- Ez az oka, amiért Tae-nek és a hozzá hasonlóaknak még az efféle pillanataikban sem hisznek. De úgy vélem, azzal nem lesz gond, hogy az én szavamban bízzon, hiszen semmi okom sincs kamu történetekkel előállnom idegeneknek. -lépett közbe Yoongi borús tekintettel-  

Rábeszélendő alanyunk, a fiú szavára azonnali mimikai váltásba kezdett, s aggódó tekintettel merengett a távolba. 

- Persze... Így már minden világos. Szóval ez volt az oka annak, hogy holnap az élők világába akarnak küldeni, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem állsz készen. -sóhajtott hatalmasat, gondolatai terhétől-

- Diszkrimináció! Melyik könyvben lett megírva, hogy mostantól mindig én húzom a legrövidebbet?! Ráadásul mikor tőlem hallotta, akkor még förtelmes poén volt, most viszont már elnöki ügy?! -dühöngtem felbőszülten dörömbölve a talajon- 

- Sora! Nem lehetne, hogy ez alkalommal komolyan vedd, akár egy másodperce is? Ha egy apró részlete is igaz a kiselőadásotoknak, akkor még ma menned kell! -förmedt rám ingerülten-

- Ahha... Akkor talán be kellene ülnöm a sarokba depizni, nehogy elgyepáljanak... Igaz? -forgattam szemeimet becsmérlően- Ám, ha az idő csupán holnapig vár rám, akkor az egyetlen lehetőség az maradt, hogy az oldalukra kunyerálom magam, hiszen nem vesztenének velem semmit. -mosolyogtam büszkén-

- Hogy is fejezhetném ki magam finoman... Az én fülemnek ez nagyjából úgy cseng, mint ha hajléktalankénk lottóval szándékoznál a Fehér Házba települni. Félre ne érts, legkevésbé sem szeretném lelohasztani a lelkesedést, de az esély arra, hogy ez beválik 0,0001 százalék körül mozog. Inkább azt tanácsolom, hogy amint átkeltetek, húzd fel a nyúlcipőt. Talán lehetetlennek tűnik, azonban a nemesek közismertek a büszkeségükről. Éppen ezért valószínűbb, hogy hagynak a sötétségbe rohanni, mint hogy utánad eredjenek. -firtatta remegő hangon-

Ám végszóra hangzott el eme életmentő terv, hiszen utolsó szavánál, nyílt az ajtó, s az úri horda pökhendi modorral üdvözölt, s kért meg, hogy fáradjak utánuk. Mivel az ellenkezés tűnt a lehető legelcseszettebb ötletnek, ezért habozás nélkül bólintottam, majd iramodtam meg lépteik ritmusában. 

Tulajdonképpen egészen elképedve tudatosítottam, hogy utunk alatt, bár teljes némaságban haladtunk, egyetlen alkalommal sem kíséreltek meg keresztbe tenni nekem. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi célból hagyják figyelmen kívül a közönséges lelkeket és persze engem, tekintve, hogy az ő szemszögükből csupán púp vagyunk a hátukon.  Bár figyelembe véve az észjárásukat, így még inkább horrorisztukusabb a közelükben egzisztálni, hiszen kétség sem fér hozzá, hogy a jó szándék az utolsó gesztus, ami vezérli őket. 

<>

Hamarosan megérkeztünk egy kisebb terembe, ahova megdöbbentő módon egyedül küldtek előre, ám zavarodottságomat lelplezve határozott léptekkel haladtam, tekintettel arra, hogy egyébként sem sülhetett ki helyzetemből semmiféle szívmelengető jelenség. 

Magamra hajtva az ajtót egy teljesen sötét, ablakok nélküli teremben találtam magam, amely közepén, bizonyos aranyozott tálkában szunnyadó, ezüstös folyadék várt. Összeráncolt szemöldökkel, s kérdőjelekkel elmém mélyén ácsorogtam tehetetlenül, mígnem suttogó hangok kezdtek hívogatni, a különös tárgy felől. 

Álmélkodva borzongtam az egyre fülsüketítőbb harsogástól, amely fokozatosan émelyítette el gondolataimat, s mire észbe kaptam már csupán a tálban heverő kezemet véltem felfedezni. Habár a műtárgy laposnak tűnt, karom mégis könyékig belemerült, s állaga abnormálisan zselé szerűnek bizonyult. 

Jókorát nyeltem, majd hangyányi idő elteltével az eddigieknél is bizarrabb jelenség telepedett szempárom látómezejébe. A groteszk trutyiból két, szürke szőrgombolyag bukkant elő, akik boldogan szökdeltek vállam különböző oldalaira, s hallattak édes, sípoló zajokat. 

A szívmelengető duóval, megilletődve tántorogtam át ajtónkon, s bámultam a kívül várakozó nemes csapatot, akik mogorva pillantásokat vetettek édes háziállataimra. 

- Maga ténylegesen egy veszélyes egyén, Sora-shi... Tudja ismerem az ön fajtáját. "A személy, aki mindent a kezéhez kap, hogy feljusson a csúcsra, amiért másoknak egy élet munkája sem elegendő." Én azonban azt gondolom, hogy az ilyen teremtmények a legalja, s minél hamarabb megszabadulunk tőlük, annál zökkenőmentesebben jő el a béke kora. -tekintett rám undorodó fintorgással- 

Az érzelmek egy szempillantás alatt szöktek ki íriszeimből, s fogaimat csikorgatva kezdtem kuncogásba. 

