Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

0:50 ⊱✿⊰ 0:50

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

— Mindegy — nyalta mag ajkát az idősebb, majd odasétálva az íróasztalához nézett végig azon, amit a kicsi hozott magával. — Hogy fért mindez bele a táskádba — emelt fel random dolgokat, majd az alkoholos üvegre lesett. — Hozzak hozzá poharat, vagy jó lesz így is? — Emelte fel lassan a márványt, miközben elhintve Jisungra lesett.

— Jó lesz az úgyis — legyintett. — De még csak kilenc óra, szerintem túl korai lenne még elkezdeni inni, nem?

— Mert meddig akarod halogatni? — Figyelte értetlenül a kisebb arcát, aki úgy tűnt, talán kezdett hozzászokni a folyton bunkó és kegyetlen hangnemhez. — Majd ha elfogy, másnem megkérdezem anyut, hogy nekünk nincs-e itthon valami — vonta meg vállát, majd kibontotta az üveget és félre rakva nyúlt kedvenc nassijához, amit a műanyag csomagolás után azon nyomban el is kezdett enni.


⊱✿⊰

A korty ismét vészes lassúsággal szánkázott le a barna hajú torkán, miközben síri csendben ültek egymással szemben az idősebbel. Már az üveg fele tartalma hiányzott és már a második savanyú cukor lett felbontva, de mintha nem is lettek volna egymás közelében, úgy nem történt semmi. Egyszerűen csak nem jött magától a történés.

— Ne nézzünk akkor valamit? — Kérdezte keserűen a fiatalabb, aki egyáltalán nem erre számított az estével kapcsolatban. Hyunjin csak megrázta a fejét, majd összevonva szemöldökeit lesett az íróasztalára.

— Inkább kártyázzunk — nyelte le falatját, majd felállva nyúlt bele fiókjába és elővett egy UNO-s dobozt, aminek tartalmát a fehér pléddel leterített ágyra tette, miközben teljesen a fiatalabbal szembe fordult. — Aki veszít, iszik — jelentette ki teljes egyszerűséggel, majd elkezdte összekeverni a kártyákat.

— Én inkább filmeznék... — Tett úgy Jisung, mintha nagyon fájt volna neki az, hogy inkább játszanak, mintsem a laptop előtt bambulnak órákon keresztül. — Viszont akkor játszhatunk, ha a vesztesnek meg kell csókolnia a másikat — húzta el egy csalafinta mosolyra ajkait, és habár így pár év kapcsolat után ilyet ilyen kontextusban fura volt a levegőbe ereszti, más már nem volt eszében, amivel meg tudta volna törni az idősebbet.

Hyunjin nyújtotta kezét egy kézfogásra, miszerint elfogadta és benne volt a szabályokban, majd pár perccel később már a játszma kellős közepén voltak. Igazán hosszúra sikeredett a szedett-vetett kártyázás, viszont Jisungnak minden ilyen időhúzással megérte várni.

— Nyertem — vigyorogva tette le utolsó kártyáját Jisung, majd csillogó szemeivel a magasabbra lesett, aztán elvette a polcról az üveget és leöntött pár menetnyit a gyomrába ismételten. — Kérem a csókomat — képtelen volt abbahagyni fogainak mutogatását; talán az alkohol és az ő vészesen alacsony szeszküszöbe okozta ezt a felszabadultságot az alaphelyzetek ellenére is, de minden esetre az egyetlen, ami akkor a szemei előtt lebegett, az akkor igazán ritkán ízlelt ajkak voltak.

Hyunjin kivéve a fiatalabb ujjai közül a márványt emelte azt szájához, majd mintha víz lett volna, megborította azt. Érezni akarta azt a leeresztést és lelkének részlegesen szabad szárnyalását annak ellenére, hogy milyen érzelmek dübörögtek benne; mérhetetlenül el volt keseredve és a düht sem vetette meg fájdalomtól nehezen dobogó szerve.

Maga mellé helyezve a törékeny testet emelkedett fel térdeire és közelebb araszolva a folyton csak mosolygóhoz támaszkodott meg annak lábai mellett és hanyagul dunyháira hajolt. A savanyú cukorka íze keveredett a soju összevetethetlen aromájával, viszont a kisebb édes, barackos ajkai akkor is kitűntek mindezek alól.

Jisung a csókba mosolyogva érezte, ahogy testét egyre jobban kezdi elönteni a vágy arra, hogy több és több érje őt a másik létéből és tetteiből, ezért beletúrt annak kócos és rendezetlen hajába, majd közelebb húzta magához. Az idősebb erre készségesen ment közelebb, szíve a bűntudattól verdesett a leghevesebben, de nem tagadhatta, hogy már borzalmasan hiányoztak neki ezek az érintések. Lehunyta szemeit, majd csak az apró neszekre fókuszált, amik heves harcuk adott ki — talán az egész elmúlt két hónaptól, ami akkor is a fejében játszódott, körvonalazódott ki benne egy egyfajta zavarbaesés, érezte ahogy orcái felforrnak és az alkoholtól amúgyis magasabb testhőmérséklete átszegi a határokat. Hirtelen kezdett el erős szorítást érezni torkánál, amit azzal próbált eltűntetni, hogy egyre szeszesebb és szeszesebb csókba fogványozott a kisebbel, akinek mindvégig semmi sejtése sem volt arról, hogy a másikban akkor mégis mi ment végbe.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro