- Szóval? Hogyan tovább? Egymás idegeit tépjük míg valamelyikünk elő nem áll egy épeszű elmélettel? A csapatfelhozatalunkat elnézve ez olyan, mintha mályvacukrot sütögetnék a kitörni készülő vulkán felett. -mértem végig az elsőszámú páciensen-

- Gong Yoo-shi előállt egy kivitelezhető tervvel a többieket és önmagát illetően, mi pedig Rim-mel és Jungkook-kal rendben leszünk, álláspontunktól függetlenül. A probléma nálad kezdődik. Bár van egy halvány sejtésem, miszerint túlzottan is képben vagy hozzánk mérten. -tekintett rám szigorúan-

Hiába vetült rám Jong Suk rideg tekintete, sötétbarna íriszei mélyén mégis aggogalom dúlt, s ezáltal képtelen voltam közölni vele a tényt, hogy saját harcomat vívom meg, melyben ő maga nem játszik szerepet. 

Lehangoltan fürkésztem pilláit, mígnem válaszra nyitottam ajkaimat, csupán üres szavakat préselve ki rajtuk. 

- Miért lepődtél meg? Nyilvánvaló, hogy képtelenek vagytok túlszárnyalni végtelen tudásom. -bólogattam bőszen- Egyébként jutottál valamire a susnyásban lapulással kapcsolatban? 

- Sora... Sajnálom, megint egyedül hagytalak, mikor szükséged lett volna rám. -billentette tekintetét a talaj irányába bánatosan- Sajnos igen. A bukottak előtt itt akarják tesztelni a beoltott sereget, ezért kell ügyelnünk arra, hogy minden a terv szerint haladjon. Reménytelen megmenteni őket... -sandított fel reám  komoran-

- Szükségtelen ezen agyalnod. Bele ne éld magam, hogy valaha lekoptathatsz. Pecchedre egész pofás kis stratégia kovácsolódott számomra, szóval felesleges reménykedned abban, hogy ez a púp valaha levonul a gerinchajlatodról! -pöcköltem homlokon kuncogva- Jong Suk, én--- -lelkesültem fel, azonban hamar lelohadt hangulatom- ...Felejtsd el, felesleges törni magad. Ha lehetséges is bármit tenni, mi soha sem válhatunk hősökké. Vagyis inkább... Kérlek ne próbálj meg azzá lenni! -fohászkodtam fásultan mormogva-

Így igaz... Felesleges tévhitben ringatni magunkat egy háború kitörése előtt. Mégha lesz is valaki, aki képes "feltámasztani" a múltat, akkor az a bukottakra, s velük együtt rám hárul majd. Bár a sors úgy tűnik ezúttal hihetetlen humoros kedvének örvendett. Éppen engem választani valamiféle legendabeli győzelmi fáklyának... Kezdem megbánni, hogy korábban egész álló nap az ülepemet terítettem, szivattam az ismerőseim, illegális pókerjátszmákkal csaltam magam milliomosra, szexuálisan zaklattam idegeneket, bizonyítékokat hamisítottam, mivel azt gondoltam poénos lenne, hogy graffitivel írtam hadüzenetet a szomszédaim ajtajára, ugyanis állandóan hívogató kajaszag áradt lakásomba és, hogy hashajtót ötöttem a tanáraim kávéjába, csakis azért, mert pletykák szerint egyikük el akarta kobozni az enyémet. Ha tudom, hogy végül így járok, akkor nyalókát lopkodtam volna óvodásoktól, még bele nem pusztulok... -sóhajtottam kimerülten-

A fiú bólintott, ám gesztusa cseppet sem festett szavahihetően. 

- Nos, mivel minden "megoldódott", ideje órára menni! Ohh, és elfelejtettél visszaváltozni.-pillantott reám várakozva-

- ...Mióta élsz abban a tudatban, hogy valaha is képes voltam használni az erőm? Azért ilyen, mert így maradt... -vontam meg vállaim érdektelenül-

- De hát eltettél láb alól egy nemest! -borult ki drámaian-

- Tévedésben élsz. Csupán szappanopera szerűen haldokoltam, miközben a képességem pollenné égette... Bár a végén rásegítettem kissé a kardommal, de tulajdonképpen az is magától vándorolt a kezembe. -közöltem pléhpofával-

- Sora te... Pontosan hogyan élted túl eddig? Mármint úgy általánosan. -mustrált sajnálkozóan- 

- Sajnálom, hogy én vagyok a létező legszánalmasabb főszereplő! Nem mintha beadtam volna a jelentkezésem... -duzzogtam kissé egyetértően-

Végül pár percnyi céltalan heccelődést követően, albínó formámban slattyogtam börtönőröm sarkában járva, a megannyi furcsáló pillantás árnyékában. A húzósabb rész azonban évfolyamtársaink kíváncsiskodó tekinteténél tört be életünkbe. Meglepően, Jong Suk magabiztosan karolta át kobakom, s vigyorogva közölte elméletét, miszerint abnormális lényemhez híven, fogadásunk hatására változtattam küllememen. Magam is ledöbbenten szemléltem a kifogástalan ötlet alkotóját, mely osztatlan sikert aratott. 

- Uh~, úgy tűnik a mi szégyenlős kis Jong Suk-unk egyedül a barátnője előtt enged fel. -kuncogtak piszkos gondolatokkal koponyájuk üregében-

Eme mondatra, az említett kliens azonnal lemerevedett, s zavarodottan tiltakozott barátait hitegetve.

- Erről szó sincs, csak gyerekkori barátok vagyunk! -hadonászott lelkiismeretesen, messzebb húzódva közben-

- Ohh... Hát ez esetben üdv a friendzone-ban! -vonták meg vállaikat-

A fiú arcára akaratlan s művi mosoly húzódott, ám szemei nyilvánvalóan rosszallóan tekintettek a tömegre, miközben aprót bólintva egyezett bele mihamarabbi szabadulásunk érdekében. 

Csakhogy ezzel még nem ért véget szerencsétlenség sorozatunk, hiszen Rim villámként csapott le Jong Suk-ra, majd rángatta magával felbőszülten a könyvtárba, precízen ignorálva jelenlétem. 

Ámbár hiába a siettség, tekintve jelenlegi helyzetem, ígéretemet betartva totyorogtam utánuk kiskacsa módjára. Viszont amint kelletlenkedve pattantam volna kettejük közé, veszekedés zöreje ütötte meg fülemet. A falhoz simulva kínos csend vonult ajkaimra, s bárgyúan hallgattam a vita tárgyát. 

- Képtelen vagyok felfogni miért nem engem választasz helyette! Mostanra tudatában kéne lenned, hogy kettőtöknek nincs közös jövője! -duruzsolt Rim eszméletlen hangerővel-

- És szerinted megoldás, ha egyedül hagyom?! Talán tagadja, de legbelül biztosan retteg! Szeretem... Éppen ezért nem fogom figyelmen kívül hagyni, ahogyan azt te teszed... -háborodott fel Jong Suk, kissé félénk hangnemben-

Lábaim földbegyökerezve dermedtek le egészen az érkezésük pillanatáig, mikor is kellemetlen pillantásaink egymásba ütköztek. 

- Összetört bennem egy világ... Rim Sukie formás popsija után áhítozik, a másik alany pedig szerelmi háromszöget alkot valami szupermodellel... Biztosan ezért lehetetlen a kapcsolat... Durva... Mint egy nyálas szerelmi sztori... Azt hiszem indul a gyomrom... -helyeztem tenyeremet szám elé-

- Barom... -vágta rá a lány, majd nemes egyszerűséggel hagyott ott kettőnket-

<><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!

<><><><><><><><><><><><>