||HANEUL||

Most mi a fenéhez kezdjek? Elcseréltem egy komplett idegennel a böröndöm és fogalmam sincs hogyan szerezhetem vissza. Némán töprengtem az ágy szélén ülve, ám hiába, hiszen tudni lehetett már akkor, hogy esélyem nincs arra, hogy visszakapjam a cuccaimat. 

Hirtelen felcsillant a szemem, amint egy új ötlet férkőzte be magát a fejembe. Ha az emlékezetem nem csal, akkor a bőröndben lehet egy jegyzetes füzet, ami még akkor került a kezembe, amikor feltúrtam a táska tartalmát. Elővettem a kisebb füzetet, amiben számtalan rajz lelt otthonra a papírokra vésve grafit cerkával. Nem igazán foglalkoztam most a firkákkal, ugyanis szemem egyenesen a lap alján lévő névre fókuszált, amit nagy nehezen sikerült kiolvasnom. Jeon Jungkook.

Elővettem telefonomat és tárcsázni kezdtem a repülőteret, ahol ebbe a bizonyos Jungkookba ütköztem. Reméltem, hogy válaszra jutok, de csalódnom kellett, ugyanis a recepciós nem adhatott ki személyes információkat az illetőről, csak üzenni lehetett neki, miszerint elcseréltük a bőröndöket. Nem tétováztam, elmondtam a hölgynek, hogy melyik nap leszek ismét azon a reptéren, hogy majd akkor cseréljük vissza a bőröndöket. Sajnálatos módon mást nem tehettem, hiába mondtam volna el, hol tartózkodom, nem jött volna el egészen idáig. Legalabb is én nem tenném. 

- Na mizu? Miért vágsz ilyen világfájdalmas képet? - lépett be Nari a szobába, mire egy nagyobb sóhaj szakadt fel a torkomból. 

- Nézz a böröndbe - mondtam neki, meglepően nyugodtabban.

Nari hülledezve túrta fel a táska tartalmát, amikor tudomásul vette, hogy azok nem az én cuccaim, amik a keze közé akadtak. 

- Elcseszett egy helyzetbe keveredtél de nézd ezt a darabot! - emelt fel a bőröndből egy alsónadrágot, mire én rosszallóan emeltem tekintetem a jóízűen nevető barátnőmre.

- Hallod, tedd már le! - kiáltottam rá, amikor már a harmadik boxert is elővette, amin vasemberes minták díszelegtek. Akaratlanul is mosolyognom kellett. - Inkább segíts nekem és adj valami göncöt, amit felvehetek egyelőre.

Később eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, így fogtam a pénztárcám és elmentem a legközelebbi üzletbe, ahol vehetek pár felsőt és nadrágot, de inkább fürdőruhát akartam volna venni, ha már Narival azt terveztük, hogy ma lemegyünk a partra. Bőven elég volt egy belőle, ha kimosnám, úgy is megszáradna egy éjszaka alatt, szóval abban a pillanatban az volt a legkisebb gondom, hogy egyetlen egy fürdőruha van kéznél. Kíváncsi vagyok, Jungkook hogyan reagált arra, hogy nem az ő cuccai fogadták amikor kinyitotta a táskát. Ekkor jutott eszembe, hogy bizonyára találkozott a csodaszép csipkéimmel, amiket Nari dobált be, mintha ténylegesen egy nászútra jöttem volna. 

[...]

- Olyan kellemes itt feküdni - sóhajtott fel Nari, miközben a hasára gurult, hogy a nap a hátát is jól megpirítsa. 

- Bizonyára - válaszoltam kurtán. - A negyedik pasi ment el mellettünk, akinek kishíján kiesett a szeme. 

- Jaj, ne legyél már ennyire befásulva! - szólt rám enyhén felemelve a hangját. 

- Nem vagyok befásulva, csupán csak kellemetlen – mondtam, miközben én is a hasamra fordultam, addig se látom a tekinteteket.

Már lassan majd' elaludtam, amikor valamelyik eszement felkiáltott a közelünkben, majd Nari a teljes testével rám zuhant. Fájdalmasan felnyögve néztem fel barátnőmre, amikor bocsánatkérően pillantott le rám, majd az illetőhöz fordult, aki bizonyára Narinak ment. Nem láttam a pasas arcát, ugyanis a nap a szemembe sütött, de hangjáböl kivettem, hogy nem ide valósi, ugyanis nagy szenvedések közepette próbálta elmondani nekünk angolul, hogy nem akart megzavarni minket, csak elbotlott egy lapdában. Nem vontam kérdőre, hogy hogyan is lehet egy labdában megbotlani. 

- Koreai vagy? - kérdezte Nari, mire a csávó rávágta, hogy igen. 

Nari ismert arról, hogy szinte mindenkiről eltudja mondani, honnan származik. Mai napig nem tudom felfogni hogyan képes erre, de látszólag ő ezt nem bánja, sőt büszke is rá. Ha jól vettem észre, Nari eléggé belemerült a beszélgetésbe és már most megtudom állapítani, hogy ma este ez a pasas lesz a téma. Nem zavartam őket, így hát elindultam a közelben álló kis bárhoz, hogy vegyek magamnak egy hűsítő italt ebben a forróságban. Már késő délután volt, pontosabban hat óra, mégis még pirított a nap és biztos voltam benne, hogy estére rákvörös leszek. 

Imádtam ezeket a kis kunyhókat, amik bárként szolgáltak a parton sütkérezőknek. Mindig is szerettem volna egy ilyenbe beülni és egy italt kérni, most végre teljesült egy kívánságom. Kinéztem magamnak egy széket és felültem rá. A menüt vizslattam, amin számtalan ital szerepelt és hirtelen képtelen voltam választani egyet, hiszen mindegyik mennyein nézett ki. Végül egy gyümölcsös koktélra esett a választásom és már csak a pultosra vártam, hogy felvegye a rendelésem. Ám, amikor előállt a férfi, szemeim a kétszeresükre tágultak és szinte belém rekedt a szó. Tátogtam, mint egy hal és keptelen voltam egy szót is kimondani, annyira meglepődtem. Sosem hittem volna, hogy velem ilyen megtörténhet, ugyanis velem sosem volt még ennyire kegyes a sors.

Mennyből küldték, én mondom!

- Te! - mutattunk egyszerre egymásra. - Jungkook, igaz?

- Honnan tudod a nevem? - kérdezte, meglepődve, mire én majdnem elárultam neki, hogy a füzetében kutakodva tudtam meg, de aztán hirtelen beugrott, hogy a reptéren is hallottam már a nevét. Rendesen bűntudatom lett, amiért ez hamarabb nem jutott eszembe, így nem kellett volna kutakodjak a cuccai között.

- A reptéren hallottam, gondolom a barátod kiáltotta és biztos voltam benne, hogy ez a te neved lehet - magyaráztam el neki, mire ő bólintott egyet.

- Ó, igen – mondta, majd szemöldökét ráncolva a hátam mögé nézett. - úgy látom az a bizonyos barátom már be is csajozott. - mondta, miközben továbbra is a hátam mögé meredt szemeivel, így hát én is azt tettem. 

- Na ne! - képedtem el, majd visszanéztem Jungkookra  - Ő a barátod?

Válaszul bólintott.

- Az a csaj pedig, hogy pontosítsak, a legjobb barátnőm- nevettem fel, ugyanis hihetetlennek tartottam, hogy én pont itt találkozzak vele, méghozzá a barátja épp az enyémet fűzi. 

- No way! - kiáltott fel tökéletes angol kiejtéssel. - Milyen kicsi a világ!

- Nekem mondod?!

- Ja igen! Az italod! - tért észhez, mire én is így tettem és leadtam a rendelésem. - Na és... - tért vissza fél perc múlva, az italommal a kezében. - Mi jót találtál a bőröndömben? - kérdezte incselkedve, mire én kínosan felnevettem, majd én is ugyanezt a kérdest tettem fel neki, had egye őt is a fene. - Külön meg kell jegyeznem, már ha nem tartod illetlenségnek - pillantott rám, mire bólintottam egyet, hogy folytassa. - Tetszenek a csipkéid, különösebben, a fekete és a vörös.

- Menj már! - csaptam a mellkasára megfeledkezve magamról. - Sajnálom - céloztam cselekedetemre, mire felnevetett. - Nekem is bejött a vasemberes alsód, majd megadhatod az üzlet nevét, hogy én is beszerezzek egyet. - szája tátva maradt döbbenetében, majd hangosan felnevetett. - A csipkéket meg egyébként Nari szerezte, nem is tudom mit képzelt, amikor bepakolta nekem. - mentegetőztem.

- Nari? - kérdezte nagy szemeit rám meresztve, mint aki le lenne döbbenve. - A tesómat is Narinak hívják!

- Blöffölsz! - nevettem fel, mire ő is felnevetett és bólogatva adott nekem igazat, miszerint csak viccelt, arra utalva, hogy a legjobb barátaink egymással flörtölgetnek, mi pedig a sorsnak köszönhetően itt találkoztunk, miután elcseréltünk a bőröndjeinket. 

