Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

𝓬𝓱𝓪𝓶𝓹𝓪𝓰𝓷𝓮

Charlotte szemszöge:

-Van rágód?-egyenesedett fel a fiú a csap elől megtörölve a száját, így én is ellöktem magam a csempézett faltól, aminek időközben neki dőltem és elkezdtem kutatni a zsebeimben. Valahova biztos vagyok, hogy raktam el egy csomaggal.

-Dínós-figyelmeztettem előre.

-Melyik?

-Epres-banános.

-Jó, az jöhet-bólintott megigazgatva a haját, már ahogy tudta tükör nélkül. Elővéve a dobozkát, a kinyújtott kezébe helyeztem egy rózsaszín golyót, majd én is bevettem egyet a számba. 

-Megvársz, amíg veszek valami innivalót?

-Persze-biccentett ismét, így mindketten elhagytuk a mosdót és körbenézve a bezinkúton kerestem valami kedvemre valót, amit Lily is szeret, mert úgy is bele fog inni. 

-Neked kell valami?-fordultam felé érdeklődve, kezemben az anyumnak szánt tonic-ommal és a mi másfél literes üdítőnkkel.

-Majd iszok a tiédből-vigyorgott rám, így kifizetve a dolgokat kiléptünk a fotocellás ajtón.

Visszaindulva az autóhoz ismét beszédbe elegyedtünk. Kinyitva a csomagtartót előkerestem a világos zöld színű reklám szatyrot, majd bedobtam a hátsó sorba, hogy nálunk legyenek az édességek és a chipsek. Ezt már előbb is meg kellett volna tennem.

Miután mindenkivel közöltük, hogy Blake mostmár jobban van, visszaültünk a kocsiba és tovább mentünk.

-Szeretnél Uno-zni?-pillantottam a fiúra.

-Persz-

-Ohh! Én is szeretnék!-fordult hátra Daniel, így szemetforgatva mindketten rátereltük a tekintetünk.

-Akkor megkeresem-mosolyodtam el kellemetlenül, majd a hátam mögé nyúlva elővettem az első táskát, ami a kezembe került. Igaz, így is meg kellett volna keresnem, de valahogy elfogyott a lelkesedésem, mikor meghallottam, hogy izomagy is csatlakozni akar. Kicsit kutakodtam a hátizsákban, aztán tettetett szomorúsággal ismét a férfire néztem-Szerintem otthon hagytam-sóhajtottam, így ő is elszomorodva, majd vállat vonva előre fordult. Meglengetve a telefonom Blake előtt, jelezve, hogy játszunk online egyből kapcsolt, majd a kóddal belépett a szobába.

Igazából elég jól elszórakoztunk ezzel a verzióval is, de egy másfél óra után meguntuk, így a rágcsás zacskót kezdtük el fosztogatni, egybe öntve a fiúék dolgaival. Mikor ezt Lily is észrevette inkább szólt apának, hogy álljon meg, hogy hátraülhessen hozzánk a másik szélére.

Csak 2 órával később álltunk meg egy benzinkútnál, hogy mindenki elmehessen pisilni, hiszen már mindenki tartogatta egy ideje. Apum leparkolt egy üres helyre, majd mindenki kiszállt, hogy megmozgathassa a végtagjait és végre elmehessen Wc-re. Ahogy beértünk a kis épületbe, egyből mindannyian elképedtünk a méteres sor láttán a női mosdó előtt. 

A fiúk pedig csak kinevettek minket és bementek a férfi mellékhelységbe.

Vállat vonva átálltam a csapatunk által kialakult kisebb sorba a sima emberkével ellátott táblához és vártam, hogy a soron következzek. Anyámék már meg sem lepődtek rajta, de a többi sorban álló nő kissé elkezdett méregetni.

Blake elnevette magát rajtam, majd átkarolva behúzott az ajtón belülre, hiszen felszabadult a 3 Wc, amibe apum, Jonh és Daniel ment be, így mi voltunk a következők. Akik most végeztek, épp kezet mostak -jobb esetben-, de az egyikük nagyon csúnyán kezdett el vizslatni, így csak elfordítottam onnan a fejem, mielőtt kedve támad beszólni.

-Nem tudom, hogy feltűnt-e, de ez nem a női mosdó-szólt ide gúnyosan -a kezét törölgetve legalább 10 papírtörlőbe egyszerre- egy férfi.

-És akkor mivan?-válaszoltam flegmán.

-Vicces kislány vagy-vigyorgott rám, ennek hatására, pedig inkább undorral az arcomon előre fordultam, de ott egyből össze is akadt a tekintetem Blake-ével. A férfi felé biccentett, kérdezve, hogy lerendezze-e, azonban csak lemondóan megráztam a fejem. Nem éreztem szükségét-Na mivan? Erre már nem válaszolsz?

-Van valami probléma?-fordult a férfi felé hirtelen Blake, így az kissé megilletődve védekezően felemelte a kezét, majd elindult az ajtó felé.

-Nincs semmi-szólt, aztán kilépett a helységből.

-Utálom az ilyen embereket...-motyogtam az orrom alatt, azonban a fiú így is tisztán megértette és egyetértően bólintott. Amint apumék végeztek mi is bementünk és elvégeztük a dolgunkat. Értékeltem, hogy Blake megvárta, amíg végzem és csak utána hagyta el, velem együtt a helységet.

Körbepillantva apámék után egyből kiszúrtam őket a pénztárnál, így kíváncsiskodva mentem oda, mégis mit veszenk.

-Ti jégkrémet esztek titokban?!-akadtam ki, ahogy megpillantottam a pulton a 3 darabot. Várj...Hármat? Apámék lespanoltak Daniel-el?

-Hozzatok magatoknak is, ha szeretnétek...-sóhajtott.

-Még szép, hogy szeretnénk!-indultam meg a fagyasztóhoz választani valamit-Anyámékkel mi lesz?-tettem fel a kérdést mellékesen.

-Vesznek maguknak.

-Ez csúnya volt-kaptam felé a fejem, ő azonban csak elnézett a másik irányba.

Végül a bezinkút mellett kihelyezett asztalok egyikéhez ültünk le, elfogyasztani a választott fagylaltjainkat.

-Ti amúgy...-mutatott rám és Blake-re izomagy-Együtt vagytok?

-Aha-bólintottam elmosolyodva,a mellettem ülő fiúra pillantva, aki megrázva a fejét elröhögte magát. Apám és John is egyből ránk kapta a tekintetét, de mikor Daniel egy pillanatra elfordult megráztam a fejem, nekik pedig egyből leesett, hogy csak vicceltem.

-Már lassan 4 éve-tette hozzá apum nagy szemekkel bólogatva, hogy elhitesse izomaggyal, így ő egyből csodálkozni kezdett.

-Ha tudták volna, mit jelent a járás, már oviban is összejöttek volna-szólalt fel John szintén bekapcsolódva. 

-Eddig fel sem tűnt? Lily is igazából a mi gyerekünk, csak a húgomnak álcázza magát.

-Ezt már kissé nehéz elhinni-kezdett el összehúzott szemekkel kémlelni, így felnevettem.

-Jó, az utolsó nem igaz. 

-Még csak terhes-vigyorodott el Blake mellettem, így egyből felé kaptam a fejem, miközben rácsaptam a combjára.

-Hülye!Miért mondtad el?!Apámék még nem tudták!

-Hány évesek is vagytok ti?!-tágultak ki Daniel szemei, de őt figyelmen kívül hagyva, folytattam tovább a színjátékom.

-A nyaralás után akartam nekik elmondani!

-Bassza meg! Eddig miért nem szóltál?!

-Mert azt hittem, hogy tudod!

-Nagypapák leszünk?-fordult felém John.

-Ti erről nem tudtok!

-Jólvan...Ennyire azért nem vagyok hülye... Leesett, hogy nem vagy az-forgatta meg a szemét David? Daniel? Mit tudom én, valamelyik-Mindenesetre sok boldogságot Blake-kel-biccentett, így mi pislogva néztük össze a fiúval, apámék pedig elröhögték magukat.

Miután Nina, Grace, Lily és anya is elfogyasztotta a vett jégkrémét ismét autóba ültünk és meg sem álltunk többször, egészen a hotelig.

A maradék úton Nina-val beszélgettem, de végül abban egyeztünk meg, hogy majd este megbeszéljük még a szükségesebb dolgokat.

Megállva az épület előtt gyorsan kipakoltuk az összes csomagunk, aztán apa elment valahova leparkolni.

-Azt nem mondtátok, hogy egy ilyen drága helyre jövünk!-szólalt fel Daniel, miután megpillantotta a sárga, hatalmas épületet.

-Ja...Hogy neked legalább azt megmondták, hogy egyáltalán jössz...-dunnyogtam halkan, de Blake és Lily ezt meghallva egyből elnevette magát.

-Nevetek!-jelentette ki a legkisebb.

-Miért, mit mondott?-kérdezte meg Daniel, de senki sem válaszolt neki.

-Egyszer élünk-fordult a férfi felé kedvesen Grace, mentve a helyzetet, hiszen biztos, hogy ő is hallotta a megjegyzésem, mert egy mosoly bújkált a szája sarkában. Milyen jó, hogy neki ennyi türelme van...

Becipekedve a recepcióig egyből leültem az ott elhelyezkedő egyik kanapéra, a lépcső alatt lévő zongorát kémlelve, amíg anyáék a szobákat intézik, azonban mikor észrevettem, hogy valamiről nagyon egyezkednek én is odamentem hozzájuk.

-...Akkor kivel lesz Blake?

-Miről van szó?-szólaltam fel melléjük lépve.

-Daniel-nek nem lett külön foglalva szoba, mert amikor mi foglaltunk még nem tudtuk, hogy jön-nézett rám Blake idegesen mosolyogva.

-Mert akkor még én sem tudtam, hogy jövök!-akadt ki izomagy, így elfintorodva el is fordultam tőle.

-Jó... Hát bánom is én. Lesz Nina-val egy szobában.

-És velem mégis mi lesz?!-mutatott magára a nő eredeti szobatársa felháborodva-Befogadsz és aludhatok az ágy végében a lábatoknál vagy a fürdőkádban?!

-Például-bólintottam nevetve.

-Nemár!-akadt ki.

-Akkor aludj Nina és Daniel között. Vagy a folyosón-tettem hozzá.

-Fogadj már be na! Nem akarok ezek között aludni éjszaka!

-És mégis hova?! 

-A szobátokba! Az sem baj, ha nem melletted alszom, csak légyszi na!

-Miért, ki mondta, hogy amúgy mellettem aludnál?-nevettem fel ismét, megragadva a leglényegtelenebb dolgot a fiú mondatából.

-Kivel lennél egy szobában?-támaszkodott rá a pultra a recepciós, így felé fordítottam a fejem.

-A húgommal-biccentettem Lily felé, így a nő is ráterelte tekintetét.

-Hát...Ahogy elnézem a lefoglalt szobák elég nagyok ahhoz, hogy behelyezzünk egy pótágyat. Azon ő elfér. Természetesen, csak ha jó így...

-Lily?-fordultam a lány felé, így ő csak sóhajtott egyet.

-Legalább lesz külön ágyam...

-Ez azt jelenti, hogy befogadtok?-kezdett el pislogni nagy szemekkel a fiú.

-De ha még mindig csikorgatod a fogaid éjszaka én lerúglak az ágyról...-jegyeztem meg.

-Szeretlek titeket-ölelt meg mindkettőnket, így míg Lily rendesen viszonozta neki én csak megpaskolgattam a hátát, jelezve, hogy elengedhetne mostmár.

-Igazából nem minket kéne szeretni, hanem azt nem, aki kitúrt a helyedről-suttogtam halkan, hogy csak a fiú hallja meg.

-Nem baj. Én azért szeretlek titeket-suttogta vissza hangosabban, így lehunyva a szemem biccentettem egyet. 

Amíg anyámék intézték a papírokat, valakit elküldtek, hogy intézze Lily pótágyát.

Miután megkaptuk a szobákhoz járó kártyákat megfordult a fejemben, hogy felsétálok a negyedikre, azon a gyönyörű lépcsőn, de inkább a liftbe léptem be, hiszen lehet megszakadtam volna, mire felérek. Megkeresve a négy egymás mellett lévő szobát mindenki bement a sajátjába, hogy kipakoljon. 

Legfőképp a homok szín uralkodott a miénkben. Egy nagy francia ágy, egy pótágy, egy kanapé, két fotel, két éjjeli szekrény és egy pici, szögletes, üveg dohányzó asztal helyezkedett el benne.

A francia ágy bal oldalára húztam a bőröndöm, majd lerúgva a papucsom a sóhajtó fiú felé fordultam.

-Mit hagytál otthon?

