Hibás döntéseim szélviharként repítették ki a perceket, majd órákat ujjaim hézagaiból, mígnem pirkadatra teljesen tehetetlenül gubbasztottam a börtönnek tűnő szoba falai közt, melyek képzeletemben nyirkosan s élettelenül poshadtak, akár a világ, ami körös-körül lézengett akkoriban. 

A levegő nehézkesen vonszolta keresztül magát tüdőmön, s szemeim sisteregve taszították rám a fáradtság súlyát, mely sziklaként nehezedtett vállaimra. 

A Napra pillantva azon tűnődtem, vajon eltöltöttem-e akár egyetlen kósza másodpercet is az életemből arra, hogy észrevegyem a kegyetlen valóságot, amely minden kattanással egyre közelebb billegtette hozzám haragos tekintetét. 

A falnak támasztva hátamat kezdtem enyhe kuncogásba, ahogy a való világ tömérdek szikrája egyenként pattogott le lelkem nyugalmasságáról, hiszen legbelül egy cseppnyi félelem vagy kétség sem torzította el a gyönyörű eget, mely szemeim előtt káprázott. 

Végül, a tegnapi nap folyamán feleslegesnek tartottam az emberekkel való konfrontálódást, ezért elvesztegetendő időmet annak szenteltem, hogy átfuttassam elmémben mások tanácsait, aggodalmait, könnyes tekintetét s kétségbeesett bóklászását. 

Ám az én szememben egy teljesen más valóság létezett, egy olyan világ amely nem kifejezetten rossz, vagy éppen az ellenkezője. Önmagam tudatában az egyetlen, ami számított az, hogy úgy éreztem először mondhatom magam boldognak. 

Mások reménytelen elveszettségében s a mindenség pusztulásában, a kezemhez kaptam egy hihetetlen felelősséget, mellyel képes lennék eltörölni a mardosó gondolatokat elmémben, amelyek szívem körül összefonódva tartották irányításuk alatt eddigi cselekedeteimet. Most azonban a lehetőség az orrom előtt dicsekszik, ezért hiába nézek a távolba, mégis közvetlen közelembe látok, amíg a többség csupán a Nap vakító fényétől gyötrődik. 

<><><>

- Seems like you're ready to be dead. -kuncogott a magas s sármos, szőke hajú nemesivadék- (Úgy tűnik, készen állsz, hogy halott légy.)

- I would rather say, that I'm ready to kick your ass. -húzódott mosolyra szám széle, ahogy felocsúdtam a fiatal fiúra- ( Inkább azt mondanám, arra állok készen, hogy elverjelek.)

- Tsk... You cocky little whore... -fintorgott lenéző pillantással- (Chö... Te beképzelt kis rib*nc)

Az ondóváladék szerű kapura terelve figyelmem, -ami már ismerősen festett- határozottan tettem meg első lépéseimet, a még mindig libabőrt eredményező képződmény irányába, a kifogástalan modorral megáldott fiatalemberrel oldalamon. 

Természetesen, amint kikerültem a csődület látómezejéből, azonnali hatállyal összpontosítottam képességem előcsalogatására, s mint ahogy arra számítottam, zökkenőmentesen olvadt testemhez a lágy selyem, mely hófehéren pompázó szárnyaimhoz és lovagi kardomhoz szemet kápráztató külsőt adományozott. 

Következő pillanataimban pedig már szikrázó hajam is arcomba lengedezett, ámde szerény személyem a legkevésbé sem számolt a lehetőséggel, miszerint a felhők felett kezdjük meg első repülési gyorstalpalómat. 

Ahogy az sejthető volt, partravetett hal módjára kalimpáltam bungee jumping próbám során, ámde szárnyaim csupán az utolsó másodpercekben kegyelmeztek kiábrándítóan lengedező orcám oldalain s éppen kisimuló ráncaimon, mikor is a talaj felett nagyjából tíz centivel, végre valahára felhagytak akaratom ignorálásával. Ennek ellenére nem tartott sokáig az örömmámor, hiszen a kegyelemdöfés csak ez után következett, amely egy frontális ütközetben nyilvánult meg, arccal a betonnak. 

Az aszfalt zamatából feléledve, kínosan fordultam a hátam mögött keresztbe tett kezekkel várakozó fiú felé, aki kérdően vizslatta személyem mutatványát. 

- Are you sure I can hurt that thing? It looks pathetic... -tekintett le rám bárgyú pillantásaival- (Biztos vagy benne, hogy bánthatom ezt a valamit? Szánalomra méltóan fest...)

Mégcsak hibáztatni se tudom azok után, hogy teljes harci készültségben fejeltem meg előtte az útburkolatot, miután közöltem vele, hogy én bizony elnáspángolom. Tényleg szükségem lenne arra a bizonyos ásóra...

Összekaparva földre szóródott maradék becsületemet, markoltam a kardon, s magabiztos tekintettel vágtam bele kardomat a talajba, teljes mértékben bízva a képességeimben, amik ismételten cserben hagytak. 

- Are you kidding me? Come on! You should've at least punched me, if you're this ridiculously weak... It feels like I wanna attack some kind of half dead rabbit. -csattant tenyere arcán a képtelenkedéstől- (Te most viccelsz velem? Gyerünk! Legalább meg kellene ütnöd ököllel, ha ennyire nevetségesen gyenge vagy... Úgy érzem, hogy valamiféle félig halott nyulat akarok megtámadni.)