Meg kell, hogy mondjam, Jungkook nagyon szimpatikusnak tűnt és már most kedvelem a humorát. A kinézetét már meg sem említem. Amilyen szolíd stílusom van, az övé annál kevésbé, ami természetesen az esetem. Igen, Jungkook a zsánerem, magam se hiszem el, hogy első (második) találkozásunkra "beleszerettem". Igazából csak tetszik a megjelenése és nagy rajongója vagyok már most a tetkóinak, amik jobb karját fedik be.

Könyökömmel a pultra támaszkodtam, és tenyeremre hajtottam fejemet, úgy vizslattam tovább a munkálkodó férfit, aki épp az italokkal zsonglőrködött ezzel szórakoztatva a többi vendéget. Amikor épp nem kellett senkit se kiszolgáljon, ismét visszatért hozzám. 

- Mi olyan szórakoztató rajtam, hogy már jó tíz perce kukkolsz? - kérdezte egyik szemöldökét felhúzva, szája sarkában ott bújdosott az a bizonyos mosoly. 

- Bejönnek a tetkóid - mutattam az említettekre. 

-  Ó - válaszolt, miközben kissé kifordította a karját, hogy ő is ránézhessen tetkóira. - Legnagyobb kincseim - simított végig rajtuk.

- Gondolom, akkor sokat jelentenek neked – mondtam, továbbra is a karját stírölve.

- De még mennyire – helyeselt. 

Közel két órán át ültem a bárpultnál és vagy Jungkookot stíröltem, vagy vele beszélgettem. Ritkán esett meg velem, hogy egy férfival ilyen sokat beszélgessek, ugyanis sokan vagy arra vártak, hogy én hozzak fel valamilyen témát, vagy egyszerűen csak egyszavas válaszokat löktek oda nekem. Igen, bevallom fent vagyok a társkereső oldalakon is, de hiába a sok match, ha szinte senki nem ír, akinek meg én írok az nem válaszol, vagy éppen azt teszi, amit az utóbb is említettem azokról a pasikról, akikkel eddig dolgom volt.

Ám Jungkookban eddig kellemeset csalódtam. Tudott mit válaszolni, voltak közös témáinak is és hosszasan eltudtunk beszélni szinte mindenről. Olyan hamar eltelt az idő, hogy észre sem vettem, csak akkor, amikor megrezzent a telefonom a pulton, legjobb barátnőm nevét mutatva. 

- Még a parton vagy? - kérdezte Nari, mire én hülye, bólintottam. - Haneul!

- Ja, igen, persze, még itt vagyok - válaszoltam zavartan, majd reflexből Jungkookra néztem, aki szintén engem vizslatott szemeivel. - Te merre vagy?

Barátnőm furcsa hangokat adott ki, ezzel kimutatva izgatottságát. Már rögtön tudtam, hogy mire is céloz. El sem tudom képzelni, hogy mik is történtek vele, amíg nem voltam a közelben. Miután tisztáztam vele, hogy nemsokára felmegyek és mindent elmesélek, bontottam a vonalat és Jungkookra néztem. Megvártam, amíg kiszolgál egy vendéget, majd szóra nyitottam a szám, de beelőzött engem.

- Melyik szobában szálltál meg? - kérdezte, mire én már válaszoltam volna, de ismét a megelőzött - Ne értsd félre, azért kérdezem, hogy később eltudjam vinni a bőröndöd.

- Ó - válaszoltam megvilágosulva, nem mintha félre értettem volna, csupán csak hirtelen nem tudtam, miért kérdezi. - A legfelső emeleten vagyok a hatvankilencesben. - mondtam neki, mire ő egy vigyor mellett incselkedően rám pillantott. - Jól van, értem én. - mondtam, mire ő hangosan felnevetett.

- Akkor később beugrom – kacsintott, mire én mást sem tudtam volna mit csinálni, csak bután mosolyogni, mint egy tinilány. 

- Akkor később - ismételtem szavait még mindig szélesen mosolyogva, majd kifizetve az italokat, amiket eddig elfogyasztottam, elhagytam a helységet, egyenesen a hotelbe véve az irányt. 

A lábaim remegtek, sőt, az összes porcikám remegett. Tudtam, hogy ez mit jelentett, de nem szerettem volna nagyon beleélni magamat. De attól még rohadt jó érzés volt végre ismét érezni azokat a bizonyos pillangókat a hasamban. 

Készülj fel, Nari, mert lesz mit mesélnem!