-A telefon töltőm...-rázta meg a fejét-Biztos, hogy otthon hagytam.

-Na ne mintha olyan sokat telefonozhatnál-nevettem el magam, leülve az ágyra-De ha le merülsz, megkaphatod az enyém. Ide berakom a fiókba-húztam ki az éjjeli szekrényt.

-Lotte? Az Uno-t elraktad?

-Itt van-húztam elő a bőröndből azt is, megmutatva Lily-nek, majd a töltő mellé helyeztem-Na jó... Majd később kipakolok.

-Csak nem akarod hogy meglássam az ajándékom!-mutatott rám a fiú vádlóan.

-Pontosan-bólintottam értetlenül-Véletlenül sem azért, mert fáradt vagyok. Ohh-szólaltam fel ismét-Nézd Blake! Pia!-mutattam a kis asztalon lévő vödör felé, majd felkelve kikaptam azt onnan.

-Pezsgőt kaptunk?-vette ki a kezemből, majd alig pár pillanat alatt már ki is nyitotta.

-Bele ne merj inni előttem!-szóltam rá, de a fiú továbbra is csak ugyanúgy mosolyogva nézett rám.

-Na mintha hallgatnék rád-vont vállat, aztán a szájához téve az üveget rendesen meghúzta.

-Hülye-csaptam rá a vállára-Adj nekem is! Én találtam!

-Nem!

-De!- Ohh... Mi ez itt?-vettem fel a tál mellől egy A5-ös lapot, majd végig futtatva a szemem a sorokon erősen megráztam a fiú vállát, aki így kicsit félre nyelt, aminek hatására köhögni kezdett-Jössz velem teázni ugye?! Egy csomó süti lesz! Van ruby csokis málnás ekler fánk, érted?! MÁLNÁS EKLER FÁNK!

-Nem érdekelnek az ekler fánkjaid! Épp megfulladok, ha nem zavar!

-Fuldokolj máskor!

-Mekkora egy paraszt vagy!

-Szóval nem akarsz velem jönni?-konyultak le a szám sarkai.

-Vannak sajtkrémes kis szendvicskék vagy nem?-nézett rám mérgesen a fiú két köhögés között.

-Ömm...Vannak-futottam át mégegyszer a papírt.

-Mikor kezdődik?

-Háromtól tart hatig.

-Legyen...

-Ezt úgy mondtad, mint akinek van ennél jobb dolga!-háborodtam fel, azonban ő teljesen figyelmen kívül hagyva az előbbi kijelentésem a kezembe nyomta az üveget.

-Igyál.

-Jó. Iszok. Aztán alszok háromig. Addig még van két órám-kóstoltam bele a folyadékba, majd realizálva, hogy ez jó, leittam még belőle pár kortyot.

-És mikor megyünk felfedező útra?-szólalt fel Lily az ágyáról, miközben a tabletjét nyomogatta. Nem szóltam rá, hadd játszon rajta.

-Nemtom'-válaszoltam fejet rázva, miközben ismét meghúztam az üveget, majd átadtam azt Blake-nek, hiszen a kezét nyújtotta érte, valamint odamentem az ajtóhoz kinyitni azt, hiszen kopogtak rajta. Öt másodpercbe nem telt, mire a szobánkban háromból kilenc ember lett.

-Lilien ugye rosszul látom?-szúrta ki anyám a kezében lévő tabletet, így ő azt sóhajtva lerakta a párnájára.

-Csak képzelődtél-bólogatott. 

-Ugye Blake nem egyedül issza a pezsgőt?-nyitotta nagyra szemeit Grace, szinte majdnem egy időben anyum kérdésével-Ráadásul üvegből...

-Nem, én is ittam belőle-szólaltam fel vigyorogva.

-Na remek-válaszoltak egyszerre.

-Mit tervezünk?-tért végül a lényegre Nina, amiért -gondolom- idegyűltek.

-Aludni.

-Meginni ezt az üveget, aztán aludni.

-Megvárni amíg kimentek a szobából, aztán folytatni a játékomat. De siethetnétek mondjuk, mert meccsben vagyok.

-Nem akartok csinálni semmit sem?-akadt ki John.

-De-bólogattam-Később menni teázni.

-Lesznek sajtkrémes kis szendvicskék is-tette hozzá Blake, aztán ismét beleivott az üvegbe.

-Lily?

