Gilbert szemszöge:

Bár már kelt fel a nap, én még mindig nem aludtam egy szemhunyásnyit sem.Így kikelve az eddig kényelmetlennek tűnő ágyamból hamar felöltöztem, majd lementem a konyhába valami ehetőt keresni.

Sydney a közös csoportunkban most szervezett le egy találkát, miszerint "miért nem zsalatunk be a városba?", így összepakoltam a vélhetően kellő dolgokat, belerakva egy hátizsákba, majd elindultam a vasútállomára, ahova ez az egész meg lett rendezve.

Sydney és Clyde már ott ültek azon a kissé szétszedett padon. Míg Sydney elszívott egy újabb szálat láncdohányoshoz hívően, addig Clyde gamer és első számú kockaként telefonozott. Mind ketten rám pillantottak, majd egy bólintással jelezték, hogy amúgy észrevették, csak marhára nincs kedvük kinyitni a szájukat egy köszönés ereéjig sem. Minek azt?

Nem sokkal később megjelent Blake is, amire ismét csak mind ketten felkapták a fejüket. Clyde szemet forgatva visszavezette tekintetét a meccsére, míg Sydney felugrott és Blake karjaiba vetette magát. A fiú ugyan kicsit próbált elhúzódni, de nem sok lehetősége volt a menekülésre. Sajnálom szegény srácot...

-Oh! Csá törpe-rakta rá tenyerét a fejemre, majd összeborzolta a nem rég beállított hajamat, így csak egy rosszalló pillantást vetettem rá-Már ilyen korán is játszasz?-nézett Clyde-ra.

-Hehe, nem aludtam sokat éjszaka, szóval nekem inkább már késő van.

-Akkor jó. Látom nem csak nekem nem sikerült.

-Hali Beth-üdvözöltem a lányt, aki időközben berobogott.

-Sziasztok-integetett, majd óvatosan megölelgették egymást Sydney-vel.

-Az a kettő megint késik?-fordult körbe Dorian-t és Char-t keresve a barna hajú újabbat szívva cigarettájába.

-Úgy tűnik.

-Mindjárt itt a vonat-pillantott Clyde az időre.

-Csipkedhetnék magukat...

-Miben fogadunk, hogy Dorian Char-nál aludt?-nevetett fel Sydney-Egy 10-est, hogy igen.

-Egy 10-es, hogy Char aludt Dorian-nál-dunnyogta Clyde

-20, hogy senki senkinél-ráncolta össze a homlokát Blake, aztán meghallva a hamvas szőke hangját, aki épp valamin Dorian-nal nevetgélt, eléjük szaladt.

-Miújság?-karolta át-Elaludtál?

-Csak egy kicsit-pillantott Dorian-ra, aki elkapva a nézését óvatosan elmosolyodott.

Mi történik itt?!

Sydney pattogott oda hozzájuk, majd lelökve Blake karját Char válláról megölelte és a csuklóját megfogva idehúzta hozzánk. Char jókedve hirtelen elmúlt, majd aggódva nézett a mellettem álló lányra.

-Beth, minden rendben?-vizslatta a lányt, aki csak egy kicsit bólintva, eléggé hamiskásan elmosolyodott-Hogy ha szeretnél róla beszélni, akkor bármikor nyugodtan hívj fel vagy valami...

-M-Minden rendben...

-Hát jó-vont vállat a szőke.

Nekem fel sem tűnt, hogy valami baja lenne. Ugyanolyan átlagosan viselkedett, mint ahogy szokott...

A vonatunk begördült, így felszálltunk rá mind a heten. Egy négyesbe a lányok ültek, mi, fiúk, pedig mellette lévőbe. A lányoknál üresen maradt székre rászórtuk a táskáinkat, majd fél perccel ezután a vonat el is indult.

Amint megérkeztünk a városba, felkapva a batyunkat leszálltunk a közlekedési járműről és a pláza felé vettük az irányt.

-Miért nem ülünk be megnézni valami filmet?

-Jó, de horrort-kezdett el ugrálni Charlotte.

-Dehogy nézünk horrort!-szólaltam fel.

-Miért, akkor mit akarsz, romantikusat?-fintorgott.

-Vígjáték.

-Vígjáték.

-Vígjáték-szólaltunk fel egyszerre Beth-el és Sydney-vel.

-Akkor legyen az-sóhajtott-De Blake mellé ülök, hogy megtudjam enni a kukoricáját, ha az enyém elfogy!-tette hozzá gyorsan, így a fiú egyből felé fordult.

