Hullaként tipródva a zuhogó eső robajlásában, szégyenkezve ernyesztettem el testemet, az elenyésző fájdalom hatására. Amint hunyorgattam a cseppek ostromlásától, pozícióm oposszumokat imitálva szunnyadt továbbra is, amíg a tökéletes kifogáson filozofáltam, mely elhárítja rólam a kialakult képet, miben drámai haldoklásban vezettem le, egy apró karcolást, ami etájt már halványan létezett csupán. 

- Öhm... Üdv? -köszörültem meg torkom, lebőgött reakcióm első fázisaként-

- A vakcina hamarosan ismét hatni fog. Azt ajánlom minél hamarabb kapard össze a golyóid, és csatlakozz hozzánk. Már nem mintha lenne más választásod, bár amilyen életképtelennek festesz, kezdek kételkedni a kilétedben. Albínó pipi, igaz? -szívott bele cigarettájába, majd leguggolva szintemre süvöltötte orcámra borzalmas füstjét-

- Neked még Anglia királynője is, ha felhagysz a kardod tapizásával! -böktem rá megszeppenve-

A nő arcára kísérteties vigyor húzódott, majd enyhén kuncogva engedte tova katanáját, s fordított azzal hátat. 

- Milyen engedelmes kicsi lány, kezdjük a bukott angyallal. Egyébként Shion... személyesen. Itt találkozunk, amint kikupáltad magad. -közölte erélyesen, s mintha elnyelte volna a föld, szivárgott ki tekintetem fogságából-

Ez azt jelenti, hogy ő... Szóval ilyen érzés, mikor mindenki a testedre pályázik, bár úgy sejtem a szexuális indítatású értelmében kevesebb vérengzés szerepel. Ugyanakkor, miért is ne élősködnék eme  kívánalom gyümölcsein? Ha az ajánlata valóban érvényesül, abban az esetben ráleltem a tökéletes kiskapura, s egyben az egyetlen sanszomra, ami valahová is vezethet a jövőben. Viszont úgy sejtem, átmenetileg a figyelmeztetése kéne, hogy fejtörést okozzon. Szóval mégis igaz... Beoltottak, és a bukottak ellen szándékoznak használni. Ám a hallottak alapján, cseppet sem lehetetlen rálelni a gyógymódra. 

Az esőcseppek földön való reccsenése, eltompította gondolataim, s ismét hatalmába kerített az émelyítő fájdalom, mely ez alakalommal még a szokottnál is elviselhetetlenebbül számolta fel kontollom, reszkető porcikáim felett. Látásom árnyas lüktetése kényszerítette elő gátlásaim, s a feszengés sulykoló magatartása zilálta össze elmém maradékát. Ámbár az utolsó villanás egy homályos alakot fedett fel reménytelen tusámban, majd végleg fényvesztett pilláim mélyére vonulhattam. 

<><><>

Mire eszméletem újra teljes pompájában funkcionált, már egy elhagyatott s nyirkos épület falai közt tengődtem, a rideg talajon horpasztva, mely réseiben apró bogarak kószáltak. Felsőtestemet fiú egyenruha fedte, s kobakom alatt nedves pulóver púposodott. 

Ellenkező oldalra kapva tekintetem Jong Suk aggódó írisze fogadott. Ázott fürtjei bele belelógtak vízcseppekkel cifrázott, sápadt arcába. Csupasz mellkasát enyhe izomzat fedte, mégis erőtlenül karcsú dereka, összegörnyedve feszült irányomba, amint lágy kezei enyémbe kapaszkodva szunnyadtak. 

- Sora! -lelkesült fel, ám ezt követően búslakodva folytatta- ... A brutális súlyod alatt szilánkosra tört a hátgerincem. -pillantott rám törődően-

- Nem tehetek róla, hogy egy földigiliszta génjeit örökölted. -vágtam vissza kókadtan- ... Sosem hittem, hogy egyszer sóvárogni fogok, a béna, beszólogatós vitákért. -nyöszörögtem örömtelien-

- Hol hagytad Mr.Chad-et? A feladatomban az állt, hogy  végezzem el a piszkos munkát, és hozzam vissza a valószínűsíthetően félholt tested a toronyba. Viszont karcolások híján vesztegeltél a betonnak simulva... Mégis mi ütött ki ezúttal balul? -szorított kezeimen, gyöngyödző tekintettel-

- Kettőt találhatsz Sherlock... Bár meg kell hagyni hibátlanult titkolta a tényt, miszerint nem az ibolyák szimatoltatásán fáradozik. -csikorgattam fogaimat-

