- Rim, te... Te fűbe haraptál? Ó, hogy súroljam ki a gombát a lábujjaid közül! Nem hiszem el, hogy beadtad a kulcsot! -futottam felé, s szorítottam ki belőle a lelket ölelésemmel-

- Borzalmas volt egyedül a szemmel vetkőztetés. Tudod, milyen lehangoló úgy fantáziálni, hogy mindenki megbotránkozik a közeledben? -szipogott színészien-

- Nekem mondod? Majdnem görcsbe álltak a hangszálaim. -fordítottam el fejemet fájdalmasan-

- Be kell pótólnunk, én mondom neked! -bólogatott hevesen-

- Heh~, tudom is kin vezetem le az elmaradt alkalmainkat. Egy régi ismerős épp reggel jelentkezett a feladatra. -mosolyogtam vészjóslóan-

Rim meghajolt, Jong Suk pedig viszonzásra billentette fejét, majd csupa vigyor orcámra pillantva ismét fájdalmas képpel fordult barátai felé. 

Persze a két mintadiák érkezése egy rögtönzött avatást is magával rángatott, amely tulajdonképpen azt takarta, hogy elő kellett hívnunk a szárnyainkat, ami azonnali agyfagyással járult hozzá az amúgy is küzdelmes napomhoz. Ámde ez nem egy olyan helyzet volt, amin ne siklottam volna át könnyűszerrel, így határozottan álltam ki az osztály elé, Rim oldalára, ami viszont már egy érdekfeszítőbb helyzetet eredményezett. 

- Hölgyek, urak! Eme két tanuló bizonyosságot tett önzetlen bátorságukról, amely nem marad jutalom nélkül. Velük együtt ezennel négy diák csatlakozhat a "kísérők" közé, amellyel messze meghaladjuk az összes többi évfolyam szárnnyal rendelkező részét. Tehá--- -folytatta volna a tanár, azonban közbeszólalásom csendet teremtett a helyiségben-

- Elnézést, de nem teljesen értem. Mit takar ez az évfolyam pontosan? -ráncoltam össze szemöldökeim értetlenkedve-

- Eh? Természetesen ugyan azt, amit az élők világában. Azok kerülnek ide, akik az utóbbi három hónapban húnytak el, tizenöttől harminc éves korig. A csoport alapismeretekkel szolgál az itteni világgal kapcsolatban. Netán gond van ezzel? -pásztázott a tanár furcsálva-

- Nem, elnézést... Folytassa kérem! -sütöttem le szemeimet-

Mit kereshet itt Sukie, ha a megtalált holttestét bizonyosan, közel nyolc hónapon keresztül sodorta a folyó vize? Csupán a pénztárcájában lévő igazolványa alapján tudták azonosítani, tehát nem vág össze a két sztori. Már akkor nem stimmelt valami, mikor a könyvet kézhez kaptam. Több bizonyíték is alátámasztja, hogy Jong Suk lőtte le Woobin édesapját, most mégis az angyalok sorai között látom. Abban az állt, hogy aki véget vet egy emberi életnek, démonná válik. Vajon megdöntő indok lehet, ha utána ugyan így fel is áldozza magát? Ez szolgálna az egyetlen reális magyarázattal, mivel közönséges lélek semmi esetre sem lehet ezzel a háttérrel. Viszont a halál időpontjára ez sem kifogás. A történet több irányból is léket kapott már, és ha egyet be is foltozunk, a többi továbbiakat eredményezhet. 

- Kisasszony, minden rendben? -böködött vállon a tanár- 

- Áhh persze, csak elgondolkodtam valamin, máris-- -kezdtem bele magyarázatomba, azonban akkor a mellettem szárnyaiban díszelgő Rim hívta fel magára a figyelmet-

Dús, tollakkal fedett és szemet gyönyörködtető látvány volt. A lány arca csak úgy sugárzott a boldogságtól, ámde akkor a szúrás helye ismét eszméletlen sajogásba kezdett, ezzel elrabolva tőlem büszkeségem kinyilatkoztatásának pillanatát. Tarkómhoz kapva fájdalomban úszva rohantam ki az osztályból, majd szaladtam vissza az ideiglenes lakásomra, ahol a vécé karimáját fogva, ereim egyre inkább türemkedtek ki bőrömből tenyeremhez préselődve, s akkor eszembe jutott, hogy az esti támadást követő reggelen mi enyhített leginkább maradandó fájdalmaimon. 

Kivágva a mellékhelyiség ajtaját szaladtam a vízforraló felé, majd szinte letépve a szekrény kilincsét törtem össze több bögrét is igyekezetemben, hogy elkészítsem a fekete italt. 

Ahogy az előző alkalommal is, ezúttal sem hagyott cserben káros szokásom. Lassan csillapodni kezdett a hasogatás mértéke, s lüktető ereim is ígéretes méretre zsugorodtak. 

A tortúra megszűnése után lihegve zuhantam földnek, s térdeim a talajnak koppanva hangosan visszhangzottak fülem járataiban. A konyhabútornak támaszkodva tekintettem magam elé kimerülten, majd hosszabb időzés után, erőt véve magamon feltápázkodtam, s az eddig kissé feleslegesnek hitt elsősegély dobozából kikapott fáslival, gondosan körbetekertem nyakamat, mivel egyre bizonytalanabb voltam abban, hogy ezen seb látványa nem sodor valamiféle kényelmetlen "incidenshez". 

<>

Visszaballagva a kiinduló ponthoz, több órát is magam mögött hagyva huppantam le padomba baltaarccal.

- Minden oké Sora? -telepedett le velem szembe Rim-

- Ja persze, csak kicsit szíven ütött, hogy egyből elbénáztam. -nevettem fel karikákkal cifrázott, fáradt tekintettel-

- Nem akarok egy rohadék lenni, de úgy nézel ki, mint egy vízihulla, akit nagyon csúnyán helyben hagyott egy halászhálónyi harcsa. -húzta szélesre száját egy vonalban, s jót akaró pillantásával bámulta kötésem-

- Ehehe~, a semmiből támadt nekem az ajtókilincs. -vakargattam vihogva fejem búbját- Azt hiszem mára rendesen eltettem magam, de hamarosan úgy is végzünk, szóval addig punnyadok tovább a helyemen. -mosolyodtam el lélek nélküli tekintettel-

Pillantásomat Jong Suk-ra vetve találkoztak fürkésző szempáraink, azonban a fiú megbánóan lehajtva fejét gyűrt össze egy papírgalacsint, majd dobta koponyámnak komfortosan. 

Mielőtt elküldtem volna a búsba, gondoltam vetek egy pillatást erre az ominózus darabkára, s majd aztán örjöngöm ki magamból, ami szükséges. 

" Tudom, hogy mi jár a fejedben... A négy diák egyike én vagyok, és úgy tűnik egy élet elvétele jóvátehető egy másik megmentésével. Az eset után magamba zárkóztam, és képtelen voltam visszatérni úgy, ahogy te. Remélem hiszel bennem. "

- Ez mekkora homokos már... Mitől lett hirtelen ilyen nyálas? -vágtam undorodó arckifejezést-

- Ezt nem akarom egy olyan szájából hallani, akinek az érzelmi szintje egy kávésbögréével vetekszik. -bukkant fel előttem Sukie pléhpofával-

- Majdnem becsokiztam, hogyan surrantál ide ilyen sebesen? Ninja tanfolyamra is lehet itt jelentkezni? -kaptam mellkasomhoz zihálva-

Jong Suk megforgatta szemeit, s visszabaktatott trónjához, majd a nap további részében csupán akkor tekintettem fel a padról, mikor ismét pár érdekes dologgal szolgáltak eme világgal kapcsolatban.

Ugyan a könyvben azt taglalták, hogy a közönséges lelkek a peremvidékeken élnek, de a már említett "alapismereteket" ők is egyazon épületben szerzik meg. 

Illetve, az a bizonyos tájékoztatás, amit a jövetelemnél a kezem közé nyomtak, egy elég régi darab, ezáltal hiába volt így a múltban, mostanra a munkásokon kívül is él itt jópár belőlök. S nem meglepően a mennyben is nemzetiségekre vannak osztva a területek, amit egy kimondottan feleslegesen megemlítendő információnak véltem, hiszen bizonyára senkit nem üldözött a tévképzet, miszerint csak koreai emberek képesek alulról szagolni az ibolyát. 

<><><>

Hazaérve tudatosult bennem, hogy a szomszédságom ismét egy elmebajossal gyarapodott, s ha ez alkalommal is megtartja szokását a jövevény, meglehetősen sok panasszal számolhatunk a csend felzavarását illetően. 

Gondolatban már egy kisebb, saját fogadásunkra szóló party-t összedobva ökölpacsiztunk Rimmel, majd Jong Suk-ra pillantva, lejjebb radaroztam tekintetem, a felém szaladó kutyusra, aki bőszen ugrándozott lábaimnál. 

Ismét a fiúra sandítva, mélyen a szemébe telepedve intéztem hozzá következő kérésem:

- Vegyük úgy, hogy nem török be hozzád az éjszaka közepén domina jelmezben és nem szúrok játékszereket semmilyen üregedbe, ha a kilétem kettőnk titka marad. Egyébként sem hiszem, hogy sokáig húzhatom még, de addig mentem a seggem, amíg bírom. -enyhült el arckifejezésem, mélabúsan-

- Nem az én gondom, hogy mihez akarsz kezdeni az életeddel. Ha így látod jónak, felőlem megtarthatod a kosztüm gyűjteményed. -vonta meg vállait érzelemmentesen, majd befele vette az irányt-

- Jong Suk... Jó újra látni. -emeltem fel tekintetem, mosollyal az arcomon-

A fiú először meglepődött kifejezéssel reagált, ámde később angyali mosoly rajzolódott ábrázatára.

- Igen, téged is.

- Ahw~, ezt ne! Tudod, hogy aberrált fantáziám nem bír elviselni efféle sokk állapotot. Mindig erotikus motívum kacsintgat ártatlan kis lelkel tájékára, mikor ilyen esetlen képet vágsz. -tettem tenyereimet arcomra, fangirl-öket megszégyenítő ábrázattal, mire Jong Suk hangosan bevágta ajtaját-

<><><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!

  <><><><><><><><><><><><><>