Charlotte szemszöge:

-Char? Minden rendben?-szólított meg Dorian, mikor a válla után kaptam.

Nincs itt. Már nincs itt.

-Persze-bólintottam-csak kicsit megszédültem...

Ez ma már a harmadik... Szépen lassan elsötétedik a világ, majd pár másodperc múlva kitisztul a látásom. Ugyanolyan volt, akárcsak reggel vagy a plázában, ezért is akartam ide sietni.

-Kevés itt a levegő...-húzogatta el a pólóját magától, miközben a fejét a mellém lépő Blake-re kapta.

-Jól vagy?-kezdett el gyanúsan méregetni.

-Ömm... Igen.

-Le vagy sápadva...Ne forduljunk vissza?-simította meg arcomat jobb kezével kissé közelebb hajolva.

-Ne-...

-De!-vágott a mondatomba Gil, mint aki csak erre a kérdésre várt volna, hogy elhangozzon, majd a lábát a földhöz vágva elhaladt mellettünk.

-Lehet kicsit mérges rám...-szólaltam meg kínosan elmosolyodva. Ezúttal túl messzire mentem.

-Csak tudja, hogy nem mondtad komolyan...-cirógatta meg Blake ismét az arcom, majd átcsúsztatva karját a nyakam mögött, átkarolt és megindult velem a fiatalabb fiú után.

-Nekem nem úgy tűnik... Most nagyon gonosz voltam...

-Kicsit.

-Tudom...-hajtottam le a fejem.

-Menj, beszéld meg vele-hajolt lejjebb, hogy a fejünk egy szinten legyen.

-Rendben-néztem rá bólintva, így ő közelebb húzva egy puszit nyomott az az arcomra, de az már túl közel volt a szám széléhez, így nevetve csaptam meg a vállát.

-Véletlen volt! Na-mosolyodott el, majd a fiú felé nézett jelezve, hogy induljak.

-Gil-szólítottam meg, ő azonban csak a földhöz csapkodva a lábát haladt tovább előre-Hé! Nemár-vettem le Blake kezét a vállamról, miközben a fiú után lépkedtem-Naa...Te is tudod, hogy nem komolyan mondtam.

-Persze...-motyogta az orra alatt.

-Lehet, hogy csak kicsit megfázott vagy valami-legyintgettem, azonban ő mintha csak nem is figyelt volna rám, előre fordulva ballagott továbbra is-Sajnálom-sóhajtottam.

-Tudod-állt meg hirtelen-Nem kellene most sajnálnod, ha gondolkodnál, mielőtt ilyen dolgokat mondasz.

Nem válaszoltam. Igaza van. Most az egyszer tényleg nagyon messzire mentem.

-Viszünk Beth-nek is fagyit?-jutott eszembe hirtelen.

-Nem. Haza megyek. Hagyjál már békén.

-Hogy te mekkora egy gyökér vagy... -szólalt fel Sydney, ahogy mellém lépett, a kezét a vállamra téve-Mondta, hogy sajnálja. Letérdelni ne térdeljen le eléd?

A fiú mérgesen fordult vissza, azonban a lánynak visszaszólni nem mert.

-Nincs semmi baj- mosolyodtam el halványan Sydney-re nézve, ő azonban csak hitetlenül megrázta a fejét.

-Persze, neked semmi sem baj, csak mindig legyen ott veled valamelyik kanod, aztán te el vagy-szólalt fel ismét Gilbert, most azonban hátra sem fordulva.

-Gilbert!-szólt figyelmeztetően Clyde.

-Nem érdekel. Ő nem tudja magát megvédeni? Nincsen szája, hogy beszéljen?-torpant meg, én pedig lesütöttem a szemem-Most mivan?-fordult felém kíváncsian, én pedig megpróbáltam visszafogni az előbb arcomra felkúszott mosolyomat, mielőtt még észreveszi-Nem fogsz mondani semmit sem, mert tudod, hogy igazam van? Most miért nincsen nagy szád, mint máskor? Eddig olyan hű de nagy pofád volt! Most mi történt?!

-Viselkedj-rántotta kissé meg a kapucnijánál Dorian, amin kissé meglepődtem. Nem szokott ilyen erőszakos lenni. Gilbert egyből elhalkult. Általában Clyde és Ő az, akire mindig hallgat-Gyere, menjünk fagyizni-ragadta meg a kezemet, elindulva velem kifelé az épületből.

Most nem arra mentünk, ahol bemásztunk, hanem a telek erdősebb oldalán, hiszen arra van a fagyizó.

-Köszönöm...-mondtam kissé halkan, abban reménykedve, hogy a fiú így is meghallja. Óvatosan elmosolyodva bólintott.

-Nem tesz semmit.

-Dorci...

-Hm?

-Szerintem ott hagytam.

-Mit?

-A lányt. Szerintem ott hagytam.

-Ennek örülök-mosolyodott el halványan.

-De olyan, mintha nem lenne bent a házban.

-Ezt hogy érted?-állt meg, így én is ezt tettem, miközben vele szembe fordultam.

-Úgy, hogy nincs ott bent-mutattam az épület felé.

-Akkor hol van?

-Nem tudom...

-Rajtad?

-Nem... Biztos, hogy nem.

-De... Mindenki más még bent van a házban...

-Beth...

-Mivan vele?

-Beth nincs bent...

-Azt ne mond, hogy nála van...

-Én... Én nem tudom. Lehet... De nem biztos!-néztem fel rá, azonban meglátva a szemeiben a tehetetlenség csillogását inkább le is hajtottam a fejemet-Tudod mit? Felejtsük el... Biztos csak beképzelem.

-Char?-szólított meg, azonban én nem válaszoltam-Hé! Char? Minden rendben?-emelte feljebb a fejem az állam alá helyezve két ujját, hogy a szemembe nézhessen.

-Fáradt vagyok, menjünk haza...-vezettem végig a kezeimet a nyaka körül, hogy közelebb húzhassam magamhoz, így ő is áthelyezte a derekamra a sajátjait.

-Legyen.

-Dorci...

-Hm?

-Szeretlek.

-Én is szeretlek-mosolyodott el halványan, majd közelebb hajolva, óvatosan tenyerei közé vette az arcomat és lassan ajkaimra hajolt.

Ugyan már egyszer mindketten becsuktuk a szemünket, azonban amikor én kinyitottam a sajátom, hogy rápillanthassak a fiú arcára a tekintetem egyből találkozott az övével, így elnevettük magunkat.

-Csukd be-szóltam rá vigyorogva, miközben kissé hátrébb húzódtam.

-Nem-mosolyodott el ő is.

-Aztán mégis miért nem?-tettettem felháborodást, így a fiú nevetve ugyan, de becsukta a szemeit.

-És most mi lesz?-kérdezte továbbra is behunyt pillákkal, leengedve maga mellé a kezeit. A tarkójánál fogva húztam magamhoz ismét, így ő újra a derekamra csúsztatta kezeit.

Hirtelen léptekre kaptam fel a fejem, amire a fiú is felfigyelt, így mindketten arra néztük, azonban mozdulni nem mozdultunk.

Éreztem, hogy erősebben kezdett fogni, azonban mikor megjelent Gil feje engedni kezdett a szorításán.

Biztos vagyok benne, hogy a szőkés barna fiú rájött mit is csináltunk, azonban teljesen figyelmen kívül hagyott mindkettőnket, így mi is távolabb léptünk egymástól.

Pár pillanattal később Clyde és Sydney is felbukkant, a hátuk mögött Blake-kel, aki észre véve engem egyből mellém sorolt.

-Hát ti?

-Megálltunk egy kicsit, miért?-kérdeztem vissza egyből.

-Azt hittem, már leléptetek.

-Előled, terveztünk-motyogott Dorci, így egyből elnevettem magam rajta. Ez gonosz volt

-Tudod már, hogy hova megyünk nyaralni?-váltott hirtelen témát a fiú, miközben mindannyian elindultunk.

