─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Habár Hyunjin ajkai finoman tapasztalták az édesded érintést, szíve valahogy csak mégjobban megfájdult tőle; nem járt ki neki az a sütis keksz, már rég. De mindezek mellett utána még sokáig élvezte őket, sőt, többet is. Mindenét megkapta a fiatalabbnak még annak ellenére is, hogy mit tett. Alanttasmód nyelte a kisebb lelkét, ami akkor pukkadt ki benne. Mintha azzal, hogy elmondta hibáját, végleg beismerte volna magának is és teste véglegesen összeroppant volna annak súlya alatt.

Mélyet sóhajtva vette fel magával hozott melegítőjét, majd kócos hajára fittyet hányva baktatott le a lépcsőn. Igazából fogalma sem volt, hogy hogyan volt még képes Jisung és Felix környezetében tartózkodni. Talán mert tudatalatt szenvedtetni akarta saját bordáinak közét bűnös almáiért a táskájában.

Halkan köszönt egyet, majd arra nagy ívben nemtörődöm címkét húzva, hogy ki viszonozta ült le a konyhába és csicsergő fejét kezeibe vetette. Haza akart végre menni és saját ágyában elterülve álomba sírni magát, még akkor is, ha akkor kelt fel.

— Kérsz egy kávét? — Bangchan jelent meg vele egy légtérben, mire minden háláját adva sündörögte ki szavait.

— Akár kettőt is — dörmögte.

És amíg Hyunjin élte a koffein aromájának a fellegeit, addig Jisung a kanapén ülve tördelte ujjait; habár Changbin ott volt, azon nyomban méreg marta fel lelkét, amint megpillantotta Felixszet. A szeplős nem volt hülye, egyértelműen leesett neki, hogy a nála egy nappal idősebb már tisztában volt a történtekkel; amiért furcsamód, de hálás volt. Hálás volt, hiszen tudta, hogy ebben az egészben ő fog már mindig is a legnagyobb gonosznak tűnni, de végre megszabadulhatott lelke attól a tehertől, hogy úgy kellett Jisung szemeibe néznie, hogy sajnálta azt.
Mert talán az elején dühös volt rá, esetleg legszívesebben be is olvasott volna neki, szépen lassan beismerte, hogy ezt ők sem takargathatták örökre. És habár Hyunjin tűnt az egyetlen áldozatnak, Felix lelke pontosan tudta, hogy ketten voltak ezzel így. De képtelenek voltak átlátni egymás sperpektíváját. Azonban Felix nem is akarta. Nem akart továbbá szembesülni rossz tetteivel, elég volt neki az, ahogy szeme láttára húlt el legjobb barátjának kapcsolata.

Talán pontosan ezért nem is kereste utána Hyunjint. A fiú el volt veszve, ő pedig még csak lökött rajta egy nagyot, ahelyett, hogy a kiutat segített volna neki megtalálni. Úgy vélte, hogy a szerelmespárnak jobb volt az ő magyarázkodása és szavai nélkül.

Hyunjin és Bangchan együtt léptek be a nappaliba, mire a szőke a legtávolabbi pontra ült a kisebb tömegtől; de valójában az egyetlen, aki meglepődött ezen, az Changbin volt. Neki halvány lila gőze sem volt az egészről, ami történt. Az ő fejében mindenki egy ártatlan kis lélek volt, akiket annyira szeretett. Bele sem gondolt abba, hogy valami ilyen komoly történhetett azóta ismét, még akkor sem, ha azzal tisztában volt, hogy barátai között milyen elnehezedett súlyok voltak.

— Azt hittem tegnap, hogy kibékültetek — Changbin óvatosan mutatott feléjük, aztán Jisung íriszeit kezdte el tanulmányozni. Ki akart onnan mindent olvasni, hogy válaszokat kapjon, azon nyomban.

— Nem vagyunk rosszban — kezdett bele a barna hajú.

— Csak most ez így jobb — folytatta a szőke, mire Jisung csak elhúzott ajkakkal bólintott egyet.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

☆ hi bubs! nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyire figyelmetlen voltam, fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült megint ugyanazt a fejezetet posztolni. remélem senkit sem zavart meg nagyon. i love you all and be safe♡︎ ☆