Mi a francért nem működik ez a vasdarab?! Első alkalommal lerombolta az egész gyakorlótermet, most meg szinte leég a képemről a bőr, ahogy bámulom az orbitálisan nagy semmit...

S, ha ez nem lett volna elég, végső elkeseredésemben megkíséreltem kihúzni a kardot, azonban az egy lehelletnyit sem volt hajlandó megmoccanni. 

A szöcskék ciripelése és a madarak vigadó éneke eltömpült a síri csend zónájában, ami körülölelt kettőnket. Ahogy élettelenül mustráltam a tanácstalan ifjút, megköszörültem torkomat, ezzel még inkább kellemetlenebbé varázsolva a szituációt. 

- Do you have a girlfriend? You must be popular. I seriously adore your appearance. -mosolyodtam el kellemetlenül, míg a fiú arcára fáradt vonások települtek- (Van barátnőd? Biztosan népszerű vagy. Komolyan rajongok a külsődért.) 

- That's enough, you're a complete idiot... -sóhajtott egy hatalmasat, majd felém szegezte kardját- (Ebből elég, egy totális idióta vagy...)

Legyünk észszerűek, amit mond nem vonható kétségbe, azonban még van egy aduászom, amit a legvégső esetre tartogattam. 

Így történt, hogy elvigyorodtam, majd sarkon fordulva, felkapva hosszú ruhámat szaladtam festői szepségű lábtechnikámmal, ami leginkább a szumó birkódzók harci figurájára emlékeztetett. 

Viszont komédiás előadásomat, hasító fájdalom szakította félbe, amely forrása a bordáim környékén ékeskedő kard volt. Az egész testem egyszerre öntötte el a kín, mely azonnal térdre kényszerített. A fegyver felé kapva, tenyereimet instant lepte el a kiáramló vér, s a következő pillanatban, a fiú cipőtalpa feszült hátamnak, amely enyhén rúgva rajtam, segítette elő a harci szerszám kijövetelét. 

Hogy lehetséges ez? Azt hittem képes vagyok rá... Biztos voltam benne, hogy mindenki hősévé válhatok, hogy képes lehetek olyas valamire, amire egyedül nekem adatott meg a lehetőség, most mégis elpazaroltam volna ilyen könnyedén? Azt gondoltam elég, ha hiszek magamban, de az egyeten amit véghezvittem, a szégyenteljes és még annál is értelmetlenebb futás... Nem! Ezt képtelen vagyok elfogadni! Még nincs itt az ideje! Hogyan tudnám feladni éppen most?! Mégcsak esélyem sem volt teljes erőmből küzdeni! 

Remegő porcikáim által feltápázkodva, csurom véresen szegeztem pillantásom, mélyen az ellenség jéghidegen, csillámlóan kék íriszeire. Az erőkülönbség egyértelmű, bődületes szakadékot teremtett köztünk, én mégsem voltam hajlandó a legkisebb jelét sem mutatni a hátrálásnak. Karomat a srác felé szegezve, kinyújtóztattam mutató ujjamat, majd félelmek hiányában, s dühben égő tekintettel szólítottam meg.

- Did you think I'll give up immediately, just because you're obviously stronger than me? Well... sorry, but I'm the shameless asshole type, we always win in the end. -nevettem el magam erőtlenül, s bámultam a fiú mögé öntelten- (Azt hitted azonnal feladom, csak mert nyilvánvalóan erősebb vagy nálam? Én az arcátlan seggfej típus vagyok, mi mindig győzünk a végén.)

A fekete folyadék, amely cunamiként áradt az ellenség irányába, amint érintkezett áldozatával, sistergő hangzavarral csendítette meg győzelmi harangunkat. A kardom ismét magát szolgáltatta vissza kezeim közé, s így történt, hogy amint kegyetlen trutyim felé rántotta pillantását, egy végső mozdulattal, hátba támadva segítettem beteríteni a különös anyaggal, mely mintha magába szippantotta volna, úgy perzsete hamuvá a fiú teljes alakját szemeim látómezejéből. 

Fájdalmasan nyöszörögve borultam földnek, majd egyre homályosodó tekintetem az ég felé irányítottam, ahol a Nap sugarait borongós felhők tarkították, s hamarosan a hideg cseppek egyenként sújtották arcomat.

- A könyvben az állt, hogy az angyalok csak démoni sebbe képesek belehalni. Biztosan halucinálok, és igazából csak esztétikai műtétet végzett rajtam! -lelkesedtem fel hitetlenkedve- A fogdosni való kis őrangyalom most biztosan lehordana, amiért poénkodok... Az a szemét, pont akkor nem oktat ki, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. -oszlott el a vigyor arcomról, ahogy egyre nehézkesebben tartottam nyitva szemeimet-

- ... Ha befejezted a haláltusád, akkor akár észre is vehetnéd, hogy a két kis szőrgombóc épp helyreteszi a szépészeti beavatkozásod. -csengett fülembe egy forróvérű női hang a közelből-

<><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!

  <><><><><><><><><><><><>  

Elnézést kérek mindenkitől az angol miatt, azonban szükségét éreztem, mivel igyekszem éreztetni, hogy nem egy koreai világot hoztam létre, ahol csakis kizárólag kpop sztárok képesek megmurdálni. Remélem mindenki megbékél vele. O:-)