- Micsoda veszteség, hogy annak ellenére milyen nagy szavakat használ, a cselekedetei azt bizonyítját, hogy egy ujját se hajlíthatja meg, a vezetője beleegyezésének hiányában. Bár be kell valljam csodálom, hogy a legkevésbé sem érzi kínosnak az üres megnyilvánulásait. -vigyorogtam, lekezelő gesztusaimmal-

Az öreg arcán egyszerre düh áradt széjjel, s ajkait harapva közeledett intim szférám határához. 

- Ha azt hiszi, hogy a provokációja bármiben is elősegíti önt a jövőjét illetően, akkor el kell hogy szomorítsam... Amint alkalmam nyílik rá, biztosíthatom afelől, hogy letörlöm ezt az irritáló vigyort a képéről. Egyébként a holnap reggel folyamán bevetésen vesz részt, három másik nemessel az oldalán, remélem élvezni fogja a kiruccanást. -mosolyodott el ördögien-

Ezt követően szó nélkül indultak útjukra, maguk mögött hagyva a bolyhos teremtményekkel, melyek hangerőt nem csillapítva nyöszörögtek fülkagylómba.

<><><>

Gondolatébresztő dialógusunk hatására, szélsebesen indultam meg az iskola irányába, ahol az a három lélek tartózkodott, akik vélhetőleg képesek lennének válaszolni az ezernyi kérdés valamelyikére, amelyek céltalanul bolyongtak koponyám üregében. 

Nem is telt bele huzamosabb időbe, míg megtaláltam a lehető legkedvezőtlenebb pácienst eme feladat elvégzésére, azonban pazarolni való percek hiányában, váratlanul ütöttem rajta Sukie-n, aki ledöbbent pillantásával észleltette velem, hogy a legkevésbé sem számított arra, hogy a viszontlátás ilyen korán érkezik ölébe. 

Berángatva szobámba, lélegzetvételnyi szünidőt sem hagyva kezdtem monológomba:

- Gáz van... Az imént sikerült lebonyolítanom egy érdekes beszélgetést a nemességgel, és meglehetősen biztos vagyok abban, hogy kétségük sincs a tudásom felől. A görbebotos öregapó egyértelműen kifejezte, hogy nem lát szívesen soraik között, mégse tett semmit. Tudsz erről valamit? -szorítottam a falhoz, karjaim közé torlaszolva-

- Nem világos... Akkor mégis mi értelme volt a probatételemnek? Talán az első pillanattól kezdve téged teszteltek... A kinézetedből ítélve, a lehető legjobb irányba tapogatózok. És mégis honnan szalajtottad a kis manókat? -mustrált közvetlen közelről-

Meghökkenten hajoltam a fiú jobb oldalára, ahol is a tükörből ismét ősz és vörösen izzó szemű énem pillantott vissza, a két apró teremtménnyel egyetemben. 

- Ohh, szóval ezért fikszíroztak idejövet. Mellesleg, ha jól sejtem mostantól hozzám tartoznak, bár meglehetősen homályos a kialakult szituáció. Viszont az egyetlen, amit biztosra mondhatok, hogy a tervünk holnaptól hivatalosan is becsődölt, mivel az élők világába meneszteltek. -biggyesztettem le ajkaim-

- Már értem... Meglehet a nemesek irányító szerepe megkérdőjelezhetetlen, azonban a fő vezető mégis egy démon, pontosabban egy pit fiend (part 5). Ha igaz az elméletem, akkor azok a kis szőrgombócok a vállaidon a védelmező isteneid, amiből tudtommal egynek szabadna csak lennie. Máskülönben, az őrangyalok is attól nőtték ki magukat közönséges angyal pozíciójukból, hogy képesek voltak előhívni magukból eme teremtményeket, s a segítségükkel hatalmas erőre képesek szert tenni. Idővel neked is maguktól megjelentek volna, hiszen ahogy láthatod, még nagyon kezdetleges fázisban vannak. Az, hogy rásegítettek az előidézésükre ilyen korai szakaszban, azt jelenti, hogy valamit kutatnak veled kapcsolatban. A lényeg, hogy a démonok régebben beszéltek valamiféle eljövendő nemesről, aki birtokolni fogja a pusztító erőt és egy különleges lényt, amely döntő fordulatot jelenthet a csatában. Ha belegondolok, a nemesek biztosan nem repesnek a gondolattól, hogy olyas valaki legyen a vezér kis kedvence, aki felett nincs hatalmuk. -magyarázta bőszen-

- Ezt úgy értsem, hogy meg van az erőm ahhoz, hogy vígan herén rúgjam az ellenséget, mégis mentenem kell a seggem, mert egy életképtelen idióta vagyok, aki nem képes irányítani a saját erejét, két bolyhos Pikachu-val, akik csak az imádnivaló hangok kiadásában tehetségesek. -érdeklődtem kínosan-

- Pontosan! -vágta rá egyből-

- Hozz egy ásót... Most realizáltam, hogy mennyire szánalmas ötlet volt tőlem a kezdegetés. Mostantól, ha keresnél, egy bokor tövében élem le hátralévő napjaimat, mielőtt egy újabb fenomenális koncepcióval állnék elő. -csattant tenyerem arcomon-

<><><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!

  <><><><><><><><><><><><><>