-Hé!

-Ez van-vigyorgott rá a lány, miközben beállt a sorba.

Blake szemszöge:

Fogalmam sincs mi történhetett éjszaka, így azzal hitetgetve magam, hogy csak beképzeltem vissza is feküdtem aludni.

Reggel, miközben a közös csoportunkba írogattunk, megbeszélve, hogy bemegyünk a városba, megfordult a fejemben, hogy elmegyek Lotte elé, de utána eszembe jutott, hogy ő valószínűleg már ott van az állomáson, így én is oda vettem az irányt.

A lány nem viccelt azzal, hogy csak azért ül mellém, hogy megehesse a popcorn-om, amikor az övé elfogy, ugyanis 20 perc nem telt el a filmből, ő már az én zacskóm után nyúlkált, így rácsaptam a kezére.

-Au-szólalt fel, miközben legörbítette a szája szélét.

-Nem kapsz-néztem rá mérgesen.

-Mégis miért nem?-pislogott rám nagy szemekkel-Én is mindig adok neked mindenemből-érvelt.

-Ez nem igaz!-akadtam ki rámutogatva-Tegnap sem kaptam a jégkásádból!

-Ohh...-kezdte el kémlelni a cipőmet elgondolkodva, valószínűleg, hogy kitaláljon valami mesét, mégis miért nem-Nem akartam, hogy utána fájjon a torkod!-emelte fel a mutatóujját magyarázóan.

-Gyenge volt-ingattam meg a fejem.

-Ajj már Blake!-dőlt hátra a székében felfújva az arcát, így én sóhajtottam egyet, amire a lány egyből ismét felfigyelt és megpróbált semleges arccal felém fordulni, miközben kinyújtotta maga elé a kezét, jelezve, hogy oda rakhatom bele neki a kukoricát. Elnevettem magam rajta, majd kivéve egy kisebb darabot a zacskóból a tenyerébe helyeztem. Egyből megette és ismét ugyanoda visszahelyezte a kézfejét, ahol az előbb is tartotta.

-Nem kapsz többet-vigyorodtam el.

-Olyan gonosz vagy-ráncolta össze a homlokát-Na jól van! Nem muszáj ám nekem felköszönteni téged szülinapodkor... Mikor is lesz? Ebben a hónapban?

-De mocskosan játszasz!-tátottam el a szám.

-Tudom-fordult felém elnevetve magát-Naa...Ne nézz már így...-konyult le a szája ismét-Kérsz egy puszit?-nézett rám megbánóan, így egyből válaszoltam.

-Igen! Ide, az arcomra!-mutattam a helyre.

-Jó. Majd miután kaptam még a kukoricádból-bólogatott meggyőzően, miközben én elröhögtem magam.

-Megjegyeztem üzletasszony!

-Elhalkulnátok mostmár?!-szólt ránk Gilbert, így mindketten meglapultunk a székünkben, miközben Lotte ismét a popcornomért kezdett el nyúlkálni, de én újra rácsaptam a kezére.

-Nemár!-ciccegett, majd felfújva az arcát még egy utolsót mérgesen rám pillantott, aztán inkább ráhajtotta a fejét Dorian vállára. Legalább mostmár csendben van, bár az nem igazán tetszett, hogy miért is következett be. 

Kiszúrva, hogy az a nyikhaj felemelte, az eddig lábán pihentetett a kezét és rá akarta helyezni a Lotte karfán lévőjére egyből felszólaltam. Na nehogy már.

-Kell még popcorn?-nyomtam a kezeibe a zacskót, így a lány vigyorogva felém fordult.

-Tudtam én, hogy szeretsz-hajolt közelebb, majd egy gyors arcra puszi után hátradőlt a székében, tovább nézve a filmet. Egyből észrevettem Dorian csúnyán pillantását, így én csak kedvesen rámosolyogtam.

Hülye nyikhaj.

Igazából nem voltak rossz poénok a filmben, de az összeset lelőtték már az előzetesekben, így nem volt semmi újdonság.

-Taknyosra röhögtem magam, amikor a csaj nem tudta meghackelni a rendszert és ráhívták a zsarukat!-kezdett el újra nevetni a hamvas szőke, belém kapaszkodva és kissé összegörnyedve.

-Clyde...Az nem is egy poén volt...

-Hogy lehet valaki ilyen béna?!-hagyta figyelmen kívül a mondatom, továbbra is a jeleneten szórakozva, azonban mikor meghallotta a telefonja pittyogását hirtelen abbahagyta és megállt egy helyben-Várjatok!