- Sora... -ejtette meghitten- Ugye nem azt akarod beadagolni, hogy random sugallat hatására mészároltál le egy nemest?! Elment az eszed?! Ennél még a vérben fürdőző testedet is szívesebben csaptam volna a vállamra, hogy aztán lélegeztető gépen ötöljünk ki egy működöképesebb koncepciót!  -rimánkodott hidegvérét elvesztve-

- Most azt várod tőlem, hogy Frankenstein-t teremtsek?! Nem mintha valaki is említésbe fogalmazta volna, akár egy jelentéktelenül elvétett mondatként is, hogy "Légyél szíves ne öld már meg azt a szerencsétlent."! Egyébként sincs meg a holttest, szimplán beetetjük a regét, miszerint elkószált a kis dőre csacsi, és a mesedélután lezárva! Hmph! -vágtam keresztbe karjaim, erőteljesen viaskodva-

Miután kiselőadást tartottam, magyarázván, mégis hová tűnt a böszbe nemestetem, Sukie elszörnyűlködve szugerált, majd gondterhesen sóhajtva törődött bele eszement históriámba, mivel gyakorlatilag más választásunk egyébként sem akadt. 

Ám elérkezett az idő, mikor is kifutottunk maradék perceinkből, így bambán kullogtunk tova a kapun keresztül, mely egyenesen az ellenség karjai közé vezetett bennünket. A kínos csendet, amely akkor fogadtatásként ért bennünket leírhatatlan feszültség alázta porrá. Tekinteteink találkozását spártai harcosok módjára küzdöttük le, s idegesen doboltunk talpainkkal a porondon, min az átjáró ékeskedett.

Elsőszámú kérdés: hogyan magyarázd el tapintatosan egy csapat oroszlánnak, hogy szén-dioxiddá változtattad az egyetlen "nőstényüket", miközben magad egy antilopként legelészel előttük? Másodikként: vajon mennyire segít rajtam az ismeret, miszerint a hím egyedek általában nem vadásznak? 

- Chad... -hangzott el haragosan a hulla neve, miközben homlokom verejtékezésbe kezdett- Az a hálátlan féreg megint meglógott, olyan alávaló indokkal a zsebében, mely az ellenkező nemet gyalázza! Micsoda alávaló viselkedésforma! Sértő a nemességre nézve! -örjöngött a protkós bácsika, miközben szemeim hatalmasra tágultak- 

- Teljességgel egyetértek! A kis huncut bestia azonnal lelécelt, amint meglátott egy iskolás lányt rövid szoknyában, s mire utána eredtem volna már csupán hűlt helye fogadott... Ezek a mai fiatalok, komolyan felháborító! -ringattam fejemet jobbra balra, mély csalódottságom kifejezéseként-

- Ne is reménykedj, hogy ez bármi alól is felmentést eredményez. Egy megfontolatlan lépés, és az utolsó megbánt döntésedet tudhatod magad mögött. -fintorgott rám undorodva-

- Ahw~, továbbra is lelkesen robotol terrorizálási készségeinek fejlesztésén, abban a tévhitben ringatva magát, hogy az ön kezében van az ítélet joga~? Nem is említette, hogy lézetik aranyos oldala. -kacsintottam rá, hatalmas vigyorral orcámon, mire Jong Suk hátba vágott, s elrángatott a helyszínről-

- Megkaptad a feladatod fiam, végezd lelkiismeretesen! -szólt az öreg, mielőtt hallótávolságon kívülre érkeztünk volna-

Sukie egy "igenis"-t bökve ki válasz gyanánt hajtotta fejét a talaj irányába, s mélabúsan haladt oldalamon a távolba. Egyenesen a lakásomig cibálta "törékeny testem" krumpliszsákként, amikor is a saját kulcsával nyitott be, s feltárult előttem a rengeteg bőrönd, amelyben vélhetőlen saját holmiai rejtőztek. 

- Mostantól az én felelősségem, hogy szemmel tartsalak, amíg szükségük nem lesz a képességedre. Sora, kérlek ne nehezítsd a dolgom, és maradj olyan közel, amennyire csak lehetséges. -szólalt fel komoly ábrázattal-

Kéréséhez híven bólintottam, majd háta mögé kullogva, huppantam le a talajra, s lábára akasztodtam akár egy kiválóan beidomított csimpánz. 

- Mit ártottam az emberiségnek, hogy összezártak ezzel az agyhalottal? -kínlódott Jong Suk fájdalmasan pislákolva-

- Golyót eresztettél egy férfi koponyájába... Teljességgel megérdemled! -vállaltam magamra büszkén a kolonc szerepét-

<><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!

<><><><><><><><><><><><>