-Én is megyek. Lesz málnás ekler fánk.

-Jön még valaki?-fordult körbe anya, de egyedül csak Nina és jelentkezett, így ők ketten elmentek felíratni ötünket, Grace elment pihenni, apámék pedig már tervezték is elhagyni a szobát, de azért én rákérdeztem, mégis hova tartanak. Túl gyorsan indultak el.

-Véletlenül sem fagyizni-szólta el magát izomagy, így én csak rosszallóan megráztam a fejem. Ez ma már a harmadik fagyijuk lesz, a mekiset is beleszámolva.

-Én is megyek!-pattant ki az ágyból Lily, gyorsan felvéve a szandiját, mielőtt itt hagyják.

-Lotte? Blake?

-Biztos, hogy nem-vettem át a fiútól az üveget ismét belekortyolva.

-Passzolom.

-Hát rendben.

-Viszont szólhatnátok a recepción, hogy küldjenek már fel még valami piát.

-Persze...-bólintott gúnyosan apa, majd becsukta maguk után az ajtót.

-Ebből nem lesz több pia-jelentette ki Blake, hiába voltam ezzel én is tisztában.

-Ez pedig kifogyott...-lengettem meg az üveget-Kuka merre van?

-Fogalmam sincs-vonta meg a vállát.

A szobában körbenézve nem találtam, így a fürdőt indultam el megkeresni, reménykedve, hogy majd abban lesz. Egy külön kis folyosóra tévedtem a szobán belül, ahol egy beépített szekrény mellett elhaladva, valamint azzal szemben meg is találtam a mellékhelységet. 

Fekete márvány mintázatú, hatalmas csap helyezkedett el, egy még annál is nagyobb tükörrel a bal oldalon, míg a jobbon egy fürdőkád, zuhanyfüggönnyel és zuhanyfejjel. Tovább menve megtaláltam a Wc-t is, mellette, pedig elhelyezkedett egy kisebb méretű szemetes, így abba belehelyeztem az üveget, majd távoztam is onnan.

Kinyitva a ferhér szekrény egy ajtós oldalát, amiben polcok helyezkedtek el, egyből elcsodálkoztam. A legfelsőn a hajszárító volt, egyel alatta, pedig egy kis fadoboz tea filterekkel, tea süteményekkel, kávéval, instant forrócsoki porral és többféle tasakos cukorral. 

A harmadik polcon egy teáskanna, csészék, kis tányérok és kis kanalak voltak megtalálhatók. A két legalsó polc üresen volt hagyva.

Áttérve a kétajtós részére egyből feltűnt a két köntös a papucsokkal -Lily-é az ágyára lett helyezve, hiszen akkor kapta meg, amikor azt is hozták neki- ,majd a széf, ami ezek szerint itt foglalt helyet. 

Volt még pár üres fogas, valamint a szekrány alja is teljesen üres volt, így oda terveztem majd elrejteni a bőröndöm később, hogy ne legyen útban.

Még mielőtt elmentem volna bedőlni az ágyba, gyorsan visszaléptem egy sütiért a fadobozból, majd annak kidobva a papírját leharaptam belőle egy kicsit, miközben behúztam a sötétítő függönyt, aztán lefeküdtem a puha felületre.

-Mit eszel?-fordult az oldalára Blake, hogy rám lásson.

-Semmit-vágtam rá.

-De hát hallom, hogy ropog...

-Dehogy hallod.

-Mit eszel, na?!

-Nem kapsz belőle! 

-Dehogyisnem!

-Nem elég, hogy még a szobámba is becsöveltél, a sütikémet is el akarod lopni?!

-Sütit eszel?-támasztotta meg magát a karjaival.

-Nem!

-Honnan van neked sütid?!

-Nem mondom meg...

-Olyan gonosz vagy-böködte meg az arcom, így rácsaptam a kezére-Naaa! Csak a felét add már ide! Légyszi! Csak egy harapást! Egyetlen egyet!-böködte meg ismét az arcom.

-Itt van! Vigyed! Nem hiszem már el!-nyomtam a kezébe több, mint a felét, így ő egyből átvetette felettem a karját, majd ölelés címszó alatt rám tehénkedett.

-Szeretlek Lotte.

-Szállj már le rólam! Inkább add oda az egyik párnád, mert nem hoztam el az ölelgetősömet.

-Dehogy adom!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro