fájt. Mért mindig velem történik ez? Mért nem érdemlek egy kis szeretetet? Mért bánt az élet? Nem tettem semmit!
Táskámba kotorászva megtaláltam a legjobb barátomat. Pengét. Óvatosan bőrömhöz nyomtam és elgondolkodtam. Vajon megéri-e? Egy ilyenember miatt? Már kezdtem kijönni a depresszióból, de jön ő és visszalök.
Végignézek a karomon és hegeket látok. Kismillió darabot. Mindegyiket tudom, hogy mért tettem.
A penét a bőrbe nyomom és erősen megvágom magam. A könnyeim utattörnek maguknak és eláztatják az arcom.
Megint itt tartunk. Bántom magam. Egy olyN ember miatt aki nem érdemli meg. Nevetsées vagyok.
Vágtam még magamon párat majd rendbeszedtem magam és kimebtem. Aaron és Stella már nem voltak ott. Egyedül maradtam az asztalnál és még a számlát is nekem kellet fizetni.

Hazaindultam a szokott úton, de bárcsak ne tettem volna.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok itt Ketrin!💚
Ez egy ilyen kis komolyabb rész lenne és inkább a lelki dolgokra mentem rá! Remélem tetszik!😍💚
Vote&Comi💚💚💚