-Mi az?-fordult hátra Sydney is.

-Itt van a nőm.

-A mid?-fordultam felé hunyorogva, hiszen biztos vagyok benne, hogy csak félremondta.

-A Discord kitten-em.

-De az azt hittem, hogy én vagyok!-háborodott fel Lotte-Én vagyok a support-od heló! Nem cserélhetsz csak így le!

-Shh-rakta a mutatóujját a szája elé, így a lány elfintorodott.

-És most idejön vagy mi lesz?-rakta a kezeit zsebre Gilbert. Igazából ez a válasz engem is foglalkoztatott.

-Azt mondja, hogy lát minket...-pillantott fel a telefonjáról körbe fordulva, ezzel elérve, hogy mindenki nézelődni kezdjen keresve, mégis ki lehet az az elvetemült, aki Clyde-al játszik Charlotte-on kívül-Fekete, kapucnis, cipzáros pulcsi van rajta-tette hozzá

-Mármint ő?!-mutatott egy irányba Lotte felnevetve.

-Mi? Hol?-kapta abba az irányba a fejét Clyde is, majd kikerekedett szemekkel vissza is fordult felénk.

-Pff...Integet neked-mosolyodott el Sydney is.

-Valamelyikőtök jöjjön oda, mintha a nőm lenne. Légyszi...-motyogott maga elé.

-Ennyit a Discord kitten-edről-törölgette a könnyeit Lotte-Egy negyven éves, kopaszodó férfi, aki tud uwu girl hangon beszélni.

-Én...Én ezt nem tudtam-hajtotta le a fejét megsemmisülve.

-Én ezen fogom taknyosra röhögni magam-tette hozzá a fiú szófordulatát használva.

-Szerintem oda kellene menned hozzá-próbáltam meg visszatartani a vigyorom.

-Biztos, hogy nem... Nincs az az égi erő, ami engem odavonszol...

-És mond csak-lépett közelebb felé Lotte-Mivel játszik? Valami trap karakterrel?

-Lulu-zik...

-És nem volt gyanús?-nevetett fel ismét, de aztán abba is hagyta, mikor kissé oldalra dőlt, nem igen tudva megtartani az egyensúlyát. Még épp időben eltudtam kapni.

-Jól vagy?-állítottam két lábra, míg ő bólintott egyet-Iszol te rendesen?

-Még a te kóládat is megittam...

-Hülye vagy Charlotte?! Ne ijesztegess! Egyik szívroham a másik után!

-Nem azért, hogy megzavarjak bármit is, de a Discord kitten erre tart-szólalt fel Gilbert, így Clyde egyből felkapta a fejét.

-Menjünk innen!-indult el a pláza folyosóján, ennek hatására, pedig a többiek is követni kezdték.

-Tudsz jönni?-támasztottam meg a lány hátát, ő pedig válaszul csak hümmögött egyet.

-Hé Blake...

-Mi az?

-Menjünk vissza a Trap-be.

-Hogy jön ez most ide?-nevettem el magam kínosan.

-Csak...Légyszíves. Segíts meggyőzni a többieket...

-M-Miért?

-Csak...Csak segíts légyszíves-hajtotta le a fejét. Hirtelen nagyon elkomolyodott.

-Van...Valami baj?

-Nincs semmi-ingatta meg a fejét.

-Azért ha mégis volna, nyugodtan elmondhatod...-biztosítottam, ő pedig halványan elmosolyodott.

-Tudom.

-Sziasztok!-figyeltünk fel mindketten egy ismeretlen hangra, így egyből az felé fordultunk-Ti véletlen nem Cameron cica barátai vagytok?

-Cameron cica?-kérdezett vissza a mellettem álló.

-Az előbb itt lévő hamvas szőke srác, olyasmi haja van, mint Levi-nak az Attack on Titan-ből, csak picit hosszabb.

-Jaaa! Hogy ő Cameron cica!

-Igen, igen ő.

-Az előbb érdeklődött tőlünk, hogy nem láttuk a Discord kitten-jét vagy mit mondott-kapcsolódtam be a beszélgetésbe. Legalább annyi esze volt, hogy nem a saját nevét adta meg...

-Ohh...Szóval nem ismeritek?

-Mi ugyan nem-tagadtam le, ő pedig megköszönve a segítséget a fiú után szaladt.

-Szegény Clyde... De legalább nem a valódi nevét használja...

-Ugye?! Nekem is ez volt az első gondolatom!