─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

A négy dalból álló lejátszási lista lassan a végére ért, de ők még mindig egymás karjaiba fonódva dölöngéltek, miközben egy szót nem szóltak. Hallgatagon lépkedtek a némaság finom hangszálaira, amikor Jisung megállította magukat a táncolás prűd mozdulataiban.

Óvatosan elhúzódott az idősebbtől, majd annak még mindig derekába kapaszkodva lesett fel szemeibe. Valahogy saját magát látta meg abban a törésben, abban, ami annyira kísértetiesen hasonlított ahhoz a tükörhöz, amit ketten romboltak szilánkjaira Minhoval annak idején. Ez megrémisztette őt. Távolinak érezte a fiút, olyannak, akihez hiába ért hozzá, nem tudott már csak ennyivel a lelkéhez kapcsolódni. Parancsolóan hajolt előre és a kiszáradt ajkakra rácsókolva hunyta le szemeit, azzal valamiféle megértésért könyörögve az égiekhez.

Dunyháik egyre csak passzírozták egymást, Hyunjin pedig folyton nedves ízlelőszervével hatalmas nagy csatákat indított; mielőtt összejöttek volna Jisunggal, mindig is gusztustalannak tartotta akár csekélyke gondolatát is annak, hogy a keveredett nyálak íze milyen lehetett. De csalódnia kellett.

Hiszen semmilyen.

Ha nem hittél benne, semmilyen.

Emiatt volt kifejezetten ijesztő, csupán egy enyhe citromos íz marta fel nyelvbimbóit, de semmi több. Nem volt meg az a szokásos süti íz, mint amit ilyenkor legtöbbször érzett.

Ennek fordulatos hatására erős nyomás alá került megvetemült lelke és még annál is szorosabban húzta és csak húzta magához a fiatalabbat; annak tarkójára fogott, barna puha tincseit mászókötélként használva kapaszkodott meg abban, míg testét egyre közelebb préselte az alacsonyabbhoz, aki lassan alig győzte az ellenellást biztosítani, hogy ne puszilják meg a földet is.

Jisung nem tudta mire vélni a hevességet, de minden egyes apró porcikája azért kiáltozott, hogy menjen bele a játékba, testére, vére áramlatára már igazán ráfért a kedély csúcs vakmerősége.

A fehér póló alá merültek hideg zongoratáncoltatói, mire az áldozat kedvesen kuncogott bele a csókba; néhol csikis volt csipkés bőre.

Jisung kezei a már jól ismert hegységen járkáltak, finoman cirógatták a mennyei teremtést, mikor is ajkai elváltak az idősebbétől. Minden egyes centimétere csak vitte őt előre, kedvesen haladt tovább dunyháinak szenvedélyes játékával.

Vészesen csókolt le a felforrósodott nyaki bőrre, érezte, ahogy az idősebbet kirázta a hideg, ennek örömére pedig középső ujját végighúzta a gerincet lefedő selyemborításon.
Eközben a kedvesen támadó hajszálai nem valami boldogan ugrándoztak; Hyunjin rossz szokásához híven esett túlzásba nyúzásával, amit egy kiejtett szisszenés jeleztetett vele Jisungtól. Azon nyomban inkább csak elkezdte masszirozni a meggyötört felületet és gyermei álmokba ringatta a hagymácskákat.

A barna hajú lassan haladt oldalra, Hyunjin széles vállainak peremén, kulcscsontjának gyöngyén, immár felforrósodott ujjai pedig az idősebb nem vészesen ugyan, de érezhető bordáin zenéltek. Imádta ezt az összhangot.
Elkapva a pamut korcát húzódott el a mézes tónusú bőrtől és kivetkőztette a leizzadt pumából az idősebbet. Mindegy hány veszekedésen voltak túl, Hyunjin még mindig a legszebb világi teremtés volt számára.

Csöndesen végigmért az előtte hevesen levegőt kapkodó csodán, aztán ismét magához rántva kezdett el vele araszolni a pár lépésnyire lévő ágyhoz. Óvatosan, némán kérlelte Hyunjint, hogy az üljön ölébe, miközben ő is levetette magáról fehér anyagát.

Mindketten heves és forrt bőrfelülettel rendelkeztek, minden egyes pórusuk egymásba égett, ahogy egyre és csak egyre közelebb bújtak egymáshoz.

Egyikük sem tudta eldönteni, hogy honnan jött hirtelen ennyi békéjük, de abban biztosak voltak, hogy lelkeik őrült módjára örülve kapcsolódtak össze, még akkor is, ha agyuk bűnhődést kívánt saját maguknak ezért.
Ez egyáltalán nem érdekelte a két fiút.
Az egyetlen, ami feszítgette fonaljaikat az Hyunjin testén járkáló édes ajkak voltak, amik olyan táncot jártak az idősebb nyakán, hogy annak egy pillanatra nem volt ideje felszusszani és hagyni, hogy libabőre abbamaradjon. Jisung mindig valami apróságot változtatott nyelve és dunyhái közös keringőjén, emiatt pedig hullámokban tört rá a nagyobbra a jó érzés.

Mintha először járatták volna ezt el; pedig aligha meg lehetett volna említeni, hogy régebben még mennyi időt eltöltöttek csak ilyen kis egyszerű dolgokkal. Náluk a szex soha sem csak a mindenhol emlegetett akcióról szólt, mindig valami sokkal több volt. Valahogy ők ott kapcsolódtak sokszor össze igazán, akkor verődtek egy csoportba lelkeiknek pillangói, és megosztva egymással erejüket és tapasztalaikat lengték és repkedték őket körbe, miközben ők semmit sem hagyva a külvilágnak, felfalták egymás érzékeit.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─