-Nem-ráztam a fejem-Anyáék még nem mondták el, de Lily tudja, majd belőle kiszedem-vigyorodtam el.

-Csikizd meg és elmondja-mosolyodott el ő is.

-A Nina is jön?

-Úgy tudom-vont vállat-Szokott jönni legalábbis.

-Ki az a Nina?-szólalt fel Clyde.

-Blake nővére.

-Jó nő?

-Az-válaszoltam-De veled szóba sem állna.

-Miért bántasz?-kapott a mellkasához fájdalmasan.

-Mert így van?-kérdeztem nevetve-Amúgy is... Nem elég neked a Discord kitten-ed Cameron cica?-nevettem fel.

-Ne bánts már! Honnan kellett volna tudnom?!

-Egy Lulu main, érted?! Legalább gyanakodnod kellett volna!

-Mikor megyünk?-böködte meg az arcom Blake, hogy rá figyeljek, így abbahagytam Clyde piszkálását.

-Most hétfőn indulunk-csaptam rá a kezére, ezzel elérve, hogy abba hagyja.

-Mi?-vágott közbe Sydney. Nem is tudtam, hogy ő is hallgatja a beszélgetésünket-Nem nyáron szoktatok menni?

-Nyár van-néztem rá furán-Az utolsó pár sulis napról kikérnek minket-tettem hozzá, hátha erre gondolt.

-És... Csak ti mentek?

-Hogy érted?

-Hát a te családod, meg Blake-é.

-Ühüm-bólintottam-Már le van foglalva. Épp szerencsénk volt, mert pár perccel később már teltház volt.

-Értem-bólintott egyet lassan, majd megrázva a fejét elővette a cigis dobozát és a könyökömnél fogva a sor leghátuljára húzott-Kérsz?-nyújtotta felém.

-Nem, köszi.

-Excigis?-szólalt fel ismét, így eléggé értetlenül néztem rá, azonban mikor Dorci hátrafordult kétszer akkorára nőttek a szemeim.

-Nem. Leszoktam.

-Pedig pattintós.

-Akkor sem...

-Erdei gyümölcsös.

-Sydney... Hagyjál már-sóhajtott, miközben mellém lépett összekulcsolva a kisujjunkat.

-Hát jó... Legyen. De ha nem kell cigi minek sorolsz mellénk? Sicc innen. Csajos beszélgetés van.

-Nekem adj egyet-várt be minket Blake is, így a lány a kezébe nyomott egy szálat, majd meggyújtotta a sajátját.

-Blake...-néztem rá csúnyán.

-Mivan?-nézett rám vigyorogva, így én is gonoszul elmosolyodtam.

-Megmondalak anyádnak.

-Azt próbáld meg-vigyorgott továbbra is, miközben kissé lejjebb hajolt, hogy Sydney elérje a szájában lévő szálat és meg tudja gyújtani.

-Nem... Inkább Nina-nak mondalak meg.

-Lotte... Látom meguntad az életet.

-Te meg látom meguntad a jól működő tüdődet.

A fiú csak sóhajtott egyet.

-Kérsz egy slukkot?-fordult felém ismét, én pedig hitetlenül elnevettem magam.

-Faszom... Add ide-vettem ki az ujjai közül, majd beleszívva egyet vissza is adtam neki.

-Mostmár én is betudlak köpni anyádnak.

-Azt próbáld meg-löktem meg a vállát nevetve.

-Dorian?-szólalt fel Sydney-Biztos nem?-tartotta felé ismét a dobozt.

-Van sajátom...-motyogta a fiú, majd a táskájában kezdett kutakodni.

Hogy mivan?

-Clyde, Gil?-kérdezte meg az előttünk menőket is.

-Vidd innen azt a büdös szart-válaszolt a hamvas szőke a telefonját bámulva, Gil pedig nem válaszolt.

-Nem is büdös!-háborodott fel Sydney.

-Mit játszasz?-próbáltam meg átnézni a válla felett, de nem igazán sikerült.

-Witcher Go.

-Ohh... Megnézem, hogy jó-e már a telefonom, aztán én is tolom-jutott eszembe hirtelen, majd előkapva a zsebemből bekapcsoltam azt. Működött.

-Mid van Dorian?-kapta fel a fejét hirtelen Clyde, így én is a fiú felé fordultam.

-Kevert mangós-ananászos-nyújtotta felé, így a fiú egyből beleszippantott.

-Szeretlek-nyújtotta neki vissza.

-Char?-fordult felém Dorci, miután beleszippantott, így megköszönve elvettem tőle, majd a számba vettem, hogy megízleljem.

-Minek szívtok vízgőzt?-fintorgott Sydney.

-Mert nem bírjuk a rendeset-röhögte el magát Clyde, miközben felém nyújtotta a kezét, hogy átadjam neki az eszközt.

-Nem kapod meg-ráncoltam a homlokom, közben a játékban lévő térképet kémlelve, hátha felbukkan rajta egy entitás, amit letudok győzni.

-Aztán mégis miért nem?

-Kicsi vagy te még ehhez.

-Fiatalabb vagy, mint én!-akadt ki, azonban egy "ohh" felszólalás után húzogatni kezdte az ujját a képernyőjén.

-Tessék-nyomtam vissza Dorci kezébe a gépezetet, majd rányomva a szörnyre én is támadni kezdtem azt-Ugye fagyizni megyünk?-kérdeztem meg mellékesen, mindenki beleegyezését várva.

-Mi oda-válaszolt Dorci, így Blake is felszólalt.

-Én is. Sydney, Clyde?

-Mi is.

-Gil?-szólt a fiúhoz Clyde, azonban ő még mindig nem válaszolt.

-Vajon mi lehet Beth-el?-pillantottam fel az égre egy pillanatra, miközben megálltunk a kerítés előtt, megvárva, hogy Blake és Sydney elszívja azt a szálat, majd átmászhassunk.

-Fogalmam sincs-tette a kezét a fejemre Dorci, Sydney pedig sóhajtott egyet.

-Remélem jól van...

Sydney szemszöge:

-Tényleg!-szólalt fel hirtelen Charlotte, miközben közelebb jött hozzám az arcomba hajolva-Milyen volt az első csókod egy lánnyal?-csücsörített, így kissé elvörösödve arrébb toltam az arcánál fogva, azonban ő csak elnevette magát-Ne izélj már!

-Hagyj békén Charlotte-közöltem robot hangon elfordítva a fejem, ahol viszont a tekintetem Blake-ével találkozott.

-Repkedtek pillangók a hasadban?

Elmosolyodva nézett minket a kezeit karba  téve, de kettőnk közül is a még mindig csücsörítő hamvas szőkét figyelte jobban.

Az a halvány mosoly is leolvadt az arcomról, majd elvéve a tenyerem a lány arcáról és elnyomva a cigit, elsőként kezdtem el átmászni a kerítésen.

Földet érve a túloldalon, azonban ahogy megfordultam ismét az arcomban volt Charlotte. Hogy csinálja?

-Nem kell szégyenlősködni -legyintett-Nekem a legeslegelső csókom is lánnyal volt. Mivan abban?

-Mi?-kaptam fel a fejem. Mindenre számítottam csak erre nem.

-Úgy hívták, hogy Emma-közölte higgadtan.

-Tégla vagy?-csúszott ki a számon gondolkodás nélkül, így mikor észrevettem magam egyből a számra tapasztottam a kezemet.

-Nem-nem-legyezgetett az arca előtt, miközben a halvány mosolya leolvadt a szájáról, azonban pár pillanattal később már ismét ott csücsült az arcán-Emma... Ő különleges volt.

-Várj!-vágott közbe Blake, mikor a földre ért-A szőke Emma?!

-A szőke-bólintott ártatlanul, így a fiú egyből lefagyott.

-Anyám...-rázta meg a fejét hitetlenül, majd hirtelen rámutatott a lányra-Én mindig is mondtam, hogy gyanúsak vagytok!

-Pfff-nevette el magát Charlotte, én pedig jobb dolgom híján csak kapkodtam köztük a fejem.

-Én úgy tudtam!-csapott a homlokára-De bármikor is kérdeztem, hogy együtt vagytok-e azt mondtátok, hogy nem!

-Tényleg nem voltunk-rázta meg a fejét.

-Hát akkor?!

-Csak... Történt egy-két dolog...

-Hogy mivan?-tágultak ki a fiú szemei-Azt ne mondd, hogy...-tátotta el a száját, viszont Char nem válaszolt, csak elmosolyodva hátat fordított és követni kezdte Gilbert-et, Clyde-ot valamint Dorian-t, aki valószínűleg hallotta a beszélgetésünket és nem volt rá kíváncsi, így előre ment.

Na jó... Ez most teljesen lesokkolt. Ha valakire rá kellett volna vágnom, hogy full hetero ő lett volna a tippem, de most...

Jézus... Hogy nem vettem észre?!

Egyáltalán... Egyáltalán vonzódik a fiúkhoz?!

Hát persze... Ezért volt velük ilyen közvetlen. Csak egyszerű havernak tekinti őket...

De ha nem vonzódik hozzájuk, akkor az azt jelenti, hogy Blake is felfogja adni... Ugye?

-A szőke Emma?!-szólalt fel a mellettem álló fiú pár másodperc elteltével, még mindig a lány után nézve-A szőke Emma beelőzött?! Nehogy már...-indult meg, hogy utolérje Charlotte-ot, így én is követni kezdtem-Hé Char! Most komolyan?!

-Tessék?-fordult felé a lány.

-Csináltátok?!

-Ez eléggé indiszkrét volt...-húzta össze a szemét.

-Igen vagy nem?!

-Ki tudja?-vont vállat szórakozottan.

-Ne szórakozz már velem!-akadt ki teljesen Blake, Dorian, pedig elnevette magát. Nem is zavarja, hogy egy ilyen témáról van szó?

-Legyen... Mi történik, ha azt mondom, hogy igen?-vigyorgott.

-Hát... Akkor... Nem tudom. Miért, igen?

-Nem mondom meg-nyújtotta ki a nyelvét.

-Leharapom-ráncolta a homlokát a fiú, így a lány sunyin elmosolyodott.

-Hajrá.

-Hogy vagy?-sorolt mellém hirtelen Clyde, így kissé meglepődtem. Egyből leesett, hogy a Beth-es ügyre gondol-Char-ral semmiről sem lehet komolyan beszélgetni, szóval... Gondoltam majd én leszek a "mentál szupport".

-Hát...Kissé váratlanul ért-mosolyodtam el kínosan, miközben lehajtottam a fejem-Sosem gondoltam volna, hogy... Érted.

-Persze, hogy értem...-túrt bele a hajába, hogy ne lógjon a szemébe, majd a zsebébe süllyesztette a telefonját, jelezve, hogy minden figyelmét nekem szenteli. Ez ritkaság nála, így muszáj megbecsülni.

-M-Mit kéne most csinálnom?-pillantottam fel rá egy röpke másodpercre, de aztán vissza is tereltem a tekintetem a felrepedezett betonútra. Fogalmam sem volt, hogyan is kellene reagálnom.

-Hmm...-gondolkodott el- Az rajtad áll. Viszonzod az érzéseit vagy nem?

-Nem tudom...

-Ez nem egy nem-tátotta el a száját.

-De... Inkább hajlik a nem felé, bármennyire is...Sajnálom Beth-et-fejeztem be végül. Másodpercekig csak csendben sétáltunk, amikor ismét felszólaltam-Most álljak oda elé és utasítsam el?

-Technikailag... Nem kérte sem azt, hogy fogadd el az érzéseit, sem azt, hogy utasítsd el.

-Akkor... Csak hagyjam figyelmen kívül azt a...

-Ahogy szeretnéd-emelte fel a kezeit-Én csak felhívtam rá a figyelmedet, hogy szerintem nem vár tőled semmilyen visszajelzést.

-Logikusan gondolkodsz